A gyöngyhagyma mintájára előállíthatunk bébizöldségeket a kertben. Hogyan termeljünk falatnyi répát, paradicsomot, uborkát? Kipróbáltuk és megmutatjuk.
Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy jó lenne egy szép uborkát, paradicsomot vagy sárgarépát egy falásra bekapni? A dolog nem lehetetlen! A szokásosnál apróbb méretű zöldségfélék vagy az azokból készült csemegék felhasználásával megszokott ételeink új gasztronómiai és esztétikai élményt nyújthatnak.
A táplálkozási szokások fejlődése és a magasabb szintű fogyasztói igények jeleként főleg a házikert-tulajdonosok körében egyre nagyobb az érdeklődés a különleges zöldségfajok iránt. A termesztők természetes kíváncsiságának köszönhető például a póréhagyma, a kínai kel, a csillagtök (patisszon), a tojásgyümölcs elterjedése. De ezt mutatja az is, hogy a kertészeti lapokban egyre gyakrabban jelennek meg különleges zöldségmagvakat - okrát, édesköményt, "fekete" paprikát, sárga paradicsomot - ajánló hirdetések.
A zöldségkínálat és -felhasználás azonban nem mindig csak új fajok előállításával vagy termesztésbe vonásával bővülhet. Sokszor egy új fajta vagy egy módosított termesztési módszer jelentős minőségi változást eredményez. Ilyen, viszonylag új terület a zöldségtermesztésben a megszokottnál kisebb méretű növényi részek termelése, amely mostanában kezd hazánkban terjedni. A "mini" termések* előállítására több módszer is kínálkozik.
Korábbi szedés
E módszer lényege, hogy a terméseket teljes gazdasági érettségüknél korábban szedjük le. Gondoljunk csak a kabakosok közül a csemegeuborkára, amelyet 3-9 cm-es fejlettségben vesznek le a növényről, majd méret szerint osztályozva, konzerválva különböző méretű üvegekben hoznak forgalomba. Itt említhetjük meg az egyre népszerűbb cukkinit is, hiszen e növény termése annál finomabb minél kisebb. Az olaszok szerint akkor a legjobb leszedni, amikor nem sokkal a terméskötődés után még a virág is a termésen van, így gyakran a virággal együtt, egészben rántják ki az ujjnyi méretű kis cukkinikat.
Azt viszont már kevesebben tudják, hogy csillagtökből is nagyon mutatós savanyúságot készíthetünk 5-6 cm-es átmérőjű állapotában. Felhasználhatjuk még ilyen célra a görög- és sárgadinnyét is, bár sokan talán sajnálják leszedni az apró terméseket.
Sűrűbb telepítés, kisebb növények
A sűrű telepítés azt jelenti, hogy az egységnyi területre elvetett magok vagy kiültetett palánták száma, így a fejlődő növények száma is többszöröse a szokásosnak. A sűrűn elhelyezkedő növényeknek kisebb az életterük, ezért növényi részeik is kicsik maradnak.
Az állománysűrűséget növelhetjük az egy sorba kerülő növények számának emelésével vagy a sortávolság csökkentésével. Ezt az alapelvet számos zöldségféle termesztésénél kihasználhatjuk.
Míg a vöröshagyma hagyományos termesztésekor m2-enként 0,6-0,8 g magot vetünk és azt 3-4 sorba helyezzük el, kis hagymák előállításához 6-8 g magot kell használni, és azt 10-12 sorba kell elosztani.
Igen népszerű a 2-4 cm-es hagymácskákból készült, hazai üzletekben is kapható gyöngyhagymakonzerv. Gyöngyhagymának fehér buroklevelű fajtákat szoktak használni, hogy a konzerv minél vonzóbb megjelenésű legyen.
Külföldön sikeresen állítanak így elő bébicéklát és 1,5-2 cm átmérőjű, 5-7 cm hosszú mini sárgarépát. A cékla és a sárgarépa akkor marad pici, ha a szokásos magmennyiséggel, de sűrűbb sorokba vetjük, és nem egyeljük ki.
Nagy-Britanniában apró karfiol termesztésével is kísérleteznek. A 4-8,5 cm-es karfiolfejeket úgy hozzák létre, hogy a szokásos 5-10 helyett 40-45 palántát ültetnek el m2-enként. A 8,5 cm-es felső mérethatárt azért választották, mert a szabványos csomagolódobozokba ezekből éppen hat darab fér, továbbá az ilyen méretű fejeket még gazdaságosan lehet mélyhűteni. A mini karfiol termesztéséhez különleges, erre a célra alkalmas fajtára van szükség.
Fajtaválasztás
A zöldségnövények egyik-másik fajtája génjeiben hordozza azt a tulajdonságot, hogy gazdaságilag hasznos részét kicsire növeszti. Ha tehát sikerül a megfelelő fajtát megtalálnunk vagy előállítanunk, nem kell az előzőekben leírt műveletekhez folyamodnunk, hogy mini terméseket fogyaszthassunk. Eddig két zöldségfajt találtak, amelynek bizonyos fajtái pici terméseket fejlesztenek.
A csemegekukorica egyes fajtái törpe növésűek, és a termések is kicsik a növényen. A mini kukorica termesztésével nálunk még csak kísérleteznek. Az 1-2 cm átmérőjű, 8-10 cm hosszú terméskéket konzerválják. Hidegtálon, köretként nagyon mutatósak a kis kukoricacsövek.
Az utóbbi években jöttek divatba Nyugat-Európában az ún. koktélparadicsom-fajták, amelyek normális méretű hajtásrendszert fejlesztenek, de bogyóik kifejlett állapotukban csak 2-3 cm-esek. A bogyókat kocsányostul szedik, és átlátszó dobozokba csomagolva árusítják, bár olykor a paradicsomfürtöt nem is szedik szét, hanem egyben értékesítik. Mivel íze édesebb, zamatosabb, mint a hagyományos méretű paradicsomé, óriási az érdeklődés iránta, annak ellenére, hogy jóval drágább. A koktélparadicsom már hazánkban is ismert, házikertekben terjednek sárga, sőt körte alakú sárga változatai. Nagybani termesztése egyelőre még nem megoldott, az üzletekben, piacokon beszerezhető koktélparadicsom külföldről származik.
* A cikkben a termés szót nem botanikai, hanem gazdasági értelemben használom. Bár a vöröshagyma feje, a karfiol virágzata, a sárgarépa gyökere valójában nem termés, a cikkben az egyszerűség kedvéért így utalok rá.