Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, illetve nap táján gyakoriak a viharok. Munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég.
A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri vagy a villám felgyújtja az asztagot, a kazlakat. Volt olyan hiedelem is az Ormánságban, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám.
Vásárosmiskén azt mondják mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat, Csíkdelnén úgy tartják, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Székelykevén úgy vélik, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: "Illés meg Jakab Annát kergeti".
Bácska, Bánát, Muravidék lakosai azt figyelték meg, hogy bármilyen szárazság volt eddig, Illés napján megjön az eső. Eső idején azonban rendszerint zivatar fenyeget, nem is szabad e napon kint dolgozni a földeken, mert a mennykő belecsaphat az emberbe. Topolyán, ha meghallották a közeledő vihar moraját, csak bólogattak, és megállapították: "Gurijja má Illés a hordót! De haragszik!" Vagy "Gyün má Illés a tüzes kocsivá!"
Balázs Mátyás pásztor mondja, hogy az égzengéses Illéshez az idős pásztorok így fohászkodtak:
"Illés próféta, az egek kormányzója,
Jól kormányozd az egeket,
Hogy le ne hullajtsd a köveket!"
Mindenki örült, ha csak nagyobb eső vonult el a falu felett, s nem verte földbe a termést.
A vihar elűzésére sokan kést vágtak az asztalba, vagy piszkafát, sütőlapátot, vaslapátot, kisbaltát dobtak ki az udvarra, esetleg szentelt barkát, szentelt gyertyát vettek elő.
Illés napja termésjósló, gonoszjáró nap is. Székelykevén azt állítják, hogy az Illés-napi eső lyukas mogyoró- és diótermést jósol. Ha valaki gonosz meg akarja rontani más gyümölcsfáját, akkor hajnalban fejszével megkopogtatja a fát.