Augusztus 12. Klára napján a szelet figyelték - tényleg az ősz közeledtét jelzi?

Ennyi. Se béka, se hagymahéj, se különösen viselkedő baromfi. Csak a szél.

Az augusztus közepi kertben mégis meglepően találó ez a megfigyelés. A paradicsom még pirosodik, a paprika terem, a dália virágzik, a szőlő érik, de a nappalok már rövidülnek, az esték lassan hűvösebbek lesznek, és egy erősebb szél után néha tényleg úgy érezzük, mintha az ősz egy pillanatra benézett volna a kertkapun.

Meteorológiai előrejelzésnek persze ne használjuk Klára napját. Kerti emlékeztetőnek viszont kiváló, mert augusztus közepére sok növényünk magas, nehéz, terméssel vagy virággal megrakott – vagyis éppen most tud igazán látványos károkat okozni bennük egy erősebb széllökés.

Ki volt Klára?

Augusztus 12. a magyar naptárban Klára napja. A Klára név a latin clarus nőnemű alakjából származik, jelentése világos, fényes, ragyogó.

A név legismertebb szentje Assisi Szent Klára, Assisi Szent Ferenc kortársa és a klarissza rend alapítója. Egyházi ünnepe ma augusztus 11., a magyar névnaptár azonban hagyományosan augusztus 12-én tartja Klára fő névnapját.

A népi kalendáriumban ehhez a dátumhoz egy rövid időjárási regula tapadt: ha Klára napján fúj a szél, hamar jön az ősz. A régi időjóslásokhoz hasonlóan ezt sem érdemes szó szerint venni. Egy augusztus 12-i széllökés természetesen nem képes előrébb hozni az évszakot, de hogy miért éppen ilyenkor tűnhetett fel a szél változása, azt könnyű megérteni.

Augusztus közepén már tényleg történik valami

A nyári napforduló óta rövidülnek a nappalok. Június végén ezt még alig vesszük észre, augusztus közepén viszont már igen. Korábban sötétedik, a reggelek más fényt kapnak, a harmat tovább maradhat a növényeken.

A nyári növények még teljes erővel dolgoznak, de közben egyre több jel mutatja, hogy a szezon túlhaladt a csúcspontján. A szél ezért könnyen válhatott az évszakváltás egyik érzékelhető jelévé, különösen akkor, ha néhány forró, mozdulatlan nap után hirtelen hűvösebb levegőt hozott.

A kertésznek azonban nem az a legfontosabb kérdés, vajon megjósolja-e a szél az őszt, hanem az, mit csinál közben a növényeivel.

A szél nem csak ágakat tör

A szél egyik leglátványosabb hatása természetesen a mechanikai sérülés. Meghajlik a napraforgó, kidől a paradicsomkaró, letörik egy terméssel megrakott paprikaág. A dália reggel még büszkén áll, délutánra pedig olyan szögben fekszik, amely növénytanilag már nehezen nevezhető függőlegesnek.

De a szél ennél csendesebben is dolgozik. Mozgatja a leveleket, növeli a párologtatást, gyorsítja a talaj felszínének kiszáradását, és forró időben meglepően gyorsan vízhiányos állapotba hozhatja a növényt. Ezért lehet az, hogy két egyformán napsütéses napon a szelesebb után sokkal szomjasabbnak látszik a kert.

A paradicsom most különösen nehéz

Májusban még könnyű volt azt mondani: majd később rendesen kikötöm. Augusztusra viszont a paradicsomtő már nem az a karcsú növény, amelyet tavasszal elültettünk. Hosszú hajtások, nagy lombtömeg és több kilogramm termés kapaszkodhat ugyanazon a száron.

Ehhez elég egy erősebb széllökés, és kiderül, melyik kötözést végeztük el rendesen júniusban, és melyiket bíztuk a jó szerencsére. Nézzük át a támrendszert, a kilazult karókat erősítsük meg, a nagyra nőtt hajtásokat pedig kössük hozzá újabb pontokon a támaszhoz.

Van azonban egy fontos szabály: ne kössük szorosan a szárhoz. A növény tovább vastagszik, a szoros zsinór pedig bevághat a szövetekbe. Puha, széles kötözőanyaggal készítsünk laza hurkot, amely megtartja a növényt, de nem fojtja el.

A paradicsomot támogatjuk. Nem őrizetbe vesszük.

A paprikaág sokszor akkor törik el, amikor már lenne mit leszedni róla

A paprika bokrosabb növekedésű, ezért kevésbé tűnik támogatásra szorulónak. Egészen addig, amíg egy oldalágon négy-öt nagy termés nem kezd egyszerre növekedni.

A termés súlya lefelé húzza az ágat, a szél oldalról mozgatja, a kettő együtt pedig könnyen törést okozhat. Ha különösen sok vagy nagy paprika fejlődik a növényen, egyszerű kis karóval vagy laza kötözéssel megtámaszthatjuk.

Az érett terméseket pedig szedjük rendszeresen. Ezzel nemcsak a konyha jár jól, hanem a növény fizikai terhelését is csökkentjük.

A dália nem alacsony profilra készült

A nagy virágú dáliák augusztusban fantasztikusan mutatnak – és fantasztikusan jól fogják a szelet. Egy nagy virágfej tulajdonképpen kis vitorlaként működhet egy hosszú száron.

Eső után még rosszabb a helyzet, mert a virág megtartja a vizet, nehezebb lesz, miközben a nedves talajból a támasztókaró is könnyebben kimozdulhat. A magas dáliákat ezért érdemes már korábban karózni, de ha eddig elmaradt, most sem késő.

Csak óvatosan. A már nagy növény mellé levert karóval ne sértsük meg feleslegesen a gumókat és gyökereket. A megtámasztás legyen stabil, a kötözés pedig itt is laza.

Napraforgó: magas, szép és remek szélfogó

A magas napraforgó már önmagában komoly erőkart képez. Amikor pedig a hatalmas tányér megtelik fejlődő magokkal, a növény teteje még nehezebbé válik.

Szélben a szár folyamatosan hajlik. Az egészséges, vastag szár sokat kibír, de viharos széllökéseknél megdőlhet vagy eltörhet. A különösen magas, kitett helyen álló példányokat érdemes stabil karóval segíteni.

Ha azonban már ferdén nőtt meg, ne próbáljuk egyetlen erőteljes mozdulattal katonás vigyázzállásba kényszeríteni. A növényi szövet nem drót. A fokozatos igazítás biztonságosabb.

A szőlőnél a szél egyszerre lehet barát és ellenség

A szőlő levelei között járó enyhe légmozgás hasznos. Gyorsabban felszáradhat a lomb, kevésbé marad sokáig párás a mikroklíma.

Az erős szél viszont már egészen más történet. A hosszú hajtások egymáshoz és a támrendszerhez csapkódhatnak, levelek szakadhatnak le, fürtök sérülhetnek. Zsendülés után pedig már egyre értékesebb termést őrzünk a tőkén.

Ellenőrizzük ezért a huzalokat és kötözéseket. A kiszabadult hajtásokat vezessük vissza a támrendszerbe, de ne zsúfoljuk össze a lombot. A cél továbbra is az, hogy a tőke jól szellőzzön, nem az, hogy minden levelet egyetlen szoros csomóba kössünk.

A cserepes növények másképp veszélyeztetettek

A teraszon és balkonon a szélnek egészen különös tehetsége van megtalálni azt az egy cserepet, amelyről azt hittük, hogy biztosan nem tud feldőlni.

A magas növény kis edényben különösen instabil. A lombkorona nagy felületet ad a szélnek, miközben a gyökérlabda és a cserép alul viszonylag kis tömeget képvisel. Erős szél előtt a könnyű cserepeket vigyük védettebb helyre.

A nagyobb edényeket csoportosíthatjuk is úgy, hogy részben támasszák egymást, de ne állítsuk őket olyan sarokba, ahol a tetőről vagy ereszről lezúduló víz új problémát okoz.

A balkonon pedig mindig gondoljunk arra is, mi történne, ha egy tárgy valóban felborulna vagy leesne. A petúnia pótolható. Az alatta sétáló ember kevésbé.

A szél láthatatlanul kiszárítja a kertet

Ez az egyik legkönnyebben alábecsült hatása. A növény levelein keresztül folyamatosan vizet veszít. Szeles időben a levél körül kialakuló párásabb levegőréteg gyorsabban eltűnik, így nőhet a párologtatás.

Közben a talaj felszíne is gyorsabban szárad. Ezért egy forró, szeles augusztusi nap után akkor is szükség lehet öntözésre, ha a hőmérő nem mutatott rekordot.

Ne a felszínt nézzük. Nyúljunk néhány centiméter mélyre a talajba. Ha ott még megfelelően nyirkos, nem szükséges automatikusan vizet adni. Ha viszont a gyökérzóna is szárazodik, öntözzünk alaposan.

A növény gyökerét szeretnénk megitatni. Nem a port.

A mulcs szélben is dolgozik

A talajtakarás nyáron több szempontból hasznos: árnyékolja a talajt, csökkenti a párolgást, mérsékli a hőingadozást, és segít abban, hogy a felső talajréteg ne veszítse el olyan gyorsan a nedvességet szeles időben.

Szalma, aprított növényi anyag vagy más megfelelő kerti mulcs egyaránt használható. A nagyon könnyű, frissen kiszórt anyagot azonban maga a szél is elviheti.

Ezért ne egy közelgő vihar előtt tíz perccel próbáljunk száraz levelekkel tökéletes takarást készíteni. A szomszéd valószínűleg nem kért belőlük.

Az augusztusi szél a gyümölcsöt is leszedi – néha túl korán

Alma, körte, szilva: ahogy közeledik az érés, egyre több termés kerül a földre. Nem minden lehullott gyümölcs érett.

Erős szél lerázhat olyan példányokat is, amelyek még maradtak volna a fán. A földre hullott gyümölcsöt ezért rendszeresen szedjük össze.

A sérült, rothadó termés ne maradjon hosszú ideig a fa alatt. A még fogyasztható, kisebb sérülésű gyümölcsöt mielőbb használjuk fel, a rothadó, beteg példányokat pedig kezeljük a kert higiéniai szabályainak megfelelően.

A földre hullott alma ugyanis ritkán mászik vissza magától a fára.

Fiatal fánál ellenőrizzük a kötözést – de ne akarjuk mozdulatlanná tenni

A frissen ültetett fiatal fák támkarója külön figyelmet érdemel. A kötözés feladata nem az, hogy teljesen merevvé tegye a törzset. A fa természetes, mérsékelt mozgása fontos része a megerősödésnek.

A támaszra főként addig van szükség, amíg a gyökérzet megfelelően nem rögzíti a növényt. Augusztusban ellenőrizzük, nem lazult-e ki a karó, ugyanakkor azt is, nem vág-e bele a kötözőanyag a vastagodó törzsbe.

A tavasszal még kényelmes hurok nyár végére könnyen szűkké válhat. A fa nő. A kötözőzsinór többnyire nem.

Kell szélfogó a kertbe?

Erősen kitett kertekben sokat számíthat. De egy teljesen tömör fal nem feltétlenül a legjobb szélfogó.

A légáramlás az akadály fölött és mellett felgyorsulhat, mögötte pedig örvények alakulhatnak ki. A részben áteresztő sövény vagy megfelelően kialakított szélfogó növénysáv gyakran egyenletesebben lassítja a szelet.

Ehhez azonban hely kell, és hosszú távú tervezés. Egy sövény nem azért kerül a kertbe, mert délutánra vihart mondtak.

Viszont ha évről évre ugyanabban a sarokban dől ki minden magas növény, a kert már elég világosan jelzi, hogy ott érdemes valamit átgondolni.

A szélnek haszna is van

Nem kell teljesen ellenségként tekintenünk rá. A légmozgás segíti a levelek felszáradását, számos növény pollenjét szél szállítja, mozgatja az illatokat, segíti egyes magvak terjedését, és a mérsékelt légmozgás a növény mechanikai fejlődésére is hat.

A probléma nem maga a szél, hanem amikor erősebb annál, amit az adott növény, támrendszer vagy kert elbír.

A jó kert ezért nem szélmentes. Hanem szélállóbb.

Ha Klára napján tényleg fúj, ezt nézd meg a kertben

A régi regula szerint közeledik az ősz. Mi ennél ma valamivel gyakorlatiasabbak lehetünk.

Menjünk végig a kerten, és nézzünk felfelé. Mi magas? Mi nehéz? Mi billeg? Mi van egyetlen vékony zsinórra bízva? Mi áll olyan cserépben, amely már egyszer majdnem feldőlt?

És mi az, amiről hónapok óta azt mondjuk: majd holnap kikötöm.

Lehet, hogy Klára napja éppen erre való.

Augusztus 12-i kerti ellenőrzőlista

Ha ma megmozdul a levegő, ne csak az őszre gondoljunk.

• Ellenőrizzük a paradicsom karóit és kötözéseit.
• A paprika terméssel megterhelt ágait szükség esetén támasszuk meg.
• Karózzuk a magas dáliákat és napraforgókat.
• Nézzük át a szőlő támrendszerét és a kiszabadult hajtásokat.
• A kötözések legyenek stabilak, de ne szorítsák a szárat.
• Ellenőrizzük a fiatal fák karózását is.
• Szeles, meleg idő után nézzük meg a talaj nedvességét a felszín alatt is.
• Pótoljuk a mulcsot, ahol elvékonyodott.
• A könnyű cserepes növényeket erős szél előtt vigyük védettebb helyre.
• Szedjük össze a szél által levert gyümölcsöt.
• A sérült vagy rothadó terméseket ne hagyjuk a növény alatt.
• Ha kertünk rendszeresen szeles, gondolkodjunk hosszabb távú, részben áteresztő szélfogó kialakításán.
• És figyeljük meg az estét: augusztus közepén már egyre könnyebb észrevenni, hogy rövidülnek a nappalok.

Mit üzen augusztus 12. a kertésznek?

„Ha Klára napján szeles az idő, hamar beköszönt az ősz” – tartotta a régi kalendárium.

Nem kell emiatt elővenni az őszi kabátot, és a paradicsom sem készül még lombhullásra. A mondás azonban szépen elkap valamit abból a különös augusztusi időszakból, amikor még teljes erejében dolgozik a nyár, de már megjelennek az évszakváltás apró jelei.

A szél ilyenkor nemcsak hűvösebb levegőt hozhat. Megmutatja azt is, mi nőtt túl magasra, mi lett túl nehéz, melyik kötözés gyenge, melyik cserép bizonytalan, és hol szárad túl gyorsan a föld.

Klára napján tehát figyelhetjük, jön-e már az ősz.

De előbb nézzük meg, áll-e még a paradicsom.