Augusztus 6. A szőlő színeváltozása: zsendül a fürt, de még ne szüretelj

A kékszőlő bogyói zöldből pirosasra, majd liláskékre válthatnak, a fehér fajták szemei világosodnak, áttetszőbbé és puhábbá válhatnak. Egyetlen fürtön belül is akadnak sietők és ráérősek, ezért a tőke ilyenkor kissé úgy festhet, mintha a természet félbehagyta volna a színezést.

A látvány azonban könnyen megtéveszt. A színváltás nem azt jelenti, hogy máris elő kell venni a szüretelőkosarat. A zsendülés az érés kezdete, nem a vége. Augusztus 6-án ezért azt nézzük meg, mi történik a bogyókban, mit szabad most tenni a lugassal, és melyik buzgó kerti mozdulat sütheti meg a termést még a napnál is gyorsabban.

Miért a színeváltozás ünnepe augusztus 6.?

Urunk színeváltozásának, latinul Transfiguratio Domininek ünnepe a keresztény hagyomány szerint arra az evangéliumi történetre emlékezik, amelyben Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment egy magas hegyre, és előttük ragyogó alakban jelent meg. A hagyomány a helyszínt a galileai Tábor-heggyel azonosította.

Az ünnepet a keleti egyház már a korai századokban megtartotta, nyugaton később terjedt el. Magyar történelmi kapcsolata is van: III. Kallixtusz pápa az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére tette egyetemessé. A diadal híre augusztus 6-án érkezett meg Rómába.

Régi magyar nyelvemlékeinkben többféle néven szerepelt. Az Érdy-kódex „Úr színe változatja”, a Müncheni-kódex naptára „Úrnak megváltozása” alakban említette. A nap központi képe a fényben megmutatkozó átváltozás volt – és innen már csak egy lépés a nyár vége felé színt váltó gyümölcs.

Miért került szőlő és gyümölcs erre az ünnepre?

A keleti kereszténység több hagyományában augusztus 6-án szőlőt, illetve más idénygyümölcsöt és terményt áldanak meg. Ez nem általános magyar népszokás, ezért nem lenne pontos úgy tenni, mintha minden hazai borvidék régi, egységes szertartása lett volna. A szokás elsősorban a keleti egyházi hagyományhoz kötődik.

Az időzítés mégis érthető. A nyár második felében sok gyümölcs eléri vagy megközelíti az érés idejét, a szőlőn pedig látványosan megindulhat a zsendülés. A termés megáldása egyszerre fejezte ki a hálaadást és azt, hogy az érés nem csupán a gazda munkáján múlik: kell hozzá napfény, víz, megfelelő időjárás és jó néhány szerencsésen elkerült vihar is.

A mai kertész ezt úgy fogalmazná meg, hogy a terméshez metszőolló kell, de meteorológiai beleszólási jogot továbbra sem adnak hozzá.

Nem találtunk hiteles augusztus 6-i magyar időjóslást

Augusztus 6-ához nem találtunk olyan széles körben dokumentált magyar időjárási regulát, amelyből az aznapi napsütés, eső vagy szél alapján biztos őszt, telet vagy szüretet jósoltak volna.

Nem volna tehát hiteles azt állítani, hogy a színeváltozás napi napfény édes bort, az eső savanyú szőlőt, a reggeli harmat pedig hosszú vénasszonyok nyarát ígér. A szőlő minőségét egyetlen nap helyett a fajta, a termőhely, a lomb állapota, a vízellátás, a hőmérséklet és az egész tenyészidőszak együtt alakítja.

A nap hagyománya ettől még jól illik a természetet figyelő Kerti Kalendáriumba. Nem jóslást ad, hanem jó megfigyelési pontot: nézzük meg, hogyan változik a kert színe, és jegyezzük fel, hol tart az érés.

Mi a zsendülés, és mitől változik meg a szőlő színe?

A zsendülés – nemzetközi szőlészeti szóval véraison – a bogyóérés kezdete. A korábban kemény, zöld szemek puhulni kezdenek, újra növekedésnek indulnak, cukortartalmuk emelkedik, savasságuk pedig fokozatosan csökken.

A sötét héjú fajtákban ekkor indul meg látványosan a vöröses, lilás vagy kékes színt adó antociánok felhalmozódása. A fehér szőlő természetesen nem lilul meg: bogyói inkább világosabbá, sárgászölddé, áttetszőbbé válhatnak, és tapintásuk is puhább lesz.

Nem minden bogyó kezdi ugyanazon a napon az átalakulást. Egy fürtön belül is lehetnek már színesedő és még teljesen zöld szemek, a tőkék között pedig a fajta, a fekvés, a terhelés és a mikroklíma miatt nagy eltérés adódhat. A korai fajták zsendülése augusztus elején már jól látható lehet, a később érőké azonban csak ezután indul.

Ezért augusztus 6. nem országos rajtpisztoly a szőlő számára. Inkább jó nap arra, hogy megkeressük a saját lugasunk első színváltó szemeit.

A színes bogyó még nem feltétlenül érett

A zsendülés az érési folyamat kezdete. A már pirosodó vagy kékülő bogyó még lehet kemény, savas és jellegtelen ízű. A fehér szőlőnél pedig még könnyebb tévedni, mert a változás kevésbé feltűnő.

A csemegeszőlő szedési idejét több jel együtt mutatja:

• a fajtára jellemző szín;
• a bogyó puhulása;
• a héj és a hús állaga;
• az édesség és a savasság egyensúlya;
• a fajta jellegzetes aromája;
• a fürt általános állapota.

Kóstoláskor ne egyetlen, napos oldalon lévő szemet válasszunk, majd hirdessük ki az egész lugas érettségét. Több fürtről, különböző helyekről vegyünk mintát. A szőlő leszedés után nem érik tovább úgy, mint például a körte vagy az őszibarack, ezért a túl korán levágott fürt nem fog a konyhapulton jobb belátásra térni.

Ha savanyú, várjunk. A szőlő nem sértődik meg attól, hogy még néhány napig nem szüreteljük le; attól annál inkább, ha előtte a rigók teszik meg helyettünk.

Ne vetkőztesd le hirtelen a fürtöket

A zsendülés idején sokan szeretnék „napra tenni” a szőlőt, ezért nagy lendülettel eltávolítják a fürtök körüli leveleket. Mérsékelt, átgondolt lombigazítás valóban javíthatja a légmozgást és segítheti az ellenőrzést, a hirtelen, erős lelevelezés azonban kánikulában napégést okozhat.

A szőlőbogyó napégése sárgás, barnás vagy később elhaló foltokkal, súlyosabb esetben töppedéssel jelentkezhet. A kockázatot a nagy fényterhelés, a magas hőmérséklet és a vízhiány együtt növeli. Különösen veszélyes, ha az addig árnyékban fejlődő fürt egyik napról a másikra teljes déli vagy nyugati napsütést kap.

Most inkább:

• a teljesen fölösleges, zsúfoló hajtásokat igazítsuk el;
• kötözzük fel a lelógó vesszőket;
• csak fokozatosan ritkítsuk a fürtzóna lombját;
• a tűző délutáni nap felőli oldalon hagyjunk védő leveleket;
• a beteg vagy sérült leveleket és bogyókat különítsük el az egészségesektől;
• kerüljük a nagy, fás részeket érintő metszést.

A fő metszés ideje a nyugalmi időszak. Augusztus elején a cél nem a lugas újratervezése, hanem a termés és a lomb közötti működő egyensúly megőrzése.

Mennyi vizet kér a szőlő zsendüléskor?

A szőlő mélyre hatoló gyökérzete miatt a beállt, szabadföldi tőke általában jobban viseli a rövidebb száraz időszakokat, mint sok zöldségnövény. Ebből azonban nem következik, hogy minden lugas öntözés nélkül boldogul.

Külön figyelmet igényel:

• a frissen ültetett szőlő;
• a konténerben nevelt tőke;
• a fal vagy eresz esőárnyékában álló növény;
• a sekély, gyorsan kiszáradó talaj;
• a tartós hőség és csapadékhiány;
• a láthatóan lankadó, fejlődésben megtorpanó tőke.

Öntözés előtt ellenőrizzük a talajt a felszín alatt is. Ha valóban száraz, ritkább, de alapos vízadással nedvesítsük át a gyökérzónát, lehetőleg reggel. A mindennapos felszíni fröcskölés sekély gyökérzetet és nedves lombot eredményezhet anélkül, hogy a növény mélyebben elegendő vízhez jutna.

Az érés közeledtével a szélsőséges vízingadozás sem szerencsés. A hosszan kiszáradt talajra hirtelen érkező nagy vízmennyiség egyes fajtáknál bogyórepedést is elősegíthet. Ne szárítsuk ki szándékosan a tőkét a „cukrosítás” reményében, és ne is alakítsunk alatta alkalmi rizsföldet.

A zsendülő szőlőt más is észreveszi

Ahogy a bogyók puhulnak és cukrosodnak, egyre vonzóbbá válhatnak a madarak, darazsak és más állatok számára. A kár nem mindig a teljes fürt elfogyasztásával kezdődik: néhány megsértett bogyó leve ereszthet, ecetesedhet, rothadásnak indulhat, és újabb látogatókat csalogathat.

Madárháló használatakor válasszunk megfelelően sűrű, jól látható, feszesen rögzíthető hálót. Ne hagyjunk lelógó hurkokat vagy nyitott réseket, amelyekbe madár, sün vagy más állat belegabalyodhat. A hálót naponta ellenőrizzük, és úgy rögzítsük, hogy a termés szedésekor is biztonságosan bontható legyen.

A darazsak jelenléte önmagában nem ok arra, hogy vaktában rovarirtózzuk a termő lugast. Először távolítsuk el a repedt, sérült és rothadó bogyókat, szedjük fel a lehullott gyümölcsöt, és nézzük meg, mi vonzza őket. Darázsfészek eltávolítását ne kezdjük meg védőfelszerelés és megfelelő ismeret nélkül, különösen akkor, ha valaki allergiás a csípésre.

Most kezdődik a fürtök napi szemléje

Zsendüléstől szüretig különösen fontos a rendszeres ellenőrzés. A puhuló, cukrosodó bogyók érzékenyebbé válhatnak, a sűrű fürt belsejében pedig könnyen rejtve marad egy repedt vagy rothadó szem.

Figyelmeztető jel lehet:

• a fehér, lisztszerű bevonat;
• a szürkés, bolyhos penész;
• a barnuló, puhuló bogyó;
• az ecetes szag;
• a kirepedt héj;
• a töppedő, napos oldalon barnuló szem;
• a fürt belsejében megjelenő rovarrágás.

A sérült és rothadó bogyókat óvatosan távolítsuk el, hogy ne szakítsuk fel a mellettük lévő egészséges szemeket. Az elhalt, fertőzött részeket ne hagyjuk a tőke alatt. Ha növényvédő szer használata szükséges, csak szőlőben engedélyezett készítményt válasszunk, és különösen pontosan tartsuk be az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.

Az érő szőlő mellett a „ma még gyorsan lefújom valamivel” mondat már nem kerti spontaneitás, hanem címkeolvasási kötelezettség.

Mit jegyezz fel a saját szőlődről?

A zsendülés időpontja évről évre változhat. Befolyásolja a fajta, a tél és a tavasz menete, a virágzás ideje, a nyári hőmérséklet, a vízellátás, a termés mennyisége és a kert fekvése is.

Ma készítsünk fényképet ugyanarról a tőkéről és lehetőleg ugyanarról a fürtről, majd írjuk fel:

• a fajta nevét, ha ismert;
• az első színesedő vagy puhuló bogyók dátumát;
• a tőke fekvését;
• a talaj aktuális nedvességét;
• volt-e napégés, repedés vagy betegség;
• mikor lett végül igazán érett a termés.

Néhány év alatt saját, kertre szabott érési naptárunk alakulhat ki. Ez többet ér annál a februári emléknél, hogy „az a sötét szőlő valNéhány év alatt saját, kertre szabott érési naptárunk alakulhat ki. Ez többet ér annál a februári emléknél, hogy „az a sötét szamikor nyár végén már majdnem jó volt”.

Augusztus 6-i kerti ellenőrzőlista

Urunk színeváltozásának napján keressük meg a kert valódi átalakulásait.

• Nézzük meg, megindult-e a szőlő zsendülése.
• Készítsünk fényképet egy jellegzetes fürtről.
• Ne tévesszük össze a színváltást a teljes érettséggel.
• Kóstoljunk több helyről, mielőtt szedni kezdenénk.
• Kötözzük fel a lelógó hajtásokat.
• Csak óvatosan, fokozatosan ritkítsuk a fürtök körüli lombot.
• Hagyjunk árnyékot a tűző délutáni napnak kitett oldalon.
• Ellenőrizzük a talaj nedvességét, különösen fiatal és cserepes tőkéknél.
• Távolítsuk el a repedt, rothadó vagy beteg bogyókat.
• Vizsgáljuk át a fürtök belsejét is.
• Készüljünk fel a madárkárra biztonságosan rögzített hálóval, ha szükséges.
• Jegyezzük fel a zsendülés dátumát és a fajta nevét.

A kert más részein is érdemes ma figyelni a színváltásra: a paradicsom pirulására, a paprika fajtára jellemző érett színére, a szeder feketedésére és a szilva hamvasodására. A szín mindenütt fontos jel, de sehol sem az egyetlen.

Mit üzen augusztus 6. a kertésznek?

Augusztus 6. régi ünnepe a ragyogó átváltozásról szól, a keleti hagyomány gyümölcs- és szőlőáldása pedig szépen kapcsolja össze ezt a napot az érő terméssel. A kertben eközben valóban színt vált a világ: a nyár harsány zöldjébe egyre több sárga, piros, bordó és kék vegyül.

A szőlő zsendülése azonban türelemre tanít. A látványos változás még nem a folyamat vége. Most kell igazán figyelni a vízellátásra, a fürtök egészségére, a madárkárra és arra, hogy egyetlen lelkes lombritkítással ne tegyük ki a bogyókat a perzselő napnak.

Nézzük meg, kóstoljuk meg, jegyezzük fel – és csak akkor vágjuk le a fürtöt, amikor valóban megérett. A szőlő ugyanis most öltözik át ünneplőbe, de ettől még nem biztos, hogy indulásra kész.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!