Narancsos céklalekvár csokoládéval boldogítva

Narancsos céklalekvár csokoládéval boldogítva

Megmutatom, hogyan készítettem céklából olyan lekvárt, ami után mindenki megnyalta a tíz ujját. Recept és fotó következik.

A cékla jótékony hatásairól csak úgy áradozik az internet, csak a Google a megmondhatója, hogy a vérképző vagy az antikarcinogén tulajdonsága miatt népszerűbb. Ha már megvolt a savanyúságként, céklás süteményben, és még mindig van feldolgozandó bíbor gyökér a spájzban, akkor jöhet újabb tartósítás: legyen belőle lekvár!

De nem ám akármilyen: olyat szerettem volna készíteni, hogy egyrészt Gombóc Artúr múzsájává fogadjon, másrészt a család legifjabb, zöldségdetektálásban rendkívül éber tagjába is bele lehessen diktálni az elkészült lekvárt (ez utóbbi sikerült!).

Cééékla

Kezdjünk is neki, mert nagyon egyszerű.

Hozzávalók:

1 kg cékla (ebből kb. 75 dkg püré lesz)
10 dkg cukor
fél narancs leve
1 tábla étcsokoládé

A céklát alaposan meg kell mosni, majd héjastól megfőzni. Ha megfőtt, jöhet a hámozás és elődarabolás, amit aztán a botmixeres kezelés követ. Lehet darálni és reszelni is, de a lustábbaknak és azoknak, akik a krémesebb állagot kedvelik, a mixert javasoljuk. (Az sem utolsó szempont, hogy a kezünket így kevésbé festi meg a cékla.)

A kapott pürét a fenti hozzávalókkal alaposan elkeverjük. A csokoládét érdemes előolvasztani, így sokkal rövidebb ideig kell majd a kondér fölött ácsorogni. Narancsból azért csak egy fél került a receptbe, mert nem akartam, hogy savanykás íz domináljon, elvégre itt egy csokoládés költemény van készülőben (+ genetikailag ki nem állhatom a savanyú ízzel töltött csokoládékat). A rotyogtatásra 15 percet szántam, hogy a cukor és a csokoládé a massza minden részével frigyre lépjen.

Az elkészült lekvár elég sűrű, és nincs is ezzel semmi gond. Üvegekbe töltjük (kanállal tunkoljuk), majd jöhet a már szokásos szeánsz, 10 percre lefelé fordítjuk az üvegeket.

Készen van a lekvár

Végül az élmény

A cékla domináns íze nem tűnik el végleg, viszont a hozzáadagolt csokoládé miatt olyan lesz, mint egy jó sűrűre főzött csokipuding (nekem ez jutott róla az eszembe). Aztán az ember agyába masszívan beül a csokoládé okozta endorfin és boldog, hogy céklalekvárt ehetett. Igazi kuriózumot.