Július utolsó napján a kert különös átmeneti állapotba kerül. A paradicsom és a paprika még javában dolgozik, a cukkini minden bokor alól újabb példánnyal fenyeget, néhány ágyás viszont már kiürült. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy a vetési szezon véget ért, mostantól csak locsolni és szüretelni kell.
Pedig július 31. nem zárónap a kertben, inkább egy újabb rajt előtti ellenőrzőpont. A kalendárium szerint Ignác napja van, amelyhez egy meglehetősen különös növénytörténet is kapcsolódik. Létezik ugyanis egy Ignácbab nevű növény – de ez az a „bab”, amelyet még kíváncsiságból sem szabad megkóstolni.
Ignác napjához nem kell időjóslatot kitalálnunk
Július 31. Loyolai Szent Ignác emléknapja. A baszk nemesi családból származó egykori katona egy súlyos sebesülés után teljesen új irányt adott az életének, később pedig megalapította a jezsuita rendet. Rómában 1556. július 31-én halt meg, ezért került erre a napra az ünnepe.
Más júliusi jeles napokkal ellentétben Ignác napjához nem kötődik széles körben ismert magyar időjárási regula vagy általánosan elterjedt kerti tilalom. Nem maradt fenn hiteles mondás arról, hogy az Ignác-napi eső megtölti-e a pincét, vagy hogy ezen a napon hányat kell fordulnia a békának a diófa alatt.
Ez azonban nem baj. A kalendárium attól még nem marad növény nélkül.
Az Ignácbab nem bab, és végképp nem vacsora
A Strychnos ignatii magyarul Ignácbabként vagy Szent Ignác babjaként ismert trópusi növény. A név megtévesztő, mert botanikailag nem tartozik a babfélék közé. Valójában a tárnicsvirágúak rendjébe, azon belül a Loganiaceae családba tartozó, fásodó szárú kúszónövény.
Délkelet-Ázsia nedves trópusi vidékein honos. Hosszú hajtásaival más növényekre kapaszkodva növekszik, termése pedig kemény magokat rejt. Ezeket a magokat Georg Joseph Kamel jezsuita szerzetes és botanikus írta le, és rendalapítójuk, Loyolai Szent Ignác tiszteletére nevezte el.
A névadás kedves gesztus volt, maga a növény azonban egyáltalán nem szelíd. Magvai többek között sztrichnint tartalmaznak, ezért súlyosan mérgezők. A történelem során különféle gyógyászati célokra próbálták használni őket, de az Ignácbab nem házi gyógynövény, nem különleges hüvelyes, és nem olyan egzotikus mag, amellyel otthon érdemes kísérletezni.
Ha tehát valaki Ignác napján babot vetne, maradjon inkább egy rövid tenyészidejű bokorbabnál. Annak legalább a vége nem sürgősségi ellátás, hanem egy tányér zöldbabfőzelék lehet.
Július utolsó napja a kertészeti számvetés ideje
A hónap vége jó alkalom arra, hogy ne csak egyes növényeket, hanem az egész kertet végignézzük. Nem kell hozzá táblázat, mérőszalag és háromtagú ellenőrző bizottság. Elég egy reggeli vagy esti séta, közben pedig néhány kérdés.
Melyik ágyás ürült ki? Hol szárad ki túl gyorsan a föld? Melyik növény terem annyit, hogy már a szomszéd is menekül előlünk? Hol jelentek meg beteg levelek, rágásnyomok vagy gyanús foltok? Melyik cserép lett túl kicsi, és melyik balkonláda fő meg minden délután a napon?
Július végén ezekből az apró jelekből már jól látszik, mi működött a kertben, és min kell változtatni augusztusban.
Amit most rendszeresen szedni kell
A paradicsomot, paprikát, uborkát, cukkinit és zöldbabot érdemes gyakran átnézni. A túlnőtt cukkini még alkalmas lehet töltésre vagy krém készítésére, de a rendszeresen szedett növény általában tovább hozza az új terméseket.
A sérült, rothadó vagy beteg terméseket ne hagyjuk a tövön vagy a talajon. Ezek nem lesznek szebbek attól, hogy még három napig biztatóan nézünk rájuk, viszont kártevőket vonzhatnak, illetve növelhetik a fertőzési nyomást.
A lehullott gyümölcsöt is szedjük össze. Ami egészséges, gyorsan használjuk fel, a beteg vagy rothadó darabokat pedig ne tegyük olyan házi komposztba, amely nem melegszik fel eléggé a kórokozók elpusztításához.
Az üres ágyás nem a kert szabadságra ment része
A korai borsó, hagyma, burgonya, saláta vagy fokhagyma után felszabadult földet nem érdemes csupaszon hagyni. A gyomok ugyanis nem kérnek augusztusi időpontot: ha helyet látnak, beköltöznek.
A talajt először tisztítsuk meg a beteg növényi maradványoktól és a gyomoktól, majd lazítsuk fel. Kevés érett komposzttal javíthatjuk a szerkezetét, de friss, erős trágyával ne égessük meg a következő vetés fiatal gyökereit.
Július legvégén – a helyi adottságokat és a vetőmagcsomagon feltüntetett tenyészidőt figyelembe véve – még szóba jöhet:
- a rövid tenyészidejű bokorbab;
- a cékla;
- az őszi vagy téli retek;
- a rukkola;
- a tépősaláta;
- a mángold;
- a leveles kel;
- a kapor;
- egyes őszi salátafélék.
A hónapos retekkel és a salátával nagy hőségben érdemes óvatosnak lenni. A túl meleg talajban a kelés bizonytalanabb lehet, a növény pedig könnyebben felmagzik. Ilyenkor jobb lehet néhány napot várni, vagy esti vetéssel, finom árnyékolással és egyenletes nedvességgel segíteni a csírázást.
A vetőmagos zacskón ne csak a szép termésfotót nézzük. A tenyészidő, az ajánlott vetési idő és a fajta hő- vagy hidegtűrése fontosabb, mint az, hogy a képen milyen fotogén a retek.
A nyári vetés legnagyobb ellensége a kiszáradás
A frissen elvetett mag még nem tud mélyebbről vizet felvenni. Ha a talaj felső rétege egyszer teljesen kiszárad, a csírázás leállhat, a már megindult csíra pedig elpusztulhat.
A vetés helyét ezért finom vízsugárral öntözzük be, majd a kelésig tartsuk egyenletesen nyirkosan. Nem mocsarasra, nem délutánonként térdig érő sártengerré, hanem nyirkosra. A durva slagos locsolás kimoshatja az apró magokat, és összetömörítheti a talaj felszínét.
Sekély vetésnél egy világos árnyékoló anyag vagy nedves juta is segíthet lassítani a kiszáradást. Amint megindul a kelés, a takarást el kell távolítani, hogy a növénykék fényhez jussanak.
A kert is megérdemel egy hónap végi leltárt
Július 31-én érdemes feljegyezni néhány dolgot:
- melyik paradicsomfajta teljesített jól;
- hol kellett túl sokat öntözni;
- melyik növényt támadták leginkább a kártevők;
- miből vetettünk vagy ültettünk túl sokat;
- mi az, amiből jövőre több kellene;
- melyik ágyás szabadult fel a következő vetéshez.
Az ember meglepően biztos abban, hogy mindezt jövő tavasszal is pontosan tudni fogja. Aztán márciusban ott áll öt névtelen paradicsommaggal, és csak arra emlékszik, hogy „az egyik nagyon finom volt”.
Egyetlen fénykép és néhány soros jegyzet jövőre sok fölösleges találgatástól kímélhet meg.
Mit üzen július 31. a kertésznek?
Ignác napjára nem kell nem létező időjóslatot erőltetnünk. Van helyette egy különös növény, amely bebizonyítja, hogy a „bab” szó még nem jelent automatikusan vacsorát, és van egy nagyon is időszerű kerti feladat: lezárni júliust, miközben előkészítjük az őszt.
Szedjünk, ellenőrizzünk, jegyzeteljünk, és ahol megüresedett a föld, indítsuk el a kert második műszakát. Július utolsó napja ugyanis nem a szezon vége.
Legfeljebb a kertész első felvonásának függönye – miközben a cukkini a háttérben már a ráadást szervezi.