Július 2-át az aratás kezdőnapjaként tartják számon. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor a nők még sarlóval arattak.
Azt tartották, hogy az asszony sarlóval arasson egy keveset, szedjen kalászt, hogy a jószág el ne pusztuljon.
Ezen a napon gyógyfüveket vágtak le sarlóval, amit azután megszenteltettek.
Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. Elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották. Ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek.
Sarlós Boldogasszony napja az asszonyoknak bizonyos munkák esetében dologtiltó volt. Ezen a napon pl. nem volt szabad kenyeret sütni, mert kővé válik. Doroszlón a földekre sem lehetett kimenni dolgozni. Kint álltak a rendőrök a falu végén, és visszazavarták azt, aki a földjére akart menni.
Az időjárás fontos volt. Legmegfelelőbbnek a szárazságot tartottak az aratás miatt. A szárazság viszont nem kedvezett más növényeknek, ezért azzal vigasztaltak magukat: "Majd hoz Illés esőt!" Ha viszont esett az eső, negyvenes nap lévén, 40 napig várhattak csapadékot. "Sarlós, ha vizel, soká vizel, ha nem vizel, nem ér rá egyhamar."