Mészkénlé a kertben – mikor és hogyan érdemes használnunk?

Mészkénlé a kertben – mikor és hogyan érdemes használnunk?

A gombás betegségek időről időre óhatatlanul felütik a fejüket a kertben. Sajnos még a leggyakorlottabb és leglelkiismeretesebb kertészek is megtapasztalják, milyen az, amikor a féltve óvott növényeik minden erőfeszítésük ellenére megfertőződnek.

A különböző gombáknak a legeltérőbb környezeti viszonyok kedveznek. Ráadásul a gombafertőzés nem válogat: sokszor még a legújabb, elvileg rezisztens fajtákat sem kíméli.

Kertészként dönthetünk úgy, hogy minden évben egy kisebb vagyont költünk olyan növényvédő szerekre, amelyek bár alkalmasak a tünetek egy részének orvoslására, alkalmazásuk bizonyos nemkívánt mellékhatásokkal járhat. De dönthetünk úgy is, hogy olyan jól bevált, természetes módszerekhez folyamodunk, amelyeket már több száz éve eredményesen alkalmaznak a kiskerttulajdonosok. Az alábbiakból kiderül, hogyan is illik bele ebbe a képbe a mészkénlé használata.

Mit nevezünk mészkénlének?

A mészkénlé (kalcium-poliszulfid) kertészeti célú felhasználásához általában olajat, például ásványi olajat kevernek hozzá, hogy kipermetezve jobban megtapadjon a növények felületén. Ezek a kertészeti célú olajos permetlevek olyan koncentrációban tartalmaznak mészként, hogy csak a nyugalmi állapotban lévő, szunnyadó növényeken biztonságos az alkalmazásuk. A kén ugyanis megperzselheti a levelek szöveteit.

A mészként sokkal kisebb koncentrációban is kijuttathatjuk például olyan növényre, amelynek már vannak leveles hajtásai; ilyen esetben vízzel hígítsuk. De még a kisebb koncentrációjú, vízzel hígított mészkén esetén is fontos, hogy ne permetezzük ki forró, napsütéses napokon, mivel a kén napégést okozhat a kezelt növényen.

Mindezen figyelmeztetések dacára a mészkénlé igen hasznos szer. Szakszerűen felhasználva biztonságos és hatékony megoldást biztosít a különböző gombás betegségekkel szemben, úgy mint:

  • lisztharmat
  • antraknózis
  • diplokarponos levélfoltosság (feketefoltosság)
  • fitoftórás betegség
  • fekete rothadás

Permetként kijuttatva az alábbi gyümölcsökön alkalmazhatjuk biztonsággal (azok nyugalmi állapotában):

  • málna
  • szeder
  • alma
  • őszibarack
  • körte
  • szilva
  • cseresznye

Különböző dísznövények gombás betegségét szintén kezelhetjük mészkénnel. Ezek közé tartoznak például az alábbiak:

  • rózsa
  • somfélék
  • hólyagvessző
  • lángvirág
  • kúpvirág

A mészkén hatékony továbbá egyes kártevőkkel szemben is.

Mikor és hogyan használjunk mészként?

Gombás fertőzés esetén a gombaspórák sikeresen áttelelnek a növények repedéseiben, réseiben, a talajban, illetve a különböző növényi maradványokban, hulladékban. Ezért az olajos mészkénlevet nagy koncentrációban permetezzük ki a nyugalmi állapotban lévő növényre. A permetet optimális esetben a tél végén vagy kora tavasszal, még rügyfakadás előtt juttassuk ki a kezelni kívánt növényre. Érdemes a korábban már fertőzött, illetve a fertőzésre hajlamos növények töve körül a talajt is lepermetezni.

A gombás betegség friss jeleit mutató évelők vagy egyéb növények esetében a vízzel kevert mészként bármikor kijuttathatjuk, kivéve a meleg, napsütéses napokat. A növényt minden oldalról alaposan permetezzük le. Az oldatot kb. 15-20 percig hagyjuk a növényen, majd tiszta vízzel alaposan öblítsük le.

Időnként találkozhatunk olyan gyümölcsfákkal, amelyek törzsének alsó része fehérre van festve. Ez rendszerint hígított mészkén.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?