Június 23. a Kerti Kalendáriumban Szent Iván előestéje. Ez az az este, amely június 24-re, Keresztelő Szent János napjára virrad, és amely a magyar és európai hagyományban is a nyár egyik legerősebb, legfényesebb, legillatosabb ünnepi ideje.
Fontos pontosan látni: a csillagászati nyári napforduló ma többnyire június 20–21. körül van, Szent Iván éjszakája viszont június 23-ról 24-re virrad. A kettő mégis összetartozik a népi képzeletben: a leghosszabb nappalok, a legerősebb fény, a tűz, a termékenység, a megtisztulás, a szerelem, a gyógynövények és a nyár teljes ereje mind ugyanebben az ünnepkörben találkoztak.
Szent Iván előestéjén a kert nem csendes háttér. Fűszerillat, korai gyümölcs, esti harmat, lobbanó tűz, nyári óvatosság és nagyon is gyakorlati teendők kerülnek elő.
A nyár tüze szép dolog. Csak ne a szomszéd tujasora kapja a főszerepet.
Amikor a nyár tüze fellobban
Szent Iván előestéjének legismertebb jelképe a tűz. A szertartásos tűzgyújtás a nyári napforduló körüli ünnepkör egyik legősibb és legerősebb eleme. A tűz fényt adott, meleget adott, közösséget teremtett, és a hiedelmek szerint védelmező, tisztító ereje is volt.
A régi ember nem úgy nézte a tüzet, mint egy hangulatos esti látványosságot. A lángban egyszerre volt félelem és remény. Június vége felé a termés már sokat ígért, de még nem volt biztonságban. Jöhetett jégverés, köd, betegség, vihar, rossz termés, állatbaj, aszály vagy túl sok eső. A kert, a szőlő, a rét, a gyümölcsös és az ember egyaránt védelemre szorult.
A Szent Iván-i tűz ezért nem egyszerű mulatság volt. A fény köré gyűlt közösség azt üzente: együtt állunk a nyár közepén, és szeretnénk, ha a fény, a termés, az egészség és a szerencse velünk maradna.
Tűzugrás: bátorság, szerencse és szerelem
A Szent Iván-i tűzugrás a magyar hagyomány egyik legismertebb nyári szokása. A lányok és legények átugrották a tüzet, miközben énekeltek, nevettek, figyelték egymást, és a közösség is figyelte őket.
A tűzugrásban ott volt a bátorságpróba, a megtisztulás, a szerencsekívánás és a szerelem játéka. Nem csupán láng fölött ugrottak át, hanem jelképes határon is: a tavasz után a nyár teljes erejébe léptek.
A tűzön való átugrás hiedelemvilága több rétegből állt. Azt remélték, hogy védelmet adhat, erőt hozhat, szerelmet jelezhet, termékenységet segíthet. A láng fölötti mozdulat egyszerre volt játékos és komoly.
A mai kertésznek persze nem kell tűz fölött ugrálnia ahhoz, hogy része legyen Szent Iván előestéjének. Sőt, bizonyos életkor, térdállapot és papucsválasztás után ez kifejezetten rossz ötlet. De a jelképes üzenet ma is érthető: a nyár közepén át kell lépni egy határt. Innentől már nemcsak neveljük a kertet, hanem őrizzük is azt, amit a fény megindított.
Szent Iván-i ének és a közösség rendje
A Szent Iván-i tűzgyújtáshoz hosszú éneksorozat is kapcsolódott. A Szent Iván-i ének nem csupán háttérzene volt, hanem a közösségi ünnep része. Énekeltek, párosító sorok hangzottak el, nevek kerültek egymás mellé, a fiatalok figyeltek, a falu pedig együtt tartotta számon, ki kivel illik össze.
Ez a párosító, közösségi jelleg nagyon szépen kapcsolódik a kerthez is. Június végén a kert tele van kapcsolatokkal. A futóbab karót keres. A szőlő támrendszert. A virág beporzót. A talaj takarást. A gyümölcsfa gondoskodást. A fűszernövény kezet, amely időben levágja, mielőtt elöregedne.
A kertben sem áll magában semmi. Minden valamihez kötődik, valamiből él, valamire hat. Szent Iván előestéje ezért nemcsak a lángok ünnepe, hanem a kapcsolatoké is: ember és ember, növény és rovar, talaj és víz, fény és termés között.
A tűzbe dobott alma
A Szent Iván-i hagyományok egyik különösen szép, kertes motívuma a korai alma. Több helyen a legkorábban érő, Szentiványi vagy Péter-Pál-napi almát a tűzbe dobták, megsütötték, és különleges jelentőséget tulajdonítottak neki.
A tűzbe dobott alma erős kép. A nyár első gyümölcse találkozik a napfordulós ünnepkör tüzével. Nem őszi almaszüret még, nem tele kamra, nem kosárszámra hordott gyümölcs, hanem az első jelzés: a kert már gyümölcsöt is ad.
Június 23-án a gyümölcsösben érdemes körbenézni. Van-e korai alma, meggy, cseresznye, kajszi, ribizli, málna? Mi hullott le? Mi sérült? Mit kell gyorsan felhasználni? Mi vonzza a darazsat, hangyát, gyümölcsmolyt vagy betegséget?
A hullott, sérült, rothadó gyümölcsöt ne hagyjuk sokáig a fa alatt, mert könnyen kártevők és betegségek forrása lehet. Ami még használható, mehet kompótba, szószba, süteménybe, lekvárba. Ami beteg, romlott, fertőzött, azt ne keverjük gondolkodás nélkül a jó komposztba.
Az első gyümölcs öröm. De a gyümölcsösben az örömnek is van takarítási oldala. A romantika és a vödör néha kéz a kézben jár.
Illatos virágok és Szent Iván-i gyógynövények
Szent Iván előestéje a gyógynövényekhez is erősen kapcsolódik. A nyár közepén sok illatos növény teljes erejében van: menta, citromfű, kakukkfű, zsálya, levendula, rozmaring, cickafark, kamilla, orbáncfű, bodza utolsó virágai vagy más kerti és vadon termő növények.
A hosszú nappalok, a meleg, a virágzás és az illóolajokban gazdag hajtások miatt ez valóban jó időszak lehet sok fűszer- és gyógynövény szedésére. Nem kell mindent mágikusnak tekinteni ahhoz, hogy észrevegyük: Szent Iván környékén a kert illatos része különösen figyelmet kér.
A gyógynövényeket lehetőleg száraz időben, a reggeli harmat felszáradása után, de még a nagy déli hőség előtt szedjük. A szárításhoz árnyékos, szellős, tiszta hely kell. A vastag, nedves csokor könnyen befülled, penészedik, elveszíti illatát.
A menta és citromfű visszavágva újrahajthat. A levendulát sokan bimbós vagy épp nyíló állapotban szeretik szedni. A kakukkfű, zsálya, rozmaring kisebb csokrokban szárítható. A kamillát óvatosan, tisztán, jó helyről gyűjtsük.
Az orbáncfűnél különösen fontos az óvatosság: hagyományos használata ismert, de hatóanyagai gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek, ezért nem szabad könnyedén, orvosi tanács helyett kezelni. A Kerti Kalendáriumban a gyógynövényes hagyományt emlékként és kerti lehetőségként érdemes olvasni, nem házi gyógyítási parancsként.
Praktikus kerti teendők Szent Iván előestéjén
Június 23. nagyon jó nap egy illatos, de józan kerti körre.
Szedjük le, amit érdemes: mentát, citromfüvet, kaprot, kakukkfüvet, zsályát, levendulát, korai gyümölcsöt, érett bogyósokat. Amit szárítani akarunk, azt ne nejlonzacskóban felejtsük a napon, mert abból nem gyógynövény lesz, hanem kerti tea helyett szomorú komposzt-előszoba.
Nézzük át a gyümölcsfák alját. Szedjük össze a hullott, sérült termést. Ellenőrizzük a szőlőt, paradicsomot, futóbabot, uborkát: kell-e kötözni, szellőztetni, igazítani? Június végén a növények gyorsan nőnek, és amit ma még „majd holnap” alapon nézünk, abból két nap múlva növényi spagetti lehet.
Ha tüzet rakunk, csak biztonságosan tegyük. Tartsuk be a helyi tűzgyújtási szabályokat, figyeljünk a szélre, száraz fűre, közeli növényekre, épületekre, kerítésre. Legyen kéznél víz vagy oltásra alkalmas eszköz. Ne égessünk műanyagot, kezelt fát, festett anyagot, beteg növényi részeket. A Szent Iván-i tűz ne abból legyen emlékezetes, hogy a tujasor is úgy döntött, részt vesz a hagyományőrzésben.
Este figyeljünk a fényre is. A túl erős kerti világítás zavarhatja az éjszakai rovarokat, denevéreket, madarakat. Nem kell sötétben botorkálni, de a kertnek éjjel is szüksége van valamennyi nyugalomra.
Tűz mellett víz is kell
Szent Iván előestéjéről többnyire a tűz jut eszünkbe, pedig a víz legalább ilyen fontos nyári elem. A hosszú nappalok és meleg éjszakák idején a kert gyorsan szárad, a cserepes növények különösen sérülékenyek, a madarak, sünök, rovarok is keresik az ivóhelyeket.
A madáritatót, rovaritatót frissítsük. A sekély tálba tett kavicsok segítenek, hogy a kisebb rovarok ne fulladjanak bele. A sünöknek sekély víz jó lehet, de tejet ne adjunk nekik.
Az öntözést inkább reggelre időzítsük, amikor a növények jobban hasznosíthatják a vizet, és kisebb a párolgási veszteség. Este sem tilos minden öntözés, de a lombra kerülő víz, a fülledt éjszaka és a sűrű növényállomány együtt kedvezhet gombás betegségeknek.
Szent Iván tüze tehát legyen látvány, emlék, hangulat. De a kert június végén ugyanúgy kér vizet, árnyékot és józan figyelmet is.
A hajnali kert Szent Iván után
Szent Iván előestéje után különös hangulata van a hajnalnak. A tűz már kialudt, a levegő hűvösebb, a kert csendesebb, a harmat megülhet a leveleken. Ilyenkor sok minden másképp látszik.
A hajnali kert jó idő a megfigyelésre. Látszik, hol vizesedik túl a levél, hol jártak csigák, hol dőlt meg a növény, hol hullott gyümölcs, hol kell szedni, hol kell visszavágni. A gyógynövények illata is más lehet, a virágok lassan nyílnak, a beporzók indulnak.
Aki Szent Iván előestéjén ünnepel, másnap reggel ne csak a hamut nézze meg, hanem a kertet is. A nyár fénye nemcsak éjjel a tűzben látszik, hanem reggel a leveleken, terméseken, illatokon is.
És ha maradt egy kis sült alma, az már majdnem reggeli. Legalábbis kalendáriumi értelemben egészen védhető álláspont.
A nap tanítása: a fény csúcsa után kezdődik az őrzés
Június 23. Kerti Kalendáriuma a nyár nagy küszöbéről szól. Szent Iván előestéjén a tűz, az ének, a szerelem, a termékenység, az alma, a gyógynövény és a közösség mind ugyanabba az irányba mutat: a nyár ereje teljében van.
De éppen ez a teljesség figyelmeztet is. Ami most illatos, azt időben kell szedni. Ami most érik, azt figyelni kell. Ami most gyorsan nő, azt kötözni, ritkítani, szellőztetni kell. Ami most megsérül, az könnyen romlik. Ami most száraz, az hamar bajba kerül. A tűz szép, de veszélyes. A fény bőséges, de perzselhet. A nyár ad, de kér is.
Szent Iván előestéje ezért nemcsak ünnep, hanem kerti számvetés.
Mit adott eddig a nyár? Mit kell megköszönni? Mit kell megőrizni? Mit kell leszedni, mielőtt elveszik? Mit kell óvni, hogy a következő hetekben is legyen termés, illat, árnyék és élet?
A tűz fölött átugrani ma már nem kötelező.
De átlépni a nyár következő szakaszába igen.