Nem minden növény alkalmas azonban emberi fogyasztásra. Ezeket nevezzük helytelenül mérgező növényeknek, jóllehet többségüket ültetjük, gondozzuk, kedveljük, csak éppen rossz néven vesszük tőlük, hogy nem gyarapítják élelmiszereink sokféleségét! Lássuk a leggyakoribbakat!
Az erdőkben, a mezőkön, az utak szélén, a kertekben és a parkokban élő fák, bokrok, füvek mindegyike fontos és értékes szereplője a környezetünknek: alkatrésze a bioszféra gépezetének. Ismerjük meg tehát a körülöttünk élő mérgező növényeket és akkor egyikről se kell lemondanunk és mindegyiket a valós értékén kezelhetjük!
Ezt a régi bölcsességet az juttatta eszembe, hogy az elmúlt napokban sok szó esett arról, miszerint kereskedelmi forgalomba kerültek olyan medvehagyma levelekből kötött csokrok, amelyek közé májusi gyöngyvirág leveleket is kevertek. A következménye ennek számos mérgezés volt, hiszen köztudomású, hogy a gyöngyvirág növény minden része (de különösen az érett, piros bogyója) erősen mérgező hatású. Hogyan tudjuk a két növény leveleit megkülönböztetni?
A medvehagyma levelei egyenként állnak, hosszúak, lándzsa alakúak, vékony szövetűek és világos zöldek. A gyöngyvirág levelei többségükben párosan állnak,tömpén elliptikusak, sötétzöldek és vastagabb szövetűek. Némi nehézséget jelent az, hogy mindkét növény árnyékos termőhelyet és nyirkos talajt kedvel, ezért olykor vegyesen is előfordulnak! Bővebben a medvehagymáról és a gyöngyvirágról már itt írtunk >>
Hasonló keveredés az utóbbi évtizedekben kétszer is előfordult: egy étkezési mák készletben (amely maga is „mérgező növény”) jelentős mértékű csattanó maszlag magot (igen erős méreg, atropin, amelyből 15-20 szem már halálos lehet) is találtak az ellenőrök. Az igen gyakori, nagy állományokban élő foltos bürök levelét pedig több alkalommal összetévesztették a petrezselyem lombjával, a magját pedig az ánizséval.
A természetes, magyar flórában igen sokféle mérgező növényt találunk; ilyen például az őszi kikerics, a kökörcsin, a vadszőlő levele és bogyója, a nehézszagú boróka minden része. A szántóföldek gyakori gyomnövénye a súlyosan mérgező beléndek, a nadragulya, valamint a gyalogbodza is. Régebben a gabonavetésekben gyakori volt és súlyos megbetegedéseket, mérgezéseket okozott az anyarozs és a konkoly.
A kertek legveszélyesebb mérgezést okozó növényei között élen jár a ricinus, amelynek a babhoz hasonló magját a gyerekek szeretik megkóstolni! Minden része mérgező az aranyesőnek (Laburnum, kép fent; nem tévesztendő össze az aranycserjével, a Forsithiával), a trombitavirágnak, a cserszömörcének, az ecetfának, a nagyon elterjedt leandernek, továbbá a magyal és a kecskerágó piros bogyójának.
Mérgezés szempontjából különös növény a tiszafa (lásd a legfelső képet), amelynek minden része mérgező,- kivéve a magköpenyt képező piros gyümölcshúst-, amely télen kedvenc tápláléka a madaraknak; a zöld hajtásaiban különösen télre halmozódik fel nagy mennyiségű mérgező anyag, amely a lovak gyors elhullását is okozhatja.
Számos növény idézhet elő allergiás tüneteket; ilyen például a kankalin, a ruta, sőt a csalán is.
A cserepes szobanövények között is szép számmal akadnak mérgezőek: a szobaliliom (Clivia miniata, fent) piros bogyótömege csábítja a kíváncsi embert, a Dieffenbachia tarka levelét szívesen sodorgatják a gyerekek, a mikulásvirág (lent) megtört szárából kicseppenő tejnedv irritálja a bőrt, a tarka levelű kroton pedig szemgyulladást okozhat.
A botanika egyik furcsasága, hogy az ördögcérna (Lycium halimifolium) nevű, mérgező bogyót érlelő cserjéből sikerült a növénynemesítőknek előállítaniuk a gojibogyó nevet viselő növényt, amelynek a piros bogyótermése jelenleg a legértékesebb vitaminhordozó.
Amerikai kutatók pedig az ugyancsak mérgező fekete ebszőlőből (Solanum nigrum) nemesítettek ki egy igen gyorsan terjedő és rohamosan nagy népszerűségre szert tevő növényt, amelynek az angol neve huckleberry; magyar nevet még nem kapott, de az áfonyához való hasonlatossága okán áláfonyának lehetne nevezni.
