A népi kalendárium szerint május 28-án már nem szabad kendert vetni – ekkortól a növény nem hajt ki megfelelően, és a termés sem lesz kielégítő.
Pedig a kender valaha pótolhatatlan alapanyagnak számított: minden földműves háztartásban nagy becsben tartották, hiszen a mindennapi élethez nélkülözhetetlen dolgokat készítettek belőle.
A kenderből készült vászon szolgált alapanyagként ruhához, ágyneműhöz, abroszhoz, zsákhoz – sőt, a háztartási eszközök, batyuk és munkaruhák alapanyaga is ez volt. A paraszti élet elengedhetetlen része volt, és a vetését is szigorúan szabályozták a hagyomány szerint.
Gyógyító kender – embernek és állatnak
A kender nemcsak haszonnövényként, hanem gyógyító szerként is szolgált. Doroszlón a népi gyógyászatban gilisztahajtóként alkalmazták: a gyerekekkel kendermagot etettek, amitől – a hiedelem szerint – a bélférgek "elmentek".
A lovaknál különösen hatásosnak tartották, ha a kendermagot rozsdával (valószínűleg vasoxid vagy vaspor) keverték – ezt az elegyet gyógyszerként adták az állatnak, ha féregfertőzés jeleit észlelték.
Időjóslás a kender tiltónapján
A naphoz időjóslás is társult: ha május 28-án esik az eső, az bő termést ígér. Az öregek szerint a természet e napon jelzi előre, milyen lesz az év második fele – az eső tehát nemcsak bosszúság, hanem remény forrása is lehetett a paraszti világban.
A kender vetésének tilalma, a hozzá kapcsolódó babonák, gyógyító hiedelmek és időjósló megfigyelések mind arra emlékeztetnek, milyen mély kapcsolat fűzte elődeinket a természet ritmusaihoz, és milyen sokféleképpen használták azt a tudást, amit évszázadokon át halmoztak fel.