Február 14. A madarak menyegzője és a tavasz első jelei

Február 14. A madarak menyegzője és a tavasz első jelei

Február 14-e a néphagyományban nemcsak Bálint napja, hanem a természet ébredésének egyik jelképes fordulópontja. Azt tartották, hogy ezen a napon „menyegzőt ülnek a madarak”, párosodni kezdenek a verebek, és ezzel jelzik: a tél ereje meggyengülőben van.

Időjóslás és termésremény

Bálint napja időjósló nap. Ha hideg, de száraz az idő, jó termésre számítottak. A száraz hideg kedvező előjel volt: azt jelezte, hogy a föld megfelelően pihent, és a tavaszi vetés erős alapokra épülhet.

Ezzel szemben az esőt nem látták jó szemmel. A férfiak attól tartottak, hogy ha ezen a napon esik, a kukoricán kívül más termény nem ad majd jó hozamot. A szeles idő sem volt kedvező jel: Topolyán úgy tartották, hogy ha Bálint napján erős szél fúj, kevés tojás lesz az évben.

A madarak lakodalma

Topolyán és Feketicsen is beszélnek a „veréblakodalomról”. Úgy vélték, Bálint napján megszólalnak a verebek, és ez már a tavasz közeledtét jelzi. A madarak párosodása a természet rendjének újraindulását szimbolizálta.

Feketicsen azonban a néphit árnyaltabb: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, és mintha azt mondaná: „csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani. A madárhang tehát nemcsak örömhír, hanem figyelmeztetés is lehet.

Munka a gyümölcsösben és az udvarban

A földműves háztartásokban ilyenkor már megindult a tavaszi készülődés. Metszeni kezdték a fákat és a szőlőt, gyümölcsfákat ültettek, mert úgy tartották: ami Bálint napján kerül földbe, hamar kihajt és megerősödik.

A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre. Szlavóniában, a Szerémségben és a Muravidéken az állatok párosításának ideje is volt ez – a termékenység nemcsak a földet, hanem az egész gazdaságot érintette.

Bálint napja a kertben ma

Ma már nem mindenki figyeli a verebek hangját, de a jelképes üzenet érvényes maradt. Február 14. a megindulás napja. A rügyek még zártak, de a kert él. A madarak viselkedése, a nappalok hosszabbodása, a talaj felszíni állapota mind azt jelzi: a tél nem tart örökké.

A kérdés csak az, hogy mi készen állunk-e a tavaszra.