Február 13. a tél és a közelgő tavasz határán különös nap: egyszerre szól az ösztönös természeti erőkről és az emberi rendteremtésről. A kertben ez a kettősség ma is jelen van – a vad erő és a tudatos alakítás együtt formálja a jövő szezont.
Faunus ünnepe – a termékenység és a vad természet
Az ókori Rómában február közepén ünnepelték Faunust, az erdők, mezők, legelők és termékenység istenét. A Lupercalia néven ismert ünnepkörhöz kapcsolódó rítusok a föld megtisztítását, a nyájak védelmét és a termékenység biztosítását szolgálták. Faunus alakja egyszerre volt vad és oltalmazó: a rengetegek szelleme, aki ismeri az erdő törvényeit, de segíti is az embert, ha az tisztelettel fordul a természethez.
Az ünnep a természet nyers, ösztönös energiáját idézte meg: azt az erőt, amely a tél alatt is jelen van, és tavasszal robbanásszerűen tör felszínre. A római gazdák számára ez az időszak a föld, az állatok és az ember közötti kapcsolat megerősítéséről szólt – még mielőtt a tényleges vetési és hajtási időszak elkezdődött volna.
Faunus nem a megművelt kert szabályait képviselte, hanem a mögötte húzódó élő rendszert: a talajban dolgozó láthatatlan életet, a magok ösztönös csírázási vágyát, az erdőszéli növényzet szívósságát. Ez a „vad háttér” az, amelyre minden kultúrnövényes kert épül.
A kertész számára ez emlékeztető: a természet nem kér engedélyt. A gyommag a talajban vár, a rügyekben már készül a hajtás, a gyökerek reagálnak a talaj hőmérsékletének apró változásaira.
A tél vége mindig a fegyelem próbája is. A természet ösztönös ereje mellett szükség van tudatos rendteremtésre: a metszésre, az átgondolt tervezésre, a türelemre. A februári kert nem látványos, de most dől el, mennyire lesz kiegyensúlyozott a tavaszi növekedés.
Mit üzen ez a nap a kertben?
– A vad növekedési erő és a tudatos metszés egyensúlya
– A természet ritmusának tisztelete
– A fegyelmezett előkészület jelentősége
– A közösségi kertészkedés és tudásmegosztás szerepe
Február 13. arra emlékeztet, hogy a kert egyszerre ösztön és struktúra. A jó kertész tudja, mikor kell hagyni a természetet dolgozni – és mikor kell beavatkozni.