Április 27. a Kerti Kalendáriumban a gondos kéz, a csendes rend és a ház körüli élet szépségének napja. Szent Zita ünnepéhez a háziasszonyok, szolgálók és mindazok alakja kapcsolódik, akik nem látványos tettekkel, hanem mindennapi hűséggel tartanak életben egy házat, egy udvart, egy portát. Ez a kert felől nézve különösen szép üzenet, mert a legtöbb igazán jó kert sem nagy gesztusoktól lesz eleven, hanem az apró, rendszeres figyelemtől.
Április végén a kert már bőven ad munkát, de ez a munka ilyenkor nem feltétlenül a leglátványosabb. Inkább olyan, mint a ház körüli rendrakás egy tavaszi reggelen: megigazítani, meglocsolni, kitámasztani, összeszedni, megfigyelni, visszafogni, hagyni. Szent Zita napja ezért a Kerti Kalendáriumban nem a nagy fordulatoké, hanem azé a csendes tudásé, amelytől a kert egyszer csak otthonná válik.
Szent Zita és a mindennapi gondoskodás méltósága
Szent Zita a hagyomány szerint a háziasszonyok és a szolgálók védőszentje. Az ő alakjához a megbízhatóság, a szorgalom, a szerénység és a szolgáló figyelem kapcsolódik. Ez elsőre talán inkább a ház világához tartozik, de a kertben ugyanez a lélek dolgozik.
A jó kertész nem mindig a legnagyobb munkáknál mutatkozik meg, hanem azokban a mozzanatokban, amelyeket más talán észre sem vesz. Abban, hogy időben felköt egy hajtást, észrevesz egy szomjazó tövet, nem vág le mindent túl rövidre, hagy egy kis békét a bokornak, összeszedi, amit kell, és nem sieti el, amit nem kell. Április 27. ezt az észrevétlen gondoskodást emeli meg.
Virág a ház előtt, rend az udvaron
A magyar portákon a ház körüli virágos sáv, a kapu mellé ültetett bokor, az ablak alatti ágyás és a tisztán tartott udvar mindig többet jelentett puszta dísznél. Aki rendben tartotta a portáját, az valamit önmagáról is megmutatott: hogy törődik azzal, amiben él, és felelősséget érez a környezete iránt.
A Kerti Kalendáriumban április 27. szépen kapcsolódik ehhez a ház körüli kertkultúrához. Nem a vetés nagy drámája áll a középpontban, mint néhány nappal korábban, hanem az a kérdés, mitől lesz otthonos, élő és gondozott az a kis világ, amely körülvesz bennünket.
Az áprilisi kert ilyenkor mit kér?
Április végén már sok növény erősen mozdul. A korábban visszafogott ágyások sűrűsödni kezdenek, a gyomok is gyorsabban gondolkodnak, a friss hajtások néha már megtámasztást kérnek, és a vízre is másképp kell figyelni, mint néhány héttel korábban. Ez az a szakasz, amikor a kert nemcsak munkát, hanem jelenlétet kér.
Szent Zita napján ezért jó ránézni a kertnek arra az arcára, amelyet nem a nagy terveink, hanem a napi törődés formál. Hol kell egy kis igazítás? Mi az, amit most jobb békén hagyni? Hol lehet szebben, okosabban, nyugodtabban rendet tenni?
Kenyér, virág, egyszerűség
Szent Zita ünnepéhez Itáliában kenyér és virág is kapcsolódik. Ez a kép a Kerti Kalendáriumban különösen kedves: a mindennapi táplálék és a mindennapi szépség egymás mellé kerül. A kertben pontosan ez történik. Nemcsak hasznot várunk tőle, hanem örömet, nyugalmat, illatot és otthonosságot is.
Április 27. ezért arra emlékeztet, hogy a kert nem csupán termelőhely vagy látvány. Hanem gondozott élettér. Olyan hely, amely annál szebb lesz, minél kevésbé akar hivalkodni, és minél inkább megtanul lakható maradni.
Mit üzen április 27. a kertben?
Ez a nap a Kerti Kalendáriumban annak a belátása, hogy a kert szépségének egyik legfontosabb forrása a hűséges ismétlés. Nem minden nap hoz nagy változást, de sok kis figyelem együtt igenis látszik. Egy meglocsolt cserép, egy kitisztított szegély, egy megigazított futó, egy meghagyott madárbarát bokor – ettől lesz a kert egyszerre rendezett és eleven.
Szent Zita napja azt súgja: az igazi gondoskodás ritkán hangos. De nélküle nagyon hamar meglátszana, mi hiányzik.