A kertekben virágözönt indító bazsarózsák ellenállhatatlanok számukra.
Ha azt olvassuk, hogy Mu-tan vagy Sao-jao, nem biztos, hogy elsőként a csodás bazsarózsák jutnak eszünkbe. Kínában rajongásig szerették és szeretik a mai napig ezeket a virágokat. Olyannyira, hogy volt olyan egykori kertész, akinek kertjében 60.000 tő is virított. Mit tegyünk, ha megirigyeltük ezt a virágözönt és mi is szeretnénk bazsarózsákat a kertbe?
Bazsarózsacserje – Mu-tan
A bazsarózsacserje későn, csak Tang-korban került a kertekbe, még nincs olyan virág, amelynek káprázatosabb pályafutása lenne. Évszázadok óta a legnépszerűbb virág volt. A császárok rajongtak érte, főurak dicsőítették, költők versekben magasztalták, a köznép is nagy becsben tartotta. A Szung-dinasztia idején, tisztelete tetőpontján a virágok királya, száraz uncia aranynak nevezték.
Művészetek gyakori tárgya volt a virága. Virágzásakor minden tavasszal napokig tartó ünnepségeket rendeztek a fővárosban. Szaporítási, oltási módjáról már 900 évvel ezelőtt szakirodalomban olvashatunk. Egy-egy új fajtájáért nagy összegeket fizettek, különösen a zöld virágúakat tartották értékesnek. Az új színeket titokként kezelt növényi kivonattal állították elő. Már Li Csan császár híres csangani kertjében, kb. 820 körül, 10.000 tő különféle színű bazsarózsacserje nyílott.
A hagyományos kínai gondolkodásban a mu-tan a jólét, megbecsülés, bőség, méltóság jelképe. Több mint száz egyszerű és telt virágú fajtáját ismerik hazájában. A XVIII. században Japánba is átkerült ez a virág, és ma ott is nagyon népszerű.
Tápdús, mélyrétegű talajban, bőséges csapadék mellett, napfényes vagy félárnyékos helyen érzi jól magát a legjobban. Embermagasságot is elérő bokrai májusban hatalmas, illatos virágokkal hálálják meg a gondos ápolást. Vadon csak kínai tartományok hegyvidékén él, patakpartokon, erdő és bambusz-bozótszéleken. Tőalakja egyszerű, fehér virágú, nagy bíbor folttal a szirmok tövén.
Kései bazsarózsa – Sao-jao
Ősidők óta kerti virág, a kínai nevének jelentése elragadó és gyönyörű. Régebben a szerelem jelképeként ajándékozták egymásnak a fiatalok. Nevezték búcsúvirágnak is, mert álváláskor adták a távozó barátnak. Ősi, népszerű gyógynövény, gyökerének kérge mind a mai napig nagy mennyiségben termesztett drog. Miután évszázadok óta kerti növény a paeonia, nagyon sok fajtája keletkezett. A 12. század végén a Csu család híres kertjében 60.000 tő virított, a látogatók csodájára jártak. Az e korból fennmaradt írások 35-40 változatot említenek. A fajták színe fehér, vörös és bíbor, de a ritkaságnak számító sárga virágú a legértékesebb. Idővel csak egyszerű változatát termesztették a gyökeréért.
Ma a legdélibb tartományok kivételével Kína-szerte kedvelt és gyakori dísznövény. A középkorban Japánba is átkerült, ahol szintén nagy népszerűségnek örvend. Európában csak a múlt században kezdett terjedni, és ma itt is a tavaszi kert egyik ékessége, vágóvirágként nagy területen termesztik. Mintegy 3.000 különféle virágtípusú és színárnyalatú fajtája ismert világon.
Tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású kerti talajban, bő öntözéssel díszlik a legszebben, napos vagy félárnyékos helyen. Nagy virágú, erős illatú virágai május végén, júniusban nyílnak. Az egyszerű, félig telt, telt virágok pompáját különösen kiemeli a szeldelt levelek fénylő sötétzöldje. Hófehér, egyszerű virágú őse Délkelet-Szibéria, Észak-Kína erdeiben, cserjékben, tisztásokon él.
