Augusztus 28-án délben még könnyen azt hihetjük, hogy a nyárnak esze ágában sincs távozni. A nap melegen süt, a paradicsom tovább pirosodik, a paprika még bőven terem, és a szőlőben is egyre több az édes szem. Reggel és este azonban már egészen más történetet mesél a kert. Hosszabbak az árnyékok, tovább maradhat harmatos a fű, hamarabb halkulnak el a nappali rovarok, és egyre több gyümölcs kerül a kosárba.
A régi népies kalendáriumokban augusztus 28. már határozottan a nyárutóhoz tartozott. Úgy tartották, hogy ilyenkor „a Nap veszti az erejét”, és az időjárásból már az őszre próbáltak következtetni. Ha pedig a kert felől nézzük ezt a napot, valóban nehéz jobb témát találni a gyümölcsnél: alma, körte, szilva és szőlő sorakozik érés előtt vagy már a szedőkosárban.
Éppen ezen a napon született egy férfi is, aki egész életében azon dolgozott, hogy a gyümölcstermesztés ne csak örökölt tapasztalat, hanem tanulható, rendszerezett tudás legyen.
Egy norvég kertész, aki iskolát épített a gyümölcs köré
1856. augusztus 28-án született Kristofer Frimann Kristofersson Hjeltnes a norvégiai Ulvikban. Gazdálkodó családból származott, mezőgazdasági és kertészeti tanulmányokat folytatott, majd különösen a gyümölcstermesztés fejlesztésének szentelte életét.
Nyugat-Norvégiában komoly hagyománya volt a gyümölcstermesztésnek, Hjeltnes azonban felismerte, hogy a gazdáknak egyre több szakmai tudásra van szükségük. Nem elég azt tudni, hogy „ezt a fát itt mindig így metszettük”. Érteni kellett a fajtákhoz, a szaporításhoz, a termesztéshez, sőt ahhoz is, hogyan kell a leszedett árut válogatni, csomagolni és értékesíteni.
1901-ben ezért megalapította az Ulvik Fruktdyrkningsskole, vagyis az ulviki gyümölcstermesztési iskolát. Az első évben mindössze kilenc tanuló érkezett, néhány év múlva azonban már több jelentkező volt, mint amennyit az iskola fogadni tudott. Hjeltnes ragaszkodott ahhoz is, hogy az oktatás lányok és fiúk számára egyaránt nyitva álljon.
A gyümölcs nem egyszerűen „megterem”
A gyümölcsösből nézve ez fontos gondolat. Kívülről könnyű azt gondolni, hogy az almafa vagy a körtefa egyszerűen ott áll, tavasszal virágzik, ősszel pedig leszedjük róla a termést.
A valóság ennél jóval összetettebb. Fajtát kell választani, megfelelő alanyt, helyet és talajt, figyelni kell a beporzásra, a metszésre, a növényvédelemre, a vízellátásra, majd végül arra is, mikor és hogyan szedjük le a termést.
Hjeltnes maga is különböző fajtákat próbált ki és hasonlított össze, és sokat foglalkozott a kereskedelmi gyümölcs megfelelő osztályozásával és csomagolásával is.
A kertben tehát a szüret nem a történet vége. Inkább annak a pontja, amikor az egész éves munka vizsgázik.
Augusztus végén már nem mindegy, mikor szedjük
A házikert egyik visszatérő kérdése: mikor érett meg valóban az alma, a körte vagy a szilva? A válasz ritkán egyszerű dátum.
Az érési időt meghatározza a fajta, az adott év időjárása, a fekvés és még a fa terheltsége is. Egy napos, védett kertben ugyanaz a fajta korábban érhet, mint hűvösebb helyen.
Almánál jó jel lehet, ha a termés enyhe megemeléssel és csavarással könnyen elválik a termőrésztől. A magok színe, a héj alapszínének változása és természetesen az íz is segíthet. A szilvánál a jellegzetes fajtaszín, az puhulás és az aroma együtt mutatja az érettséget.
A kerti szüret egyik nagy előnye, hogy nem kell egyszerre mindent leszednünk. Sok fán a gyümölcsök sem pontosan egyszerre érnek, ezért néhány naponta újra körbejárhatjuk a fát.
Ez hivatalosan szakaszos szüret.
A gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy minden körben „ellenőrzésképpen” megkóstolunk egyet.
A körte különösen szeret trükközni
A körte több fajtájánál nem feltétlenül az a legjobb megoldás, ha megvárjuk, amíg a gyümölcs teljesen puhára érik a fán. Egyes körték szedési érettségben kerülnek le, majd tárolás közben érik el azt az állapotot, amikor igazán finomak.
Ha túl sokáig hagyjuk a fán, előfordulhat, hogy belül már túléretté, lisztessé vagy barnulóvá válik, miközben kívül még egészen biztatóan fest.
A körte ezért jó emlékeztető arra, hogy a „megérett” szó gyümölcsönként mást jelenthet.
A kertész pedig megtanulja, hogy néha azt kell leszedni, ami még nem tűnik teljesen késznek.
Ez elsőre kicsit olyan, mintha a süteményt félidőben kivennénk a sütőből, de a körte tudja, mit csinál.
„A Nap veszti az erejét”
Egy magyar népies kalendárium augusztus 28-ához azt a megfigyelést kapcsolja, hogy ettől az időszaktól hűvösödni kezd az idő, és „a Nap veszti az erejét”. Időjósló napként is számon tartotta: ha még ekkor is kánikula van, abból későbbi hidegre következtettek.
A mondás mögött van egy nagyon is valós évszakos tapasztalat. A nappalok június vége óta rövidülnek, és augusztus végére ezt már nemcsak az órán, hanem a kertben is észrevesszük. A nap alacsonyabban jár, az esték korábban érkeznek, a hajnali lehűlés pedig erősebb lehet.
A nyári forróság ettől még visszatérhet, de a fény már más.
A növények számára ez fontos jelzés. Sok faj fejlődését nemcsak a hőmérséklet, hanem a nappalok hosszának változása is befolyásolja.
A kertész pedig egyszerűbben fogalmaz:
„Este már hamarabb kell összeszedni a szerszámokat.”
A vénasszonyok nyarát is ide tették
Ugyanez a népies kalendárium augusztus 28-tól számította a vénasszonyok nyarának egyik hagyományos kezdetét, amelyet szeptember közepéig tartó kellemes, szárazabb időszakkal kapcsolt össze.
A meteorológia természetesen nem ismer naptár szerint garantált vénasszonyok nyarát. A kifejezés inkább azt a jelenséget írja le, amikor az ősz kezdetén visszatér vagy tartósan fennmarad a napos, meleg, csendes idő.
Kertészként ez kifejezetten értékes időszak lehet. Tovább érhet a paradicsom és a paprika, szép cukrot gyűjthet a szőlő, és kellemes körülmények között dolgozhatunk az őszi kert előkészítésén.
Ha pedig szeptember közepén pólóban szedjük a paradicsomot, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a nyár mégis győzött.
Nem győzött.
Csak hosszabbítást kapott.
Augusztus végén már a kamra is kertészeti terület
A régi paraszti gazdálkodásban a termés megőrzése legalább olyan fontos volt, mint a megtermelése. Nem sokat ért a bőséges nyári kert, ha a tél közepére minden megromlott.
Egyes hűvösebb tájakon augusztus végén már megkezdődhetett a káposzta, az uborka és más zöldségek savanyítása is – ezt ugyancsak augusztus 28-ához kapcsolja egy népies kalendáriumi gyűjtés.
A pontos időpont természetesen háztartásonként és vidékenként változott, de az alapgondolat nagyon is logikus: ami most tömegével terem, azt valahogyan át kell menteni arra az időszakra, amikor a kert már nem ad frisset.
Befőzés, aszalás, savanyítás, vermelés, tárolás – a régi kertészkedés jó része valójában élelmiszer-megőrzési tudomány is volt.
A lehullott gyümölcsöt most érdemes rendszeresen összeszedni
Augusztus végére a gyümölcsfák alatt egyre több lehullott termés jelenhet meg. Van, amit egyszerűen a teljes érettség vagy a szél vert le, más darabok azonban sérültek, kukacosak vagy rothadnak.
Ezeket érdemes rendszeresen összeszedni. A földön maradó beteg, rothadó gyümölcs több kártevő és kórokozó számára is kedvező lehet.
Az egészséges, frissen lehullott gyümölcs természetesen még felhasználható lehet, a rothadó vagy fertőzött példányokkal viszont legyünk körültekintőek.
A „majd felszívódik” módszer a kertben valóban létezik.
Csak általában lassabb és problémásabb, mint szeretnénk.
A túlterhelt ágakat se hagyjuk magukra
A bőven termő alma-, körte- vagy szilvafán augusztus végén már komoly súly nehezedhet az ágakra. Ha azt látjuk, hogy egy ág veszélyesen lehajlik, szükség lehet megtámasztásra vagy a termés egy részének leszedésére.
A gyümölccsel túlterhelt ág könnyebben törik szélben vagy viharban. A repedések pedig később újabb problémák forrásai lehetnek.
A jó termésnek tehát létezik olyan változata, hogy „túl jó”.
Kertészeti problémának első hallásra irigylésre méltó.
Egészen addig, amíg az ág le nem szakad.
Most különösen fontos a beteg gyümölcs felismerése
A sűrű lomb, a sérült termések és a nyár végi párásabb idő többféle gyümölcsbetegségnek kedvezhet. Alma, körte, szilva és más gyümölcsök esetében is érdemes rendszeresen végignézni a fát, és eltávolítani a rothadó, mumifikálódó vagy erősen beteg terméseket.
Az eltávolított fertőzött gyümölcsöt ne hagyjuk közvetlenül a fa alatt. A házi komposztra sem minden beteg növényi anyag való, különösen akkor, ha a komposztálás során nem alakul ki megfelelő hőmérséklet.
A gyümölcsös tisztán tartása nem látványos kertészeti munka.
Nincs róla gyönyörű „előtte–utána” fotó.
De a következő szezon gyakran meghálálja.
A szőlőnél már minden nap számít
Augusztus végén a szőlő is egyre több figyelmet kér. A korai fajták közül sok már szedhető, mások még cukrot gyűjtenek, és a késő nyári időjárás komolyan befolyásolhatja az érés további menetét.
A szőlő esetében a termés színe nem mindig elegendő az érettség megítéléséhez. Az íz, a cukor és a savak egyensúlya sokkal többet mond.
Házikertben ehhez ritkán veszünk elő laboratóriumi műszert. Van egy egyszerűbb módszerünk.
Megkóstoljuk.
Aztán még egyet.
Egy fürtből legalább három szem szükséges ahhoz, hogy megbízható tudományos következtetést vonjunk le.
Legalábbis ezt mondjuk magunknak.
Hjeltnes nemcsak termeszteni, válogatni is tanított
Kristofer Hjeltnes munkásságának érdekes része, hogy nem állt meg a termesztésnél. Fontosnak tartotta a gyümölcsök megfelelő válogatását és csomagolását, és különböző fajtákat próbált ki összehasonlítás céljából.
Ez a mai házikertben is hasznos gondolat. A leszedett gyümölcsöt érdemes rögtön átválogatni. A hibátlan, ép darabok mehetnek tárolásra, a sérült vagy ütődött gyümölcsöket viszont jobb hamar feldolgozni.
Ha mindent egy kosárba dobunk, egyetlen rothadó alma meglepően gyorsan rossz társasági hatást gyakorol a környezetére.
A „rossz alma” mondás kertészeti eredete nem teljesen alaptalan.
Nem minden alma való hosszú tárolásra
A nyári és kora őszi almafajták közül sokat rövid időn belül érdemes elfogyasztani vagy feldolgozni, míg bizonyos későbbi fajták megfelelő körülmények között jóval tovább tárolhatók.
Ezért már a fa telepítésekor is érdemes végiggondolni, mi a célunk. Friss nyári gyümölcsöt szeretnénk? Hosszabb téli tárolást? Befőttet, levet, süteményt?
A fajta nem pusztán azt határozza meg, milyen színű lesz az alma.
Azt is, mikor érik, milyen az íze, mennyire tárolható, milyen betegségekre érzékeny és milyen felhasználásra alkalmas.
A „kérek egy almafát” tehát körülbelül olyan pontos kertészeti kívánság, mint az, hogy „kérek egy cipőt”.
Működhet.
Csak érdemes kicsit tovább kérdezni.
A régi gyümölcsös tudása ma újra érték
Hjeltnes története azért érdekes, mert az oktatásban a gyakorlati tapasztalat és a rendszerezett szakmai tudás találkozott. A kertészek fajtákat próbáltak ki, figyelték a termést, tanulták a szaporítást, majd összehasonlították az eredményeket.
A régi magyar gyümölcsösökben is rengeteg hasonló tudás halmozódott fel. Egy gazda tudta, melyik alma áll el karácsonyig, melyikből jó a rétes, melyik körte puhul meg néhány nap alatt, és melyik szilvából lesz jó lekvár.
A fajtaismeret nem luxus volt.
A háztartás része volt.
Ma, amikor újra egyre többen keresik a régi vagy tájfajtákat, ez a gondolkodás különösen aktuális.
A gyümölcsfa alatt már a következő év is készül
Miközben a kosárba kerül az idei termés, a fa már régóta a következő évre is dolgozik. Az egészséges lombnak, az idei növekedésnek és a megfelelő víz- és tápanyagellátásnak szerepe van abban, milyen állapotban megy a növény az őszbe.
Ezért a szüret után sem érdemes teljesen megfeledkezni a gyümölcsfákról. Tartós szárazságban még szükségük lehet vízre, különösen fiatal fák esetében. A beteg, sérült ágakat és terméseket pedig továbbra is figyelni kell.
A gyümölcsfa nem úgy működik, hogy az utolsó alma leszedése után kiírja:
„Viszlát tavasszal.”
Bár kertészként időnként értékelnénk ezt az egyértelműséget.
Augusztus 28. üzenete a kertésznek
Ma menjünk végig a gyümölcsösön vagy akár csak azon az egyetlen almafán, amelyik a kertben áll. Nézzük meg, mi érett be, mi hullott le, mit kellene hamar feldolgozni, és melyik ág kér segítséget a termés súlya alatt.
Közben figyeljük meg a fényt is. A régi kalendárium szerint ilyenkor már „a Nap veszti az erejét”. A mondat szebb, mint bármilyen grafikon, és van benne valami nagyon pontos: ugyanaz a kert, amely néhány hete még szinte egész este világos volt, most már egyre hamarabb kerül árnyékba.
Kristofer Hjeltnes életének nagy részét annak szentelte, hogy a gyümölcstermesztés tapasztalata tudássá váljon, és ezt a tudást tovább is lehessen adni. Több mint egy évszázaddal később ugyanaz a lecke maradt érvényben: figyeljük a fát, ismerjük a fajtát, és ne csak leszedjük a termést, hanem tanuljunk is belőle.
Augusztus 28-án a Kerti Kalendárium arra emlékeztet: a nyár ugyan lassan veszít az erejéből, de a gyümölcsösben éppen most ér be egy egész év munkája.