Javítsunk a teleltetés esélyein és az erős hajtásokból készítsünk dugványokat. Ilyenkor gyorsan gyökeresednek és megfiatalíthatjuk vele növényeinket.
Egyik legelterjedtebb virágunk a muskátli. Sokféle változata közül nálunk az ablakládában, az erkélyeken és a virágágyakban is leggyakrabban a piros virágút láthatjuk. Ennek nagy előnye, hogy megfelelő helyen és rendszeres öntözéssel szinte állandóan virágzik. Szépségét csak fokozza, ha olykor levéltrágyás oldattal megöntözzük, megpermetezzük, és az elszáradt virágzatoktól megszabadítjuk.
A muskátlik népes családjának többi tagja csak lassan terjed, de a fehér és a rózsaszín virágúak mellett helye van már nálunk is - nemcsak a tőlünk nyugatra fekvő országokban - a csüngő növésű muskátliknak, tudományos nevükön a Pelargonium peltatumoknak is az ablakok, erkélyek, épületek díszítésében.
A muskátlitövek átteleltetése vissza-visszatérő problémája a kertbarátoknak. Az átteleltetés gondját csökkenthetjük azzal, ha júliusban vagy augusztus elején a legszebb tövekről erőteljes dugványokat szedünk és azokat meggyökereztetjük.
Mindig az erős szárak hajtásait szedjük meg dugványozáshoz. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen, és úgy kell megvágni, hogy az alsó szárcsomó alatt kb. fél cm hosszúságú szárcsonk maradjon. A virágkezdeményeket és a nagyobb leveleket levágjuk a dugványról és félárnyékos helyre, mintegy 3-4 cm mélyen a földbe ültetjük.
Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Így a fagyok beállta előtt fölszedhetjük őket, cserépbe ültetjük, és fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátlitövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és bővebben virágzanak, mint az átmentett öreg tövek.