A fa különlegességét az adja, hogy termését közvetlenül a törzsén és vastagabb ágain hozza. Tagadhatatlanul nem mindennapi látvány!
A Jabuticaba, más néven Aborele szőlő (Myrciaria cauliflora) Brazília délkeleti részén őshonos örökzöld fafajta. A fő termőterületnek Minas Gerais és São Paulo szövetségi államok számítanak.
Maga a gyümölcs kicsi, kerekded, kb. 3-4 cm átmérőjű, 1-4 nagy magot tartalmaz. Héja vastag, éretten sötétlila színű, kocsonyás húsa édes, fehér vagy rózsaszín. Természetes körülmények között a fa évente egy vagy két alkalommal virágzik és terem, de a trópusi területeken rendszeresen öntözve ennél gyakrabban virágzik, és egész évben szüretelhetők róla a folyamatosan érő gyümölcsök. Amikor Minas Gerais-ben elérkezik a Jabuticaba fő szüreti szezonja, utcai árusok ezrei kínálják hálós kis zsákokban a frissen szedett gyümölcsöt, a járdákat és utakat pedig foltokban sötétlilára színezi a gyümölcs eldobált héja.
A frissen szüretelt Jabuticabát nagyrészt nyersen fogyasztják, és mivel már 3-4 nappal a leszedését követően kezd erjedésnek indulni, előszeretettel használják fel lekvár, dzsem, erős borok, likőrök készítésére. Rendkívül rövid eltarthatósága miatt friss Jabuticaba gyümölccsel rendkívül ritkán találkozhatunk a fő termesztési területein kívül eső piacokon.
A gyümölcsnek számos gyógyászati célú felhasználása ismert. A helyi népi gyógyászat a gyümölcs napon szárított héjából készült főzettel kezeli többek között az asztma, a hasmenés, valamint a krónikus mandulagyulladás tüneteit. A gyümölcsnek továbbá erős antioxidáns, gyulladásgátló, valamint rákellenes tulajdonságokat tulajdonítanak.
Bár a Jabuticaba Brazília legnagyobb részén megterem, a legfontosabb termőterületnek Minas Gerais vidéke számít. A gyümölcs olyannyira összeforrt az állam nevével, hogy a Jabuticaba-fa Contagem város címerén is szerepel, míg az állam egy másik városa, Sabará évente rendez Jabuticaba-fesztivált.