A nagy múltú narancs nem véletlenül az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Előnyös tulajdonságait, köztük gyógyhatását az ember már évszázadokkal ezelőtt felismerte és hasznára fordította.
A narancs talán a legismertebb és legkedveltebb déligyümölcs. Annak ellenére, hogy manapság már egész évben kapható, a nyári szezonban nagyon keveset eszünk belőle, hiszen kiszorítja a haza gyümölcsök kínálata. A narancslé fogyasztásának divatja jöttével azonban egész évben élvezhetjük zamatát.
A ma ismert narancs valahonnan Délkelet-Ázsiából származik, valószínűleg India, Kína, Malajzia és Burma szubtrópusi vidékeiről. A narancs elnevezés feltehetően szanszkrit eredetű, számos helyen hasonlóan hívják a gyümölcsöt, ami azt bizonyítja, hogy a különböző területeken élő emberek ugyanazt az elnevezést vették át és alakították saját nyelvük szerint.
I. e. 3500-3000 körül már feltehetően termesztették az Indus völgyében, ahonnan a kereskedő útvonalakon, valamint a vándorló madarakon keresztül jutott el később Észak-Afrikába. A narancs Észak-Afrikából eljutott a mediterrán európai részekre, és a Róma Birodalomban már jól ismerték és szerették. A Konstantin császárnak emelt síremléket is naranccsal díszítették. A narancsnak már számos fajtáját ismerték ekkor.
A 6-7. században a muszlim seregek Indiától Spanyolországig hatalmas területet rohantak le, győztes harci eszközöket pedig narancsfákkal díszítették. A középkorban arab kereskedők is hoztak narancsot Európába, mégis az első írásos európai emlékek a narancsról csak az 1400-as évekből maradt ránk. Európa északabbi részére pedig a keresztes hadjárattok tették ismertté a gyümölcsöt.
Az 1500-as években vitték el a telepesek Amerikába, ahol szintén igen hamar népszerűvé vált. A portugálok Indiából édesebb narancsfajtákat hoztak be a korábbi keserűbb ízűek helyett, melyek hamar kedveltekké váltak. Ezt még csak az fokozta, hogy 1635-ben kínai narancsot hoztak Portugáliába, ami még édesebb volt az indiainál is, és ezek a fajták lettek azután Európa kedvenc narancsai.
A 19. században a mendeli öröklődési szabályok ismeretében komoly nemesítési munka indult be, elsősorban az Egyesült Államokban, amely mai is világelső a narancstermelésben. Talán egyetlen gyümölcs nincs, amit annyian vizsgáltak volna hatásai tekintetében, mint a narancs. Még a narancs héját is előszeretett fogyasztjuk édességként elkészítve.
Értékes vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint gyógyhatással bíró flavonoid típusú vegyületet tartalmaz. Emellett jól eltartható, facsart leve is rendkívül egészséges és frissítő. A narancslére igen ritka az allergia, ellentétben a tejjel. A hátránya, hogy savas, és oldja a fogzománcot, ezért a narancslé fogyasztását követően feltétlenül tartsuk be a száj higiéniáját.
A tudományos vizsgálatok a gyümölcs több gyógyhatását igazolták.
A narancs számos antioxidáns vegyületet tartalmaz, amelyek közül a legfontosabb az A- és C-vitamin, valamint a lutein. A narancs vörös húsú fajtájában (vérnarancs) antociánok is találhatók, melyek szintén jó antioxidáns hatással bírnak. Kimutatták, hogy a vérnarancs különösen a cukorbetegekben igen jelentősen növeli az antioxidánsok mennyiségét a vérben. Ez azt jelenti, hogy a vérnarancs fogyasztása különösen előnyös a diabéteszben szenvedők számára érrendszerük karbantartása érdekében.
A narancsban lévő hatóanyagok egy része daganatgátló hatással rendelkeznek. A narancshéjból nyert kivonat hatékonyan gátolja az olyan nitrogénvegyületek keletkezést a szervezetben, melyek felelősek lehetnek a tumorok, elsősorban a gyomorrák kifejlődéséért.
A narancslé számos tápanyag felszívódását segíti a bélrendszerből. A vérszegény gyerekeknél az étkezéshez adott narancslé rendszeres fogyasztása közel 7-8%-kal fokozza a vasfelszívódást és hasznosulását. A hatásért valószínűleg a C-vitamin tartalma a felelős. Ebben a tekintetben hatásosabbnak bizonyult az almánál. A vashoz hasonlóan a narancs jó folsav pótló szer, ami szintén elengedhetetlen a vérképzéshez. A gyerekeknél előforduló A-vitamin hiány pótlásában is jó eszköznek mutatkozik a narancs. A narancs első osztályú forrása a C-vitaminnak is. Ha sok narancsot fogyasztunk, nincs szükségünk a tabletta szedésére.
A narancshéjban található illóolaj igen erős mikroorganizmus pusztító hatással rendelkezik. Kimutatták, hogy a narancsolaj legalább 20 baktérium és 10-12 gomba ellen hatásos, mely csak fokozható, ha mentaolajjal elegyítik. Hasonló felületi gombaölő tulajdonságú a keserű narancsból nyert illóolaj, mely nemcsak meggátolja a gombák növekedését, hanem el is pusztítja azokat. A narancsból nyert olaj az egyik legolcsóbban hozzáférhető fertőtlenítőszer.
A narancslé napi rendszeres fogyasztása (750 ml) csökkenti a vérben a rossz koleszterin mennyiségét úgy, hogy a jó koleszterin aránya javul. De ha ettől kevesebbet fogyasztunk a narancslének nincs ekkora hatása. Ha valaki nem léként, hanem gyümölcsként szeretné élvezni a narancs áldásos hatását, akkor legalább 5-10 darabot el kell belőle fogyasztani naponta. Akkor esetleg kevesebb is elég, ha más gyümölcsöt is fogyasztunk mellette.
Bizonyítást nyert, hogy a narancslé egyrészt képes lúgosítani a vizeletet, másrészt rengeteg citromsavat tartalmaz, így természetes eszköze lehet az oxalát képződés megakadályozásának. Ehhez azonban naponta legalább 1 liter narancslevet el kell fogyasztani. A narancs rosttartalma révén megkönnyíti a székletürítést.
A népgyógyászatban a narancsot számos betegségekre alkalmazzák, bár ezek az alkalmazások nem hazai, hanem külföldi eredetűek. A gyümölcsöt javasolják női hormonproblémák kezelésére, nátha és megfázás ellen, hatásos lehet a magas vérnyomás esetén, emellett javítják az érelmeszesedést, valamint mindenféle tüdőbetegség kezelésére is alkalmas lehet.
A fenti hatásokat tudományos módszerekkel ez idáig nem sikerült teljes mértékben igazolni.
