Május 3. a Kerti Kalendáriumban a virággal jelölt tavasz napja. Olyan dátum ez, amelyhez nem a nagy mezei munkák zaja, hanem a kertből vitt virág, a ház elé tett dísz, a csendes tavaszi áhítat és a megáldott föld képe illik leginkább. Május elején a kert már nemcsak dolgozik, hanem díszít is. A virágzás nem puszta szépség többé, hanem gesztus: valamit ki akar mutatni abból, hogy az év megérkezett.
A régi európai hagyományban május a virágos tisztelet hónapja is lett. A kertből szedett virágok oltárra, ajtó elé, ablakba vagy képek mellé kerültek, és ezzel a tavasz mintha átlépett volna a ház és az udvar közé. A Kerti Kalendáriumban május 3. ehhez a csendes, mégis nagyon beszédes pillanathoz kapcsolódik.
Virág a kertből, virág a házhoz
A májusi virág nem csak dísz volt. A régi ember számára a kertből vitt virág azt jelezte, hogy a természet és az emberi élet nincs élesen elválasztva egymástól. Ami kinn nyílik, az nem marad egészen kinn: bejön a kapun, megjelenik az ablaknál, az ajtó mellett, a közös térben.
Ez a szemlélet a Kerti Kalendáriumban különösen fontos. Mert a kert nem csupán termőhely, hanem kapcsolat a házzal, a családdal, a mindennapi élettel. Május 3. arra emlékeztet, hogy a virágzásnak van közösségi és lelki oldala is. Nem csak azért szép, mert nyílik, hanem azért is, mert valamit átad abból a helyből, ahonnan jött.
Kereszt a kert szélén
A május eleji hagyományok között többfelé megmaradt az a szokás is, hogy keresztet helyeztek a földek, kertek vagy vetések közelébe, és áldást kértek a termésre. Ez a kép nagyon jól illik május 3-ához: a növekedés már javában tart, de a kert sorsa még korántsem lefutott. Ilyenkor a föld egyszerre kér gondozást és oltalmat.
A Kerti Kalendáriumban ez nemcsak vallási jelkép, hanem annak a régi tapasztalatnak a képe is, hogy a kertet sosem lehet teljesen birtokolni. Dolgozni lehet benne, figyelni lehet, nevelni lehet, de mindig marad benne valami, amit csak remélni tudunk.
A májusi kert szelídebb oldala
Május eleje gyakran a látványos zöldülés és az intenzívebb munka ideje, de május 3. arra figyelmeztet, hogy a kert nemcsak a feladatok felől olvasható. Van benne valami ünnepibb és halkabb is. Egy bokor, amely végre bővebben nyílik. Egy ág, amelyet érdemes behozni. Egy kis szeglet a ház előtt, amely most először mutatja igazán, milyen lesz az év.
A jó kertész nemcsak azt tudja, mikor kell metszeni, vetni vagy locsolni. Azt is észreveszi, mikor érdemes egyszerűen megállni, és hagyni, hogy a kert valamit magától mondjon.
Virág és tavaszi tisztelet
Május 3. szépen belesimul abba a májusi hagyományba, amely a virágot nemcsak növénynek, hanem jelnek is tekinti. A virág lehet hála, kérés, dísz, ünnep és odafordulás. A kert szempontjából ez azért érdekes, mert emlékeztet rá: a növényekkel való kapcsolatunk nem merül ki a haszonban. A virágzás sokszor ott kezd igazán jelenteni valamit, ahol már nemcsak hasznosnak, hanem értékesnek is látjuk.
Mit üzen május 3. a kertben?
Ez a nap a Kerti Kalendáriumban arra hív, hogy a kertből ne csak munkát vigyünk haza, hanem szépséget is. Jó ilyenkor végignézni, mi az, ami már elég erős, elég nyitott, elég szép ahhoz, hogy egy kis csokorban vagy egy ágon át a ház része legyen. És jó arra is emlékezni, hogy a terméshez vezető út nemcsak kapálásból és locsolásból áll, hanem figyelemből, tiszteletből és örömből is.
Május 3. azt mondja: a kert nemcsak eltartja az életet, hanem megszenteli a mindennapokat is.