Május 18. a Kerti Kalendáriumban az emlékező kert napja. Olyan nap ez, amikor a kertet nemcsak a virágzása, a vetése vagy a napi munkái felől érdemes nézni, hanem úgy is, mint élő emlékezetet. Mert a kert sokszor többet őriz meg a múltról, mint hinnénk. Egy öreg gyümölcsfa, egy régi orgonabokor, egy évtizedek óta visszatérő bazsarózsa, egy valaha kapott rózsatő vagy egy családban továbbadott vetőmag nemcsak növény, hanem történet is.
Ehhez a naphoz különösen jól illik a múzeumok nemzetközi napja is. Mert a kertnek is megvan a maga gyűjteményes emlékezete, csak nem vitrinekben, hanem élő formában. Nem tárgyak között, hanem lombban, gyökérben, illatban és évszakos visszatérésben őrzi, mi volt előttünk. A Kerti Kalendáriumban május 18. ezért a kert rejtett történeteinek napja.
Szent Erik és a jó termés reménye
Május 18-ához Szent Erik svéd király ünnepe is kapcsolódik. Az ő alakja a régi északi hagyományban nemcsak uralkodói emlékként maradt meg, hanem a jó termésért mondott könyörgésekhez és közösségi reményekhez is kapcsolódott. Ez különösen szép réteget ad ennek a napnak, mert megmutatja: a termés és a föld ügye nemcsak a gazda dolga volt, hanem közösségi ügy is.
A Kerti Kalendáriumban ez úgy szólal meg, hogy a kert sem pusztán magánügy. A kert örökség, gondoskodás és továbbadás. Amit ma elültetünk, gyakran már nemcsak nekünk virágzik vagy terem, hanem azoknak is, akik utánunk jönnek.
A kert mint élő múzeum
A múzeum szó hallatán többnyire épületre, tárgyakra, kiállításokra gondolunk. Pedig a kertnek is van múzeumi oldala. Sok régi falusi vagy városi kert valóságos élő gyűjtemény: növényekből, fajtákból, szokásokból, régi elrendezésekből, sőt mozdulatokból is. Vannak kertek, ahol még ma is ugyanott nyílik az a bokor, amelyet egy nagymama ültetett, ugyanazon az oldalon húzódik a veteményes, ahol mindig volt, és ugyanúgy kap helyet a lestyán, a menta vagy a bodza, mint régen.
A Kerti Kalendáriumban ez különösen fontos felismerés. A kert nemcsak a jelen munkaterülete, hanem az idő egyik különös tárolóhelye is. Nem poros emlékként, hanem élve őrzi meg, amit kapott.
Milyen növények őrzik legjobban a múltat?
Május 18. jó nap arra is, hogy az ember végiggondolja, melyik növénye hordoz történetet. Az öreg gyümölcsfák, az orgona, a pünkösdi rózsa, a régi futórózsa, a diófa, a bodza vagy éppen a nagy tövekre nőtt fűszernövények mind ilyenek lehetnek. Nemcsak szépek vagy hasznosak, hanem időt hordoznak.
A Kerti Kalendáriumban ezek a növények különösen értékesek. Nem pusztán azért, mert régiek, hanem mert összekötnek. Emberrel, családdal, hellyel, tájjal. Egy régi növény sokszor többet mond a kert múltjáról, mint bármilyen feljegyzés.
Kertészeti tanács május közepére: mit érdemes most megőrizni?
Május 18. kertészeti szempontból arra is jó alkalom, hogy ne csak azt nézzük, mi nő gyorsan, hanem azt is, mit kell megőrizni. A május közepi lendületben az ember hajlamos mindent ritkítani, átalakítani, újraszervezni, pedig érdemes előbb körbenézni: nincs-e a kertben olyan régi bokor, évelő vagy fa, amely talán már kevésbé feltűnő, de értékesebb, mint elsőre látszik?
Most jó idő van arra, hogy feljegyezzük, melyik növény mikor nyílik, melyik régi tő hogyan viselkedik, és mit volna kár elveszíteni. Ha egy öregebb bokrot vagy fát alakítani kell, azt is érdemes mértékkel tenni. Nem minden régi növénynek teljes megújításra van szüksége; sokszor elég a száraz, sérült, kereszteződő részeket kiszedni, és hagyni, hogy a maga karakterével maradjon jelen.
Szent Félix és a dolgos kéz emlékezete
Május 18-ához Cantalicei Szent Félix neve is kapcsolódik, aki fiatalon juhász és földműves volt. Az ő alakja egy másik oldalról illik ehhez a naphoz: arra emlékeztet, hogy a kert nemcsak emlékeket őriz, hanem munkát is. A régi kert nem marad meg pusztán azért, mert régóta van, hanem mert valaki évről évre gondját viseli.
A Kerti Kalendáriumban ez fontos ellenpont. Az emlékezet önmagában kevés. A kertet ápolni is kell ahhoz, hogy a múlt élő maradjon benne.
Mit üzen május 18. a kertben?
Május 18. azt mondja: nézz körül úgy a kertedben, mintha valaki egyszer majd emlékezni szeretne rá. Melyik növényedet lenne kár elveszíteni? Mi az, amit nemcsak azért tartasz meg, mert szép, hanem mert jelent valamit? Hol van a kertben az a sarok, amelyet nem te találtál ki, mégis hozzád tartozik?
Ez a nap a Kerti Kalendáriumban annak a felismerése, hogy a kert nemcsak él, hanem emlékezik is. És néha épp ettől lesz igazán értékes.