Kedvencünk, az afrikai ibolya

Kedvencünk, az afrikai ibolya

Ezt a kedves kis növényt Walter von Saint Paul báró fedezte fel 1892-ben a kelet-afrikai Usambara-hegységben (Tanzánia), s latin nevét - Saintpaulia ionantha - is első gyűjtőjéről kapta.

 

A ionantha görög eredetű szó, amely ibolyavirágot jelent. Valószínűleg ezért is terjedt el afrikai ibolya néven, bár rendszertanilag nincs kapcsolata az ibolyafajokkal (Viola sp.).

A Saintpaulia nemzetségbe sok faj tartozik, de azok közül csak néhány nemesítésével foglakoznak. Manapság a virágüzletekben csak a Sauntpaulia ionantha hibridjei kaphatók.

Kis mérete és viszonylag könnyű virágoztatása az afrikai (ismertebb nevén: a fokföldi) ibolyát rövid idő alatt a legkedveltebb szobanövények egyikévé tette.

A hazai üzletekben kékeslila, bíbor, rózsaszín és néha fehér virágú változatait árusítják, de a kínálat ennél sokkal gazdagabb is lehetne. Gyűjtőknél előfordulnak zöldesfehér, sárga és piros virágú példányok, valamint különböző mértékben teltvirágú fajták.

Afrika ibolya

Nagy változatosságot mutat a növény mérete - például vannak miniatűr formák is -, valamint a levél alakja, színezettsége is.

Talaj- és fényigény

Az afrikai ibolya laza, jól levegőző, enyhén savanyú talajban érzi jól magát. Tökéletesen megfelelő számára a virágboltokban kapható hagyományos talajkeverék, de azt még esetleg kiegészíthetjük egyharmad-egyharmad részben tőzeggel és homokkal. Az ismeretlen származású talajkeveréket felhasználás előtt célszerű sütőben sterilizálni.

Mivel a növény fényigényes, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. A tűző naptól azonban óvni kell, mert hatására a leveleken száraz, barna foltok alakulhatnak ki. Télen, amikor a napfény ereje mérsékeltebb, tarthatjuk napos helyen, de nyárra olyan helyet válasszunk számára, amelyet csak a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban süt a nap.

A nyugati, déli fekvésű ablakpárkányról nyáron helyezzük át a növényt az ablak melletti falhoz, hogy az erős sugárzás ne érje közvetlenül, illetve függönnyel vagy rolóval gondoskodjunk árnyékolásáról.

Az afrikai ibolya számára általában a napi 13-14 órás megvilágítás az optimális, bár az egyes fajták fényigénye némileg különbözik. Kevés fény hatására a növény felnyurgul, a levélnyelek megnyúlnak.

A virágzást hazai viszonyaink között télen a fényhiány, nyáron a túl erős fény és a forróság akadályozza, ezért ezekben az időszakokban a növények általában nem fejlesztenek virágokat. Annál bőségesebb a virágzás viszont a nyugalmi periódus után, tavasszal és ősszel. Ahol a kellő fénymennyiség nem biztosítható, célszerű mesterséges megvilágítást alkalmazni.

Az egyenletes növekedés érdekében a cserepet hetente negyed fordulattal forgassuk el mindig azonos irányban. Ellenkező esetben a növény lassanként kihajlik a cserépből a fény irányába, és féloldalassá válik.

Hőmérséklet, páratartalom

Az afrikai ibolya trópusi származása miatt érzékeny a hidegre, 18°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten ne nagyon próbálkozzunk nevelésével. A 30°C körüli meleget azonban jól viseli. Előnyös, ha éjszaka néhány fokkal hűvösebb környezetben van, mint nappal - szerencsére ez a mi éghajlatunkon adott. Távfűtéses lakásokban viszont télen ez nem mindig oldható meg, de mivel akkor a növény amúgy is nyugalmi időszakában van, nem befolyásolja a fejlődését. Ügyeljünk viszont arra, hogy ne kerüljön huzatos helyre, vagy olyan ablak mellé, ahol a réseken hideg érheti.

Páraigénye elég magas, 40-60% közötti. Száraz levegőjű lakásokban ezt úgy érhetjük el, hogy a növény cserepe alá a szokásosnál másfélszer-kétszer nagyobb alátétet teszünk. A tálkában összegyűlő öntözővíz párolgása megfelelő páratartalmat biztosít. A leveleket viszont soha ne permetezzük!

Öntözés, tápanyagellátás, ápolás

Az afrikai ibolya eredeti élőhelye a mindennapos esők övében van, ahol évente 1500-2000 mm csapadék hullik. Sziklás élőhelyén az esővíz hamar elszivárog, de a növény molyhos levelei megakadályozzák erős párologtatását, ezért a pozsgásokhoz hasonlóan jól gazdákodik a nedvességgel. Cserepes nevelésénél mindezt figyelembe kell vennünk.

Vízellátásában általában a túlöntözés és a pangó víz szokta a legnagyobb gondot okozni, és ez gyakran a növény pusztulásához vezet. A termesztők körében vitatott kérdés, hogy felülről vagy alulról helyesebb-e öntözni kedvencünket.

Afrikai ibolya

Itt az alkalom, hogy eláruljam azokat a "holtbiztos tippeket", amelyek betartásával az afrikai ibolya teljesen fertőzésmentesen tartható:

1.A hőmérséklettől függően heti egy vagy két öntözés bőven elegendő.

2. Kizárólag szobahőmérsékletű vízzel öntözzünk, mert a hideg vízre igen érzékeny a lombozat és a gyökérzet is.

3. Az öntözővizet mindig alulról adagoljuk. Egy 10-12 cm-es cserepű növény számára elég alkalmanként egy-másfélujjnyi magasan vizet tölteni a cserépalátétbe. Negyedóra múlva az alátétben esetleg megmaradt vizet öntsük ki. Így garantáltan elkerülhető a tőrothadás, amelyre az afrikai ibolya nagyon hajlamos.

4. A leveleket soha ne érje víz, mert az foltosodásukhoz, rothadásukhoz vezethet.

5. A növény táplálását a szaküzletekben kapható, szokásos tápoldatokkal oldhatjuk meg.

6. Lehetőleg olyan tápanyag-összetételű oldatot válasszunk, amelyben a nitrogénhez és a káliumhoz viszonyítva a foszfor aránya nagyobb (N:P:K= 1:3:2).Az előírás szerint felhigított tápoldattal kéthetente öntözzünk. Télen a növekedés újbóli megindulásáig szüneteltessük a tápoldatozást.

7. A növény átültetésére csak akkor kerüljön sor, ha jól láthatóan kinőtte cserepét. Erre 1-2 évenként tavasszal szánjunk időt.Előtte kissé mérsékeljük a vízellátást, mert a nedvdús levelek, levélnyelek nagyon törékenyek.

8. Az eredetinél mindössze 1 cm-rel nagyobb átmérőjű cserepet válasszunk.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?