Vörösáfonyát a kertbe? Hát persze!

Vörösáfonyát a kertbe? Hát persze!

Ha olyan könnyen gondozható, bogyós gyömölcsöt érlelő növényt keresünk, amely viszonylag igénytelen, ráadásul jól tűri a hideget is, a vörösáfonya pont nekünk való!

 

Leggyakrabban savanykás ízű, egészséges bogyóiért ültetik, nem mellesleg tetszetős kis bokrot fejleszt.

A bogyók igen gazdagok antioxidánsokban és C-vitaminban, így máris felvehetjük a szervezetünket védő "csodagyümölcsök" előkelő listájára. Egy kis munkával a vörösáfonya terméséből finom dzsemet, zselét, mártást vagy szószt készíthetünk a reggeli, ebéd vagy vacsora mellé.

A vörösáfonya több mint egy nagyszerű, ehető gyümölcsű kerti növény. Ez az alacsony növekedésű örökzöld igen dekoratív törpecserje, amely pompásan mutat a kertben. Tavasszal kecses, harang alakú, fehér vagy rózsaszín virágaival díszít. Szépen elterül a talaj felszínén, a föld alatt pedig indaszerűen kúszó gyökerekkel terjeszkedik. Igénytelen, jobban szereti, ha nem bolygatjuk sokat ahhoz, hogy jól fejlődjön. Talajtakaróként gátolja a gyomok elszaporodását.

Vörösáfonya

A vörösáfonya (Vaccinium vitis-idaea) az USA északi államaiban és Kanadában őshonos növény, ezektől keletre egészen Izlandig megtalálható, de a skandináv országokban is elterjedt. Előfordul továbbá Észak-Ázsia több részén, köztük Japánban is. Nálunk a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él védett növényként. Rendkívüli és töretlen népszerűségnek örvend mindezen területeken, de egyre inkább közismertté és keresetté válik a többi országban is.

A vörösáfonya ültetése és gondozása

Vörösáfonyát a lakóhelyünkhöz közeli legtöbb kertészetben, faiskolában be tudunk szerezni. Bár a bokor önbeporzó, ha két különböző egyedet választunk, a keresztbeporzás révén nagyobb terméshozamra és méretesebb bogyókra számíthatunk.

A vörösáfonya a rokonaihoz, a fekete áfonyához és a tőzegáfonyához hasonlóan a savanyú talajt kedveli. Még ha a kertünk talaja savas kémhatású is, nem árt, ha tovább növeljük a savasságát. Az ültetés előkészítéseként javítsuk fel tőzegmohával vagy fenyőkéreggel.

A vörösáfonyát napos helyre ültessük. Helyezzük a növény gyökérlabdáját egy akkora ültetőgödörbe, amelynek szélessége kétszerese a gyökerekének. Tőzegmohával töltsük fel a gödröt, majd alaposan öntözzük meg az elültetett növényt.

Az első évben a növénynek körülbelül heti 25 mm vízre van szüksége. Ne hagyjuk, hogy a földje két öntözés között kiszáradjon. Rendszeres öntözéssel érhetjük el a legjobb eredményt. Miután jól meggyökeresedett, a vízigénye körülbelül a felére csökken. A rendszeres öntözés ekkor is elengedhetetlen.

4-5 év türelmes várakozást követően fordul termőre. A bogyók leszedésével várjunk az első kemény fagyig. Előfordulhat, hogy a termést védenünk kell a kertbe látogató állatoktól, és valamilyen kreatív megoldást kell találnunk ahhoz, hogy mi magunk élvezhessük a munkánk gyümölcsét.

Vörösáfonya

A hideg téli hónapokban a vörösáfonya a hótakaró alatt tér pihenőre. Ha azonban olyan vidéken élünk, ahol nem számíthatunk a növényt folyamatosan védő hótakaróra, a legjobb, ha betakarjuk mulccsal, hogy megóvjuk a fagytól.

A vörösáfonyának minden tavasszal juttassunk ki savas tápanyagot. A cserje körül a talaj felső rétegébe dolgozzunk bele szerves anyagot vagy tőzegmohát.

A vörösáfonya kártevői és betegségei

A vörösáfonya szívós, ellenálló, betegségektől mentes növény. Egyes "kártevők" azonban mégis károsíthatják: ilyenek például a madarak és a rókák, hogy csak egy-kettőt említsünk. Továbbá, mivel alacsony termetű félcserjéről van szó, ügyeljünk arra, hogy a gyomok ne szaporodjanak el a környékén, különben elnyomják, és a növénynek rivalizálnia kell a talaj tápanyag-tartalmáért. Óvatosan gyomláljunk a vörösáfonya töve körül, hogy ne tegyünk kárt a gyökerében.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?