A sárgaviola magától is kikel

A sárgaviola magától is kikel

A sárgaviola a keresztesvirágúak családjába tartozó, Dél-Európában őshonos virágos növény, amely mára az egész világon elterjedt. Nálunk is igen közkedvelt, főleg a falusi kertekben.

A napos vagy félányékos fekvést kedvelő, népszerű lágyszárú kerti dísznövény kiváló méhlegelő. Egy vagy több, sűrűn elágazó, lándzsa alakú levelekkel borított szára 20-70 cm magasra nő. A szárak végén tavasszal tömegesen nyílnak az erősen illatos, egyszerű vagy telt, aranysárga virágok. Az elvirágzott, lehullott virágok helyén jelennek meg a hosszú, szőrös, jellegzetes becőtermések. Előnyös tulajdonsága, hogy az elszóródott magokról magától is kikel.

A nemesítők munkájának köszönhetően ma már számos szebbnél szebb – napsárga, narancssárga, barnásvörös, bordó, krémszínű, lila, fehér – színárnyalatú változata létezik. Remekül társítható más tavaszi, virágágyi növényekkel, például a tulipánnal vagy a nefelejccsel.

Rendszerint kétévesként tartják: első évben elvetik a magját, a következőben virágot hoz, majd kidobják a virágágyból. Ennek oka részben, hogy a növény a második évben sokszor felnyurgul, de még inkább azért, mert hajlamos bizonyos növénybetegségekre, köztük a gyökérgolyvára. Ügyeljünk arra is, hogy a házas és a meztelencsigák ne tegyenek benne kárt.

Ha kora ősszel cserépbe ültetjük, világos, fagymentes helyen nagyobb biztonsággal átteleltethetjük, mintha a kertben hagynánk a téli fagyoknak kitéve.