Január végén a kert még többnyire hallgat. A föld kemény, a fák türelmesek, a vetés ideje messze van – de a kertész gondolatai már mozgolódnak. Január 29. azok közé a napok közé tartozik, amikor a régi kalendáriumok szerint nem a nagy elhatározások, hanem az apró rendrakások ideje jött el.
Nem kint, hanem bent. Nem a földben, hanem a fejben.
A tél közepe nem üres idő
A népi gondolkodásban az év eleje sosem volt „üresjárat”. A hideg hónapok feladata nem a látványos munka, hanem az előkészítés volt: szerszámok átnézése, kötelek, zsinegek, ládák rendbetétele, magok számba vétele. Január 29-e különösen alkalmas volt arra, hogy a gazda végignézzen mindazon, amivel tavasszal majd dolgozni fog.
A rendrakás itt nem takarítást jelentett, hanem figyelmet. Mi működik még? Mi szorul javításra? Mi az, ami már csak helyet foglal?
A kert ritmusa ilyenkor lassú
A természet ebben az időszakban nem siet. A fák belső folyamatai alig érzékelhetők, a talajban zajló élet csendes, de nem áll le. A tapasztalt kertész tudta: amit most elront kapkodással, azt tavasszal kamatostul fizeti vissza a kert.
Ezért illett január végén megállni egy pillanatra. Nem új terveket halmozni, hanem a meglévőket tisztázni.
A nap üzenete: kevesebb, de átgondolt
Január 29. nem kér nagy gesztusokat. Inkább azt sugallja: elég egy polc rendbetétele, egy doboz átnézése, egy fiók kiürítése. A kertészeti év nem a vetéssel kezdődik, hanem azzal, hogy rend van körülöttünk – és bennünk.
Aki ilyenkor türelmet tanul, az tavasszal kevesebbet kapkod. A kert ezt mindig meghálálja.
Szélsőségek és emlékezetes napok január 29-én
Ez a nap a közelmúltban többször is emlékeztetett arra, milyen végletek között mozoghat a természet. 2002-ben Mázán ezen a napon 20 °C-ot mértek, ami országos havi melegrekordnak számított – szinte tavaszi érzést hozva a tél közepére. Néhány évvel később, 2011-ben ugyanazon a napon Zabarban –18,7 °C-ig süllyedt a hőmérséklet, ami az adott év legalacsonyabb értéke volt.
Ugyancsak 2011. január 29-én egy 4,8-as erősségű földrengést észleltek Oroszlány térségében, amelyet több megyében is éreztek. Ritka emlékeztetője volt annak, hogy a felszín alatt is folyamatos mozgásban van a világ – még akkor is, amikor odafent télies nyugalom látszik.
A kertész számára ezek a szélsőségek nem kuriózumok, hanem tanulságok: a természet ritkán kiszámítható, ezért a türelem és az alkalmazkodás legalább olyan fontos, mint a jó időzítés.
Egy mozgó ünnep leghamarabbi napja
Január 29-e egy különleges határnap is a naptárban. Ez az egyik leghamarabbi lehetséges dátum, amikor a kövércsütörtök egyáltalán előfordulhat. Ez az ünnep mindig hamvazószerda előtti csütörtökre esik, így pontos időpontja évről évre változik – január végére azonban csak ritkán csúszik ilyen korán.
A kövércsütörtök neve nem véletlen. A „kövér” itt nem jelző, hanem állapot: a bőség, a jól lakottság napját jelentette. Ez volt az utolsó alkalom a böjt előtt, amikor a hagyomány szerint szabad volt jóllakni, zsírosabb, tartalmasabb ételeket enni, mielőtt megkezdődött a visszafogottabb időszak.
A kövércsütörtököt gyakran keverik a „torkos csütörtökkel”, ám a kettő nem teljesen ugyanaz. Előbbi a naptárban rögzített, évköri jelentőségű határnap, míg a torkos csütörtök inkább népi–gasztronómiai elnevezés: a bőséges evés hangulatát, nem pedig az ünnep pontos helyét nevezi meg.
A kalendáriumok ezt nem ünnepként, inkább jelzésként kezelték: ha ilyen korán megjelenik a kövércsütörtök lehetősége, az azt üzeni, hogy a tél már túl van a fordulópontján, még ha ezt az időjárás nem is mindig mutatja.
Tél, böjt és a lassú átfordulás
A kövércsütörtök helye az évkörben nem a bőségről szól önmagában, hanem az átmenetről. A tél legnehezebb időszaka mögöttünk van, de a tavasz még nem érkezett meg. Ez az a pillanat, amikor a népi gondolkodás szerint egyszerre volt jelen az elengedés és az előkészület.
A kert szempontjából ez nem cselekvésre, hanem felismerésre hív. A nagy munkák még váratnak magukra, de a gondolkodás iránya már változik. Aki ilyenkor érti meg a ritmust, az nem siet bele a tavaszba – inkább felkészül rá.
nem felismerésre hív. A nagy munkák még váratnak magukra, de a gondolkodás iránya már változik. Aki ilyenkor érti meg a ritmust, az nem siet bele a tavaszba – inkább felkészül rá.