Augusztus 20. a magyar kalendárium egyik legsűrűbb napja. Szent István király, az államalapítás és az új kenyér ünnepe, közben a régi paraszti naptár időt jósol, termést latolgat, a gólyákat figyeli, és még arra is van mondása, milyen lehet az előttünk álló negyven nap.
A kertben pedig különösen könnyű megérteni, miért lett ilyen fontos ez az időpont. Még minden a nyár bőségéről beszél: érik a paradicsom, a paprika, a szilva és a korai szőlő, virágzik a napraforgó, tele a kosár. De ha este egy kicsit tovább maradunk odakint, már érezhető, hogy valami változik. Rövidebb a nappal, hamarabb nyúlnak meg az árnyékok, és az augusztusi kert lassan átfordul nyárból nyárutóba.
Szent István napja és az új kenyér
Augusztus 20. államalapító Szent István király ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította a napot, később pedig a Szent Jobb körmenetének hagyománya is hozzákapcsolódott.
A földművelő ember számára azonban augusztus vége más okból is különleges időszak volt: befejeződött az aratás, és az új búzából végre kenyér kerülhetett az asztalra.
Az új kenyér mögött ott van egy teljes esztendő munkája. A vetés, a tél, a tavaszi növekedés, a kalászolás, az érés, az aratás, a cséplés, az őrlés – és végül a kemence.
Egyetlen kenyérben szinte az egész mezőgazdasági év elfér.
Talán ezért is nehéz ennél kertközelibb jelképet találni: egy marék magból indul, és az ember asztalán ér véget.
Miért „Negyvenes” István?
A népi időjóslás szerint a nyári István negyvenes nap.
Ez azt jelentette, hogy amilyen idő augusztus 20-án van, ahhoz hasonló időjárás maradhat még negyven napig.
Ha tehát ragyogó napsütés van, a régi gazda bizonyára elégedetten nézett volna körül. Ha zuhog az eső, akkor viszont könnyen lehet, hogy már előre sóhajtozott szeptember miatt.
Meteorológiai garanciát természetesen ne kérjünk ettől a jóslattól. A népi kalendárium időjárási regulái sok nemzedék megfigyeléseit, tapasztalatait és emlékezetét őrzik, de nem úgy működnek, mint egy modern előrejelzés.
Ettől még van bennük valami szerethető.
Mert aki negyven nappal előre próbálja megjósolni az időjárást egyetlen augusztusi napból, az tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint a kertész, amikor februárban megvesz tizenkét zacskó vetőmagot:
bizakodik.
István napja a termésről is jósolt
A régi megfigyelés szerint nemcsak az időjárás, hanem a gyümölcstermés is kiolvasható volt augusztus 20. napjából.
Ha jó idő járta Istvánkor, bőséges gyümölcstermést vártak, rossz idő esetén viszont gyengébbet.
Augusztus második felében ennek már nagyon is kézzelfogható jelei vannak a kertben. A szilvafák ágai lehajolhatnak a termés alatt, érnek a nyári és kora őszi almák, közeledik a körte és a szőlő nagy szezonja.
Most már nemcsak azt figyeljük, mennyi termett, hanem azt is, mikor érdemes leszedni.
A gyümölcs nem attól érett, hogy szerepel a naptárban a szedési idő. Fajta, fekvés, időjárás és az adott év mind beleszól. Ezért az augusztusi kertész egyik leghasznosabb eszköze továbbra is a saját szeme, keze – és néha egy próbakóstolás.
Szigorúan tudományos céllal, természetesen.
Istvánkor indulnak a gólyák?
A beregi Tiszaháton úgy tartották, hogy István napkor mennek el a gólyák.
A valóságban természetesen nem kap minden magyar gólya augusztus 20-ra szóló indulási értesítőt. A vonulás fokozatos, az időpontja több tényezőtől függ, de augusztus második fele valóban az az időszak, amikor egyre feltűnőbbé válik a készülődés.
A madarak csapatokba verődhetnek, gyülekeznek, táplálkoznak és lassan útnak indulnak dél felé.
A kertből nézve ez az egyik első igazán látványos jele annak, hogy a nyár nem tart örökké.
Tegnap még a fészek fölött köröztek, ma pedig egyszer csak üres az ég.
Az augusztusi kertben is megkezdődik a váltás
Miközben a konyhába kosárszám hordjuk a termést, a kert egyes részei már kiürülnek. Lejárt a korai burgonya, elfogyott a borsó, felszedtük a hagymát, néhány saláta vagy bab helye szabaddá vált.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ágyásnak tavaszig üresen kell maradnia.
Augusztus második felében még több gyors fejlődésű, hűvösebb időt is kedvelő növénnyel próbálkozhatunk. A helyi időjárástól, a fekvéstől és a választott fajtától függően szóba jöhet például retek, rukkola, egyes saláták, spenót vagy más rövid tenyészidejű levélzöldség.
A friss vetés egyetlen nagy ellensége ilyenkor nem az ősz, hanem sokszor még mindig a nyári kiszáradás.
A kelő magok felső talajrétege gyorsan kiszáradhat, ezért az új vetéseket különösen gondosan kell nedvesen tartani.
A kert tehát augusztus 20-án egyszerre mondja azt, hogy:
„Nézd, mennyi mindent termettem!”
és azt, hogy:
„Jó, de mit vetünk most?”
A magfogás szezonja javában tart
Az új kenyér ünnepén különösen szép párhuzam, hogy a saját kertünkben is egyre több mag érik be.
A körömvirág, bársonyvirág, pillangóvirág, dísznapraforgó és sok más kerti növény már a következő generációt készíti.
Aki szeretne magot fogni, most figyeljen. Egészséges, erős növényről gyűjtsünk, és várjuk meg, amíg a mag megfelelően beérik. Lehetőleg száraz időben szedjük, majd szellős helyen szárítsuk tovább.
Ezután kerüljön papírzacskóba vagy borítékba, és feltétlenül írjuk rá, mi van benne.
Mert a kertész memóriája augusztusban még hibátlan.
Márciusra viszont az összes kis barna mag neve:
„valami nagyon szép virág”.
Nem kell minden elnyílt virágot azonnal levágni
Az ünnepi hétvége könnyen átcsaphat nagy kerti rendrakásba. Csakhogy augusztus végén nem feltétlenül az a legjobb kert, amelyikben minden növény katonásan vissza van vágva.
Ha szeretnénk magot gyűjteni, néhány virágfejet mindenképpen hagynunk kell beérni.
De akkor is érdemes meghagyni valamennyit, ha nem tervezünk vetőmagot eltenni. A magokat madarak fogyaszthatják, az elöregedő növényi részek pedig számos apró élőlény számára jelentenek táplálékot vagy búvóhelyet.
Az augusztusi virágágyásnak tehát szabad egy kicsit kócosnak lennie.
A természetben sincs kertészeti zsűri.
A pásztorok István zivatarától tartottak
A régi pásztori megfigyelések szerint a nyári Szent István napja gyakran hozott erős, nyugat felől érkező zivatart. Olyan viharról is meséltek, amely pásztorkunyhókat fordított fel, fákat tört derékba vagy csavart ki tövestül.
Az augusztusi zivatar valóban különösen látványos tud lenni. A hosszú, meleg időszakokat heves záporok, villámlás és erős széllökések szakíthatják meg.
A kertésznek ezért nyár végén sem érdemes teljesen megfeledkeznie a viharbiztosságról. A magas paradicsomkarók, futtatók, cserepek, könnyű kerti bútorok és megtámasztásra szoruló növények egy erősebb szélben pillanatok alatt megmutatják, mennyire stabilan rögzítettük őket.
Lehetőleg ne akkor derüljön ki, hogy a kétméteres paradicsomkaró csak elméletben állt stabilan, amikor már a szomszéd ribizlibokrában fekszik.
A kenyértől vissza a búzaszemig
Augusztus 20-án könnyű csak az elkészült kenyeret látni.
Pedig a történet valójában egy apró maggal kezdődött.
Pontosan úgy, ahogy a kertben is.
Egyetlen paradicsommagból többkilós termést adó növény nőhet. Egy napraforgómagból nyár végére nálunk magasabb növény lesz. Egy maréknyi virágmagból méhekkel, lepkékkel és színekkel teli ágyás születhet.
A mag mindig valamiféle ígéret.
Az új kenyér pedig annak bizonyítéka, hogy néha az ígéret be is teljesül.
Augusztus 20. üzenete a kertésznek
Szent István napján ünnepelhetjük az országot, az államalapítást és az új kenyeret, de a kert felől nézve ez a nap valami másról is mesél.
A termés és az újrakezdés egyszerre van jelen benne.
A búzából kenyér lett, közben már félretesszük a következő magot. A gyümölcs érik, a gólyák készülődnek. Egy ágyás kiürül, a másikba új vetés kerül. A nyár még teljes erejéből dolgozik, de az ősz már ott áll a kertkapuban.
Hogy pedig valóban olyan lesz-e a következő negyven nap, mint augusztus 20-a?
Azt majd meglátjuk.
Negyvenes István mindenesetre már megtette a tétjét.