A sáfrány különleges színezőanyag és fűszer, amely rizsételek, levesek, mártások számára kölcsönöz napsárga színt és egyedi aromát. Drága, de ügyesen helyettesíthető.
A sáfrány a közismert kis virág, a krókusz bibéje - ezért olyan drága fűszer, mert nehézkes és munkaigényes a gyűjtése. A Kárpát-medencében őshonos fajok kora tavasszal, a régebben fűszerként termesztett valódi vagy jóféle sáfrány (Crocus sativus) ősszel virágzik. (Házilag nem érdemes nekifogni a termesztésnek, nagyon sokat kellene összegyűjteni, hogy szárítás után észlelhető mennyiség maradjon.) A sáfrányt elsősorban ételek színezésére szokás használni, azonban az íze is lényeges.
Sáfrányos szeklicével szokás helyettesíteni, amely azonban nem adja az ízt, csak a színezéshez alkalmas, viszont elkerülhető a sáfrány túladagolásakor fellépő erősen keserű aroma. Nagy adagokban a sáfrány mérgező. Levesekhez, mártásokhoz és rizsételekhez használjuk leginkább.
Gyógyhatása inkább amolyan kellemes mellékhatásként értelmezhető: görcsoldó, izgató, hurutcsillapító.
Ha termeszteni szeretnénk
Talajban nem nagyon válogatósak, de szeretik a laza, nem nagyon vizes területeket. A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban kell a földből felszedni, és válogatás után száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell ásni, ás gondosan el kell gereblyézni, hogy a viszonylag apró hagymák rögmentes földbe kerüljenek. A krókuszok hagymagumóit 10 cm mélyre ás 8-10 cm távolságra ültessük az ágyásba. A jól előkészített terület teszi lehetővé, hogy a hagymák még a tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek, és a következő évben virágozhassanak.