Augusztus 30-án már egészen másképp nézünk a szőlőre, mint néhány héttel korábban. A fürtök egyre teltebbek, a bogyók puhulnak, gyűlik bennük a cukor, és a kertész egyre gyakrabban végez „ellenőrző kóstolást”. A reggelek közben harmatosabbak lehetnek, az esték gyorsabban érkeznek, és a nyárutó kertjében már érezhető, hogy szeptember ott vár a kapuban.
A régi magyar kalendáriumban augusztus 30. Rózsa napja, egy kevésbé ismert időjelző nap volt. A népi megfigyelés szerint a reggeli köd és harmat után derűsebb idő következhetett, miközben már az őszi szelek megjelenésére figyeltek. Egy másik népies kalendárium ehhez a naphoz a kender felszedését és bugázását is kapcsolja. A határ tehát már nemcsak termett: lassan készülődött az őszre.
Ezen a napon született egy magyar ember is, akinek története több ezer kilométerrel arrébb, Kaliforniában vált a szőlészet történetének részévé. 1812. augusztus 30-án született Haraszthy Ágoston, akit a kaliforniai borászat egyik úttörőjeként tartanak számon.
Egy magyar, aki szőlővel indult meghódítani Amerikát
Haraszthy Ágoston Bács-Bodrog vármegye vidékéről indult. Jogi és közigazgatási pályán is mozgott, majd 1840-ben Amerikába utazott. Életútja már önmagában is kalandregénybe illik: Wisconsinban települést alapított, Kaliforniába költözött, San Diego első sheriffje lett, majd végül a szőlészet felé fordult.
1857-ben a kaliforniai Sonoma közelében megalapította a Buena Vista Wineryt, amelyet ma Kalifornia legrégebbi prémium borászataként emlegetnek. Haraszthy sokféle szőlőfajtával kísérletezett, európai tapasztalatokat tanulmányozott, és jelentős szerepet játszott abban, hogy Kaliforniában a szőlőtermesztés egyre tudatosabb, nagyobb léptékű ágazattá váljon.
A köré épült legendák közül nem minden állja meg ugyanúgy a helyét, ezért érdemes óvatosan bánni azzal a leegyszerűsítő állítással, hogy „ő vitte Amerikába” valamelyik híres szőlőfajtát. A zinfandel amerikai története például már Haraszthy előtt elkezdődött. A valódi teljesítménye ettől még bőven elég látványos: a korszerűbb kaliforniai szőlő- és borkultúra egyik fontos szervezője, kísérletezője és népszerűsítője lett.
A szőlőnél augusztus végén már minden nap számít
Haraszthy története különösen jól illik augusztus 30-ához, mert a magyar kertekben és szőlőkben éppen most válik egyre izgalmasabbá az érés. A korai fajták egy része már szedhető, más fürtöknek még idő kell, és a következő hetek időjárása sokat alakíthat az ízen.
A szőlő érését nem pusztán a héj színe mutatja. Fontos a bogyó állaga, az íz, a cukor és a savak egyensúlya, valamint természetesen maga a fajta. Házikertben ritkán mérünk refraktométerrel, ezért marad az ősi módszer: leszedünk egy szemet és megkóstoljuk. Ha bizonytalan az eredmény, természetesen újabb mintára van szükség.
A tudomány ismét áldozatot követel.
Nem minden fürt ugyanakkor érik
Egyetlen tőkén belül is lehet különbség a fürtök között. A naposabb oldalon lévő termés gyorsabban érhet, míg az árnyékosabb részen még savasabbak lehetnek a bogyók. Emiatt a házikertben nem feltétlenül kell egyetlen napon leszedni mindent.
Érdemes néhány naponta végignézni a tőkéket, különösen akkor, ha friss fogyasztásra termesztünk. A szüret így nem egyetlen nagy esemény, hanem több kisebb kör lehet.
Ez praktikus is, és kifejezetten kedvez annak, aki szeret gyakran „ellenőrizni”.
A madarak is tudják, mikor közeledik a szüret
Augusztus végén nemcsak a kertész figyeli egyre érdeklődőbben a szőlőt. A seregélyek és más madarak is hamar észreveszik, ha egy fürt már kellemesen édes.
Ha a kertben rendszeresen komoly kárt okoznak, érdemes kíméletes védelemmel számolni. Egy megfelelően rögzített madárháló segíthet, de fontos, hogy az ne váljon csapdává. A laza, rosszul kifeszített hálóba madarak és más állatok belegabalyodhatnak.
A cél tehát nem az, hogy háborút indítsunk a szőlőért, hanem hogy kulturáltan jelezzük: ezt a fürtöt már lefoglaltuk.
Rózsa napja, amikor a rózsát már inkább békén hagyjuk
Augusztus 30. a magyar naptár szerint Rózsa névnapja is. Ez önmagában szinte kötelező meghívás arra, hogy körülnézzünk a rózsák között.
A többször virágzó rózsák megfelelő időjárás mellett még újabb virágokat hozhatnak, de augusztus legvégén már nem érdemes erős visszavágással friss, zsenge hajtások tömegét előcsalogatni. Az ilyen növedéknek egyre kevesebb ideje marad rendesen beérni a hidegebb idő előtt.
Az elnyílt virágok eltávolítását sem kell már minden tövön automatikusan folytatni. Ha szeretnénk csipkebogyót, néhány virágot hagyjunk termést érlelni.
A kertészet egyik meglepően nehéz leckéje, hogy nyár végén néha az is munka, ha nem csinálunk semmit.
A csipkebogyó már az ősz színeit készíti
A rózsák termése nemcsak a növény természetes életciklusának része. Sok faj és fajta csipkebogyója ősszel különösen szép színt ad a kertnek, és egyes madarak számára is táplálékot jelenthet.
Ezért a késő nyári díszkertet nem feltétlenül kell folyamatos virágzásra kényszeríteni. A termések, magfejek, elszíneződő levelek és száraz növényi formák ugyanolyan fontos részei lehetnek a következő évszak látványának.
A kert most kezd átváltani virágoskertből terméskertté.
És ez akkor is igaz, ha sem almafa, sem szőlő nincs benne.
A reggeli harmat már beszédes
Egy régi kalendáriumi megfigyelés augusztus 30-ához azt kapcsolta, hogy a reggeli köd és harmat után napsütéses idő várható, és már az őszi szelek felbukkanását is ehhez az időszakhoz kötötte. A lehulló levelekből szintén próbáltak következtetni a közelgő ősz jellegére.
Meteorológiai szabályként természetesen ezt ne használjuk. A jelenség mögött azonban valódi évszakos tapasztalat áll: augusztus végére hosszabbak az éjszakák, bizonyos időjárási helyzetekben erősebb lehet a hajnali lehűlés, és a reggeli nedvesség tovább maradhat meg a növényeken.
A kertésznek ez azért fontos, mert a hosszabb ideig nedves lomb egyes gombás betegségeknek kedvezhet.
A szőlőnél különösen figyeljünk a rothadásra
Ha az érő fürtök sűrűek, sérültek, darazsak csipkedték őket, vagy tartósan párás, csapadékos idő érkezik, nőhet a rothadás kockázata. Érdemes rendszeresen ellenőrizni a fürtöket, és a beteg, sérült bogyókat eltávolítani.
A lombfal túlzott besűrűsödése sem kedvező. A megfelelő levegőjárás segíti a levelek és fürtök gyorsabb felszáradását. Erős, szakszerűtlen lombtépésre azonban ilyenkor sincs szükség; különösen napos időben a hirtelen szabaddá tett fürtök napégést is szenvedhetnek.
A szőlő tehát augusztus végén kényes egyensúlyt kér: legyen levegője, de ne kerüljön egyik napról a másikra teljes reflektorfénybe.
Egy másik régi augusztus 30-i munka: a kender
Egy magyar népies kalendárium augusztus 30-ához a kender felszedését és bugázását, majd kúpokban való szikkasztását kapcsolja. Ez ma a legtöbb hobbikertész életében már aligha szerepel a napi teendők között, régen azonban a kender nagyon fontos rostnövény volt.
Szárából textilipari rost készült, a feldolgozás pedig hosszú munkafolyamatot jelentett: nyűvés, áztatás, szárítás, törés, tilolás és további műveletek követték egymást, mire használható rost lett belőle.
Egyetlen növény mögött tehát egész háziipar állt.
A paraszti kert és határ nem csak ennivalót termelt. Ruhához, kötélhez, vászonhoz és számtalan használati tárgyhoz is alapanyagot adott.
A növény régen nem dísz vagy zöldség volt – hanem anyag
Ez a kender történetének egyik legérdekesebb tanulsága. Ma a kert növényeit hajlamosak vagyunk néhány nagy csoportba sorolni: dísznövény, zöldség, gyümölcs, fűszernövény. A régi gazdaságban azonban sokkal közvetlenebb volt a kapcsolat a növény és a mindennapi tárgyak között.
A lenből és kenderből textil lett, a fűzből kosár, a kukoricaszár és szalma is számtalan feladatot kapott, a gyümölcsfa pedig nemcsak gyümölcsöt, hanem idővel fát is adott.
A kert és a háztartás között sokkal kevesebb volt a választóvonal.
Augusztus vége pedig gyakran az az időszak volt, amikor ennek az egész éves munkának egy része kézzelfogható alapanyaggá vált.
Haraszthy sem egyetlen szőlőfajtában gondolkodott
Haraszthy jelentősége sem abban állt, hogy talált egy „csodaszőlőt”. Kísérletezett, sokféle növényi anyaggal dolgozott, és igyekezett megtalálni, mely fajták és termesztési módszerek működnek jól Kalifornia eltérő körülményei között.
Ez a szemlélet nagyon mai. A kertész gyakran hajlamos arra keresni a választ, melyik „a legjobb” paradicsom, szőlő vagy alma. Pedig a helyes kérdés rendszerint inkább az, hogy melyik a legjobb nekünk, ezen a termőhelyen, erre a célra.
Más szőlő való friss fogyasztásra, más borhoz, más korai szüretre, és más lehet ideális egy hűvösebb vagy éppen melegebb fekvésben.
A fajta nem ranglista.
Eszköz.
Most jegyezzük fel, melyik szőlő hogyan teljesített
Ha több fajtánk van, augusztus vége remek időpont a dokumentálásra. Írjuk fel, melyik mikor kezdett színeződni, melyiket támadták leginkább darazsak, melyik repedt, melyik maradt egészséges, és melyik ízlett igazán.
Akár fényképet is készíthetünk a fürtökről. Néhány év alatt így saját, kertre szabott tapasztalatgyűjteményünk lesz.
A kertészeti tudás jelentős része pontosan így születik: megfigyelésből, összehasonlításból és abból, hogy jövőre nem felejtjük el, mi történt idén.
A harmadik rész szokott a legnehezebb lenni.
A szüret után sem fejeződik be a szőlő éve
Amikor az utolsó fürt lekerült, könnyű úgy érezni, hogy a tőkével erre az évre végeztünk. Pedig a levelek még dolgoznak, tartalék tápanyagokat építenek fel, és a növény készül a nyugalmi időszakra.
A lombot ezért ne távolítsuk el fölöslegesen. Tartós szárazság esetén a fiatal vagy különösen terhelt tőkék vízellátására a szüret után is figyelni kellhet.
A következő évi szőlő nem tavasszal kezdődik.
A növény már most dolgozik rajta.
A kert más részein is készül a szeptember
Augusztus 30-án a veteményesben is kettős időben élünk. Még szedjük a paradicsomot, paprikát, babot és cukkinit, miközben az üresedő ágyásokban már őszi levélzöldségek és rövid tenyészidejű növények kelhetnek.
A friss vetések földje továbbra sem száradhat ki, még akkor sem, ha a reggeli harmat azt az érzést kelti, hogy hirtelen minden nedvesebb lett. A harmat a talaj mélyebb vízellátását nem helyettesíti.
A felszabaduló területeket sem szükséges csupaszon hagyni. Mulcs, megfelelő másodvetés vagy zöldtrágyanövény is kerülhet rájuk a helyi viszonyoktól és terveinktől függően.
A nyár vége nem a kert kikapcsolása.
Inkább műszakváltás.
Rózsa napján egy rózsát azért megszagolhatunk
A kalendáriumi történetek mögött könnyű elveszni a szőlőben, kenderben, időjóslásban és szeptemberi tervekben. Pedig augusztus 30. mégiscsak Rózsa napja.
Ha van virágzó rózsa a kertben, ma feltétlenül menjünk oda hozzá. Ne azért, hogy visszavágjuk, permetezzük vagy megvizsgáljuk, nincs-e rajta levéltetű.
Csak nézzük meg.
A nyár végi virágzás más, mint a júniusi. Kevesebb, visszafogottabb, és éppen ezért talán még értékesebb.
Az év ugyanis már egyre kevesebb új virágot ígér.
Augusztus 30. üzenete a kertésznek
Ma egy magyar ember története a világ másik oldalára vezet bennünket. Haraszthy Ágoston Futak és Pest világából jutott el Kaliforniába, ahol egy új szőlőkultúra kialakulásának egyik fontos szereplője lett. A története jól mutatja, hogy a növénytermesztés mindig kísérletezés is: fajták, termőhelyek, módszerek és emberek találkozása.
Közben itthon Rózsa napját mutatja a kalendárium, a reggeli harmat már a nyár végét idézi, a szőlő egyre édesebb, a régi gazdaságban pedig valaha ilyenkor már a kendert is feldolgozásra készítették.
Az augusztusi kert lassan átadja helyét a szeptemberinek, de még messze nincs vége a történetnek. Éppen most dől el, melyik termést szedjük le, melyik magot őrizzük meg, melyik gyümölcsöt tesszük el télire, és mit tanulunk az idei szezonból.
Augusztus 30-án a Kerti Kalendárium arra emlékeztet: a nyár ugyan távolodik, de a kertben megszerzett tudás velünk marad – és néha még egy másik kontinensen is gyökeret ver.