Július 26. Anna napja, a népi kalendárium egyik fontos nyári dátuma. Az előző napokban a kertész már figyelte Illés viharfelhőit, Dániel zivatarát, Mária Magdolna esőjét, Jakab jósló csillagait, most pedig Anna napján a figyelem egy kicsit visszatér a földre. A terméshez, a hagymához, a babhoz, a kenderhez, a nyári betakarítás csendes, gyakorlati rendjéhez.
A néphagyomány szerint Anna napján szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén ezen a napon szedték az úgynevezett annababot is. Medvesalján úgy tartották, Anna-nap előtt egy héttel kell kiszedni a hagymát, mert akkor tovább eláll, a Drávaszögben pedig éppen Anna napján szedték ki a vöröshagymát.
Ez a nap tehát nagyon is kertközeli. Nem nagy mennydörgés, nem tüzes szekér, nem villámló prófécia, hanem valami sokkal hétköznapibb és talán még fontosabb: mikor kell felszedni, leszedni, megszárítani, eltenni, hogy a nyár munkája ne vesszen kárba.
Anna napja a Kerti kalendáriumban lehet a gondos betakarítás napja. A nap, amikor a kertész nemcsak azt nézi, mi érett, hanem azt is, hogyan marad meg.
Anna napja és a nyár csendes rendje
A július végi kert már nem kezdő kert. Nem friss tavaszi ígéret, nem májusi lelkesedés, hanem dolgozó, termő, néha kissé túlhevült, de nagyon is bőkezű nyári rendszer. Ilyenkor már van mit szedni, van mit szárítani, van mit eltenni, és van mit elrontani is, ha túl sokáig halogatjuk.
Anna napja éppen ezért nem a látványos kerti hőstettekről szól. Inkább a jó időzítésről. A hagyma akkor tárolható jól, ha nem vizesen, sérülten, túl korán vagy túl későn kerül ki a földből. A babot akkor jó szedni, amikor még zsenge, vagy ha szárazbabnak hagyjuk, akkor akkor, amikor már valóban beérett. A fűszernövényeket akkor érdemes gyűjteni, amikor illatosak, erősek, de még nem teljesen fásodtak, nem öregedtek el.
A kertész július végén már nemcsak nevel, hanem dönt. Mi marad még a növényen? Mit kell ma leszedni? Mit kell szárítani? Mit kell gyorsan feldolgozni? Mi kerülhet a kamrába, és mi menjen inkább azonnal a konyhába?
Anna napja erre a csendes, de nagyon fontos rendre emlékeztet.
A hagyma ideje: felszedni, szárítani, eltárolni
A hagyma Anna-napi emlegetése különösen praktikus hagyomány. A vöröshagyma, fokhagyma és más hagymafélék tárolhatósága sokat múlik azon, mikor és hogyan szedjük fel őket.
A vöröshagyma általában akkor közeledik a felszedéshez, amikor a lombja megdől, sárgul, száradni kezd, a nyak vékonyodik, és a fej már szépen kialakult. Nem jó túl korán kiszedni, mert akkor gyengébben tárolható. De túl sokáig sem érdemes halogatni, főleg ha nedves, viharos idő jön, mert a hagyma könnyebben újragyökeresedhet, romolhat, sérülhet.
Felszedés után jön a szárítás. Ez nem díszlépés, hanem a tárolás egyik kulcsa. A hagymát száraz, szellős, árnyékos, esőtől védett helyen érdemes utóérlelni. Nem kell lemosni, nem kell vizesen zsákba dobni, és nem kell úgy bánni vele, mintha már azonnal a kamra örök életű lakója lenne. A friss hagyma még érzékeny.
A jó hagyma száraz burokban, ép nyakkal, sérülés nélkül kerül tárolóba. Ami sérült, vágott, puha vagy gyanús, azt inkább használjuk fel hamarabb. A kamra nem csodatevő hely, csak türelmes. Amit rosszul teszünk be, az ott is rosszul fog viselkedni.
Annabab: amikor a bab is időzítést kér
A néphagyomány szerint szép idő esetén Anna napján szedték az annababot. Ez gyönyörűen illik a július végi kerthez, mert a bab valóban olyan növény, amelynél nagyon számít az időzítés.
A zöldbab akkor a legjobb, amikor még zsenge, roppanós, nem szálkás, nem túl öreg. Ha túl sokáig hagyjuk a tövön, hamar keményedik, szálkásodik, és a konyhában már nem ugyanazt az örömöt adja. A rendszeres szedés sok fajtánál serkentheti az újabb termést is, vagyis a kertész nemcsak betakarít, hanem a növény lendületét is fenntartja.
Ha szárazbabnak hagyjuk, akkor más a cél. Ott a hüvelyek beérését, száradását kell figyelni, és az időjárás különösen fontos. Hosszabb esős, párás időben a kint hagyott, beérett hüvelyek könnyebben romolhatnak. Ilyenkor megint csak előkerül Anna napjának tanítása: figyelni kell, mikor mit kér a termés.
A bab nem sürget hangosan. Csak egyik nap még tökéletes, pár nappal később pedig már megvan róla a véleménye.
A kender nyűvése és a növényi rostok régi világa
Anna napjához kapcsolódott a kender nyűvésének kezdete is. A régi megfigyelés szerint Anna napján szakad meg a virágos kender töve, vagyis ekkorra ért olyan állapotba, hogy meg lehetett kezdeni a betakarítását.
A kender ma már nem minden kertben hétköznapi növény, de a hagyomány fontos üzenetet hordoz: a régi gazdálkodásban nemcsak az számított, mi kerül az asztalra, hanem az is, miből lesz ruha, kötél, zsineg, vászon, használati tárgy. A kert, a szántó, a ház körüli növényvilág nem pusztán ételt adott, hanem anyagot, rostot, eszközt, életlehetőséget.
A mai hobbikertben ezt úgy fordíthatjuk le, hogy érdemes más szemmel nézni a növényekre. A termésen túl ott van a szár, a lomb, a mag, a komposztálható maradék, a talajtakaráshoz használható növényi rész. Ami egyik pillanatban hulladéknak tűnik, később lehet komposzt, mulcs, magfogás, szárítmány vagy madáreleség.
Anna napja ezért egy kicsit a hasznosítás napja is. A kert nemcsak ad, hanem körforgásra tanít.
Szent Anna, Joakim és a nagyszülői kert tudása
Július 26. Szent Anna és Szent Joakim emléknapja is. A hagyomány szerint ők voltak Szűz Mária szülei, vagyis Jézus nagyszülei. A Kerti kalendáriumban ez különösen szép gondolatot ad: a kert tudása is sokszor nagyszülőktől, idősebbektől, régi megfigyelésekből, félmondatokból, mozdulatokból öröklődik.
Mikor kell kiszedni a hagymát? Mikor jó a bab? Hogyan kell szárítani a fokhagymát? Miért nem szabad vizesen eltenni a termést? Miért kell felszedni a hullott gyümölcsöt? Miért nem jó mindent túl későre hagyni? Ezeket sokan nem könyvből tanulták, hanem látták. Valaki csinálta előttük. Nagymama, nagypapa, szomszéd néni, régi kertész, falusi rokon, piacozó ismerős.
Anna napján ezért a kertben nemcsak a termésre gondolhatunk, hanem arra a tudásra is, amely generációról generációra szállt. Néha egy régi mondásban több gyakorlati tapasztalat van, mint elsőre hinnénk. „Most szedd fel, mert jobban eláll.” „Ne mosd meg tárolás előtt.” „Hagyd szellőzni.” „A sérültet külön tedd.” Ezek nem költői tanácsok, hanem kamramentő mondatok.
A hagyma nem szereti a kapkodást
A hagyma betakarítása tipikusan az a munka, ahol a kapkodás és a halogatás is visszaüthet. Ha túl nedves földből, eső után, sárosan szedjük fel, majd nem szárítjuk rendesen, a tárolásnál könnyebben romolhat. Ha dobáljuk, megsértjük, megtörjük, a sérülések később romlási pontok lehetnek.
Érdemes óvatosan fellazítani a talajt, kézzel vagy ásóvillával segíteni, majd a hagymákat sérülés nélkül kiemelni. A lombot ne tépjük le azonnal. A száradás során a külső burok, a nyak és a gyökér is veszít nedvességéből, a fej jobban tárolhatóvá válik.
A tárolás előtt válogassunk. Az ép, száraz, egészséges példányok mehetnek hosszabb időre. A sérült, vastag nyakú, puhább, gyanús darabokat használjuk fel előbb. A hagyma itt is nagyon őszinte: ha most nem válogatunk, később majd ő válogat helyettünk, csak sokkal kellemetlenebb illattal.
Július végi konyha: hagyma, bab, paradicsom, paprika
Anna napján a hagyma és bab mellett ott van a kert többi ajándéka is. Paradicsom, paprika, uborka, cukkini, fűszernövény, gyümölcs. Július vége a konyhában már erősen lecsós, savanyítós, befőzős, szárítós hangulatú.
A hagyma ilyenkor nem csak tárolni való. A nyári ételek alapja. Lecsóhoz, zöldbabfőzelékhez, paradicsomszószhoz, sült zöldségekhez, savanyúsághoz, friss salátákhoz is kellhet. A babból lehet leves, főzelék, saláta, köret. A paradicsom és paprika adja a nyári konyha szívét, az uborka pedig továbbra is úgy viselkedik, mintha minden második üveg kovászosnak készülne.
Anna napján tehát a kert és konyha nagyon közel kerül egymáshoz. Amit felszedünk, leszedünk, megszárítunk vagy elteszünk, abból nemcsak mai ebéd lesz, hanem későbbi tartalék is.
Mit tegyünk Anna napján a kertben?
Július 26-án érdemes betakarító szemmel körbejárni a kertet.
Nézzünk rá a hagymára. Dől-e, sárgul-e, szárad-e a lomb? Jön-e eső, ami előtt érdemes lehet felszedni? Van-e száraz, szellős, árnyékos hely az utóérleléshez?
Szedjük a babot, ha zsenge. Ne várjuk meg, amíg szálkásodik. Ha szárazbabnak hagyjuk, figyeljük a hüvelyek érését, és ne feledjük, hogy az esős idő nem mindig barátja a kint hagyott termésnek.
Nézzük meg a paradicsomot, paprikát, uborkát, cukkinit. Ami érett, szedjük. Ami sérült, használjuk fel gyorsan. Ami túlnőtt, abból még lehet valami, de ne várjuk meg, amíg önálló kerti személyiséggé válik.
Szedjünk fűszernövényt, ha van miből. Kaprot, bazsalikomot, mentát, citromfüvet, kakukkfüvet, oregánót. A nyári illatok most könnyen menthetők télire, ha nem hagyjuk őket elöregedni.
Töltsük fel az itatókat, pótoljuk a mulcsot, és gondoljunk a felszabaduló ágyásokra is. A hagyma után a talaj ne maradjon sokáig csupaszon, ha megoldható. Jöhet takarás, komposzt, zöldtrágya vagy másodvetés, a hely és időjárás szerint.
A nap üzenete
Július 26., Anna napja a gondos betakarításról szól. A régi hagyomány szerint ilyenkor kezdődhetett a kender nyűvése, szép időben szedték az annababot, és több vidéken a hagyma felszedése is ehhez az időszakhoz kapcsolódott. Ezek mind ugyanazt üzenik: figyeld a növényt, figyeld az időt, és ne hagyd veszni, amit a kert felnevelt.
Anna napján a kertész nem nagy vihartól fél, nem csillagokból jósol, hanem lehajol a földhöz. Megnézi a hagyma nyakát, a bab hüvelyét, a paradicsom repedését, az uborka méretét, a fűszernövény illatát. A július végi bőség itt már nemcsak öröm, hanem felelősség is.
A kert nem akkor ad igazán, amikor minden egyszerre túlérik, hanem amikor időben érkezünk. Szedni, szárítani, válogatni, eltenni, megőrizni.
Anna napján tehát legyen a kertben egy kis nagymamás bölcsesség: amit most jól szedsz fel, azt később hálásan veszed elő. A hagyma, a bab, a fűszer, a paradicsom és a nyári termés mind ezt mondja. Csak meg kell hallani, mielőtt a nyár továbbgurul.