A bíborka (Gomphrena globosa) Közép-Amerikában őshonos, bájos egynyári növény.
Legjobb tulajdonságai közé sorolhatjuk, hogy magról évekig újraveti magát ugyanazon a területen, nagyban megkönnyítve ezzel a kertészek dolgát. De mi az, amit érdemes még tudnunk róla? Mindenekelőtt azt, hogy a gondozása gyerekjáték, ráadásul gömb alakú virágai vonzzák a pillangókat és más fontos kerti beporzó rovarokat.
Tudnivalók a bíborkáról
A bíborka rendszerint 15-30 cm magasra nő. A fiatal példányokon finom, fehér szálacskák figyelhetők meg, amelyek vastag, zöld szárakká fejlődnek. Leveleinek alakja hosszúkás, ovális, amelyek váltakozva helyezkednek el a száron. A bíborka virágzása júniusban kezdődik, és a klímától függően akár egészen októberig tarthat. A virágfejek tulajdonképpen apró virágok tömegéből állnak, és valamelyest a lóhere virágaira emlékeztetnek. A virágfejek színe lehet bíbor, levendulaszín, rózsaszín, illetve fehér is.
Érdekes módon a bíborka virágaiból kiváló szárazvirág készíthető, amelyek pompás kiegészítői lehetnek az otthonunkat díszítő nagyobb, tartós szárazvirágcsokroknak és szárazvirág-kompozícióknak. Elterjedt gyakorlat a bíborka magról való szaporítása, de fiatal, előnevelt egyedeket "készen" is beszerezhetünk a legtöbb növényárudában, illetve kertészeti áruházban.
A bíborka nevelése - így fogjunk hozzá
A bíborka nevelése nem tartozik a bonyolult feladatok közé. A magok csíráztatását beltérben, az utolsó fagyok előtt mindegy hat héttel kezdjük meg. A magok hamarabb kicsíráznak, ha előtte vízbe téve beáztatjuk azokat. Ha közvetlenül a kertben szeretnénk elvetni a magokat, várjunk, amíg a talaj kellően felenged, és már nem fenyeget fagyveszély. Ha biztosra szeretnénk menni, a helyben vetéssel a tavasz második feléig várjunk.
Ha kedvezni szeretnénk a bíborkának, napos helyet válasszunk neki, ahol a talaj jó vízelvezető képességű. A lúgos kémhatásút kivéve szinten bármilyen talajtípus megfelel a számára. Bár a kertben érzi a legjobban magát, kert híján balkonládába, cserépbe is ültethetjük.
A javasolt ültetési távolság 30-45 cm, és arra is ügyeljünk, hogy a talaj közepesen nyirkos legyen. Bár a bíborka jól viseli a szárazabb időszakokat is, akkor a legszebb, ha a talaját a vegetációs időszakban egyenlegesen nedvesen tartjuk.
A bíborka gondozása
Szerencsére a növényt nem veszélyezteti a legtöbb gyakori növénybetegség, illetve kártevő. Előfordulhat azonban, hogy megtámadja a lisztharmat, különösen, ha túlzásba visszük az öntözését. Éppen ezért igyekezzünk mindig a növény tövéhez kijuttatni az öntözővizet, azt is a reggeli órákban, hogy a levelek megszáradhassanak és ezzel megelőzhessük a problémát.
A bíborka a mutatós szárazvirágcsokrok dekoratív, rusztikus kiegészítője. A virágokat egyenként vagy csokorba kötve, fejjel lefelé lógatva szárítsuk meg. A virágokat az első virágzáskor, hosszú szárral vágjuk le, amikor a szárak még egyenesek, merevek. Az összekötött csokrot hűvös, száraz helyen szárítsuk meg. A száras virágokat szépen beledolgozhatjuk a szárazvirágcsokrokba, a szártalan virágfejeket pedig potpourrikhoz adhatjuk.
Természetesen a bíborkával friss virágcsokrokat is díszíthetünk. Ebben az esetben ugyanúgy járjunk el, mint általában a többi vágott virág esetén. A szárakat harántirányban metsszük le, a vágásfelület pedig tiszta, roncsolásmentes, egyenes legyen. A szárakról távolítsuk el azokat a leveleket, amelyek a vázába töltött vízbe érnének. A vizet párnaponta cseréljük, ekkor a szárak végéből vágjuk le egy-egy újabb kis darabot, hogy a friss vágásfelületen keresztül elegendő vizet tudjon felvenni a növény. Ha mindent jól csinálunk, akár egy hétig is friss, üde látványt fog nyújtani a vázába tett bíborka.
A hideg időjárás beköszöntével a bíborka visszahúzódik, elszárad, de emiatt nem kell aggódnunk, teljesen természetes jelenségről van szó. Az elnyílt virágokból kipergett és a földre hullott magokból a tél elmúltával új növények fejlődnek.