Van, amikor a tél nem zajos, nem látványos, nem sürget semmit. Csak jelen van. Január 24. ilyen nap: a csend súlyát hordozza, azt az állapotot, amikor a természet látszólag mozdulatlan, mégis tartja önmagát.
Ez a dátum nem minden évben azonos eseményekről szól, hanem egy gondolkodásmódról. Arról, hogyan értelmezték régen a lassú időt, a kivárást, és azt, amikor a világ inkább megtart, mint irányt mutat.
Szalézi Szent Ferenc napja – a szelíd kitartás és a belső fegyelem példája
Január 24. Szalézi Szent Ferenc ünnepe a katolikus egyházban. A 16–17. század fordulóján élt savoyai püspök nem látványos tetteiről vagy csodáiról vált ismertté, hanem tanító, lelkipásztori munkájáról és különösen emberközeli gondolkodásáról.
Ferenc hitt abban, hogy a tartós változás nem erőből, hanem következetes jelenléttel születik meg. A türelem, az önfegyelem és a figyelem nála nem passzivitást jelentett, hanem tudatos tartást. Egyik gyakran idézett gondolata szerint „semmit sem erővel, mindent szeretettel” érdemes végezni.
Ez a szemlélet különösen jól illik január végének hangulatához. A természet ilyenkor sem siet, nem ad látványos jeleket, mégis pontos rend szerint készül. A kertben ez az időszak nem a beavatkozásé, hanem a kivárásé.
Amikor a levegő is megnehezedett – egy ritka téli rekord emléke
Nem véletlen, hogy ehhez a gondolatisághoz egy különleges természeti adat is kapcsolódik. 1907. január 24-én Magyarországon a valaha mért legmagasabb légnyomást jegyezték fel: 1055,9 hPa-t mutatott a barométer.
Ez nem viharhoz vagy szélsőséges időjáráshoz kötődött, hanem épp az ellenkezőjéhez. Tiszta, hideg, szinte mozdulatlan levegőhöz, amely ráült a tájra. A régi megfigyelések nyelvén ilyenkor azt mondták: „megül a levegő”. A hangok tompábbak, a mozgás lassabb, minden egy kicsit sűrűbbnek tűnik.
A kertben ilyenkor nincs látványos történés. A talaj zárt, a rügyek hallgatnak, a fagy nem támad, hanem kitart. Ez a fajta nyugalom nem hiány, hanem állapot.
Kalendáriumi jelentés – mit üzen egy mozdulatlan téli nap?
Január 24. nem jósló nap, inkább figyelő. A régi gondolkodás szerint az ilyen „álló” időszakok azt jelezték, hogy ami most zárt, az nem elhalt, hanem készül. A természet ilyenkor nem mutat irányt, csak megtart.
Ez a nap ezért a türelemhez, a kiváráshoz és az elköteleződéshez kapcsolódik. Nem cselekvésre hív, hanem arra, hogy észrevegyük: a látszólagos csend mögött már dolgozik a következő év.
Amikor nem kell továbbmenni
Január 24. nem kér döntést, nem sürget lépést. Inkább azt mutatja meg, milyen az, amikor egy napnak nem az iránya fontos, hanem a súlya. Amikor a természet nem tervez, nem ígér, csak tartja, ami van. És néha pontosan erre van szükség.