Február 21-e nem tartozik a legerősebb népi regula-napok közé, mégis fontos helyet foglal el a tél és a tavasz határán. Ez a várakozás ideje: néhány nappal vagyunk Jégbontó Mátyás előtt, és a természet minden apró jelét figyeljük.
Péter kulcsa – nyílik-e már a föld?
E napon ünnepelték Szent Péter Damjánt, és a „kulcsos Péter” alakja a népi gondolkodásban a zárás és nyitás szimbólumává vált. A tél még zárva tartja a földet – de vajon már fordul-e a kulcs?
Ha nappal enged a talaj, ha az udvaron sarasodik a kapu előtti föld, azt mondták: Péter már próbálja nyitni a tavaszt. Ha azonban kemény marad a rög, akkor még számítani lehet a tél visszatérésére.
A talaj beszél
Február 21. táján sokfelé figyelték, mennyire járható a föld. A fagy–olvadás váltakozása ilyenkor formálja a szerkezetet: aprózódik a rög, de a túl nedves talajra még nem szabad rámenni.
A nehéz, agyagos föld lassabban enged, a homokos gyorsabban szárad. A régi gazdák nem naptárt néztek, hanem rögöt fogtak a kezükbe.
Ha megszólal a rigó
A tél végi napokhoz kötődött a mondás: „Ha megszólal a rigó, nem tart soká a hó.” A feketerigó éneke február végén egyre gyakoribb, és a cinkék is élénkebbek.
A madárhang gyakran előbb jelzi az évszakváltást, mint a virágzó növények. A hang a tavasz első hírnöke.
Várakozás Mátyás előtt
Február 21-e már Jégbontó Mátyás (február 24.) előszobája. Több helyen úgy tartották: ha Péter napján már olvad, Mátyás nem hoz erős jeget. Ha viszont még kemény fagy van, Mátyás törni fog.
Ez a néhány nap a tél utolsó próbája. A kert ilyenkor még visszafagyhat, de a fény már nem fordul vissza.
Február 21-e a figyelés napja. Kulcs, rög, madárhang – apró jelek, amelyekből a régi ember kiolvasta, mikor indulhat meg igazán a tavasz.