Február vége felé a tél már nem egyenletes. Nappal enged, éjjel visszakeményedik. A kert ilyenkor két évszak határán áll: a felszín még fagyos lehet, de a fény már egyértelműen a tavasz felé billenti a mérleget.
A fény gyarapodik
A nappalok hossza december óta közel két órával nőtt. Ez a változás a növények számára fontosabb, mint egy-egy enyhébb nap. A hóvirág (Galanthus nivalis) és a téltemető (Eranthis hyemalis) sokfelé teljes virágzásban áll, a mogyoró (Corylus avellana) barkái pedig szinte folyamatosan szórják a pollent.
A kert ilyenkor még nem látványosan zöldül, de a rügyek már teltebbek, feszesebbek.
Fagy és olvadás ritmusa
Február 20. táján gyakori a nappali felengedés és az éjszakai visszafagyás váltakozása. Ez a ciklus segíti a talaj aprózódását, de meg is terheli a gyökérzónát.
Ha nappal csorog az eresz, érdemes figyelni a vízelvezetésre: a pangó víz később problémát okozhat. A veteményes még pihen, de a talaj szerkezete már most formálódik.
A madarak hangja erősödik
A feketerigó éneke hosszabb és határozottabb, a cinkék territóriumot jelölnek. A természet hangosabb, mint januárban volt. Ez a hangváltozás gyakran megelőzi a látványos növényi változásokat.
Előkészület csendben
A kertész számára ez az időszak a felkészülés ideje. A magok átválogatása, a szerszámok ellenőrzése, a komposzt átmozgatása mind olyan munka, amely nem látványos, de meghatározza a tavasz sikerét.
A tél már nem uralkodik, csak jelen van.
Dohány – egy vándor növény története
Február 20-át a pipázók nemzetközi napjaként is emlegetik. A dohány (Nicotiana tabacum) Dél-Amerikából került Európába a 16. században, és a 18–19. századra Magyarországon is jelentős termesztett növénnyé vált, különösen az Alföld egyes vidékein.
Botanikai szempontból a dohány a burgonyafélék családjába tartozik, rokona a paradicsomnak és a paprikának. Kertészeti érdekesség, hogy több faja – például az illatdohány (Nicotiana alata) – ma is kedvelt dísznövény, amely alkonyatkor erős illatot áraszt, és éjszakai beporzókat vonz.
A növény vándorútja jól mutatja, hogyan kapcsolódik össze éghajlat, kereskedelem és kertkultúra. Február végén, amikor a palántanevelés gondolata már megjelenik a kertész fejében, a dohány története emlékeztet arra, hogy a termesztett növényeink többsége valaha távoli tájakról érkezett.
Szerzetesi és közösségi kertkultúra
Nem véletlen, hogy február 20-a a társadalmi igazságosság világnapja is. A földhöz, élelemhez, vetőmaghoz való hozzáférés mindig közösségi kérdés volt. A tél és tavasz határán a kolostorkertekben is hasonló ritmus érvényesült: február végén átvizsgálták a gyümölcsösöket, rendezték az ágyásokat, közösen készültek az új szezonra. A megtermelt élelem a közösségen belül oszlott meg.
Ma a közösségi kertek hasonló elven működnek. A szezon előtti időszak – a talaj előkészítése, a vetési tervek egyeztetése, a magcsere – éppen február végén kezd élénkülni. Sok helyen ilyenkor tartanak vetőmagcsere-alkalmakat: a kertészek régi, tájfajta magokat hoznak, tapasztalatot cserélnek, és közösen tervezik meg az ágyásokat.
A magcsere nemcsak praktikus esemény, hanem a kertkultúra továbbadásának módja is. A szezonalitás nemcsak növényeket, hanem együttműködést is nevel: a föld közös gondozása és a vetőmag megosztása a tavasz alapja.
Február 20-a a szezonalitás finom leckéje: a természet nem egyik napról a másikra vált, hanem lassan, ciklikusan, apró jelekkel.