Május 7. a Kerti Kalendáriumban annak a napja, amikor a tavasz már nemcsak a kert belsejében dolgozik, hanem a ház széléig, a kapuig, a sövényig és a küszöbig is megérkezik. A virágzó sövény, az ajtóhoz vitt ág, az udvar peremén nyíló bokor mind azt mutatja: a május nem marad távoli látvány, hanem belép a mindennapi térbe. Ez a nap a kert és a ház közötti átjárásé.
Május elején a kertnek mindig van egy pontja, ahol már nem a vetés vagy a fagy emléke az érdekes, hanem az, hogy a növekedés egyszer csak körülvesz bennünket. A sövény ilyenkor nem csupán határvonal, hanem virágzó fal. Az udvar széle nem üres perem, hanem illatos keret. A Kerti Kalendáriumban május 7. ezt a szelíd, de nagyon beszédes fordulatot őrzi.
Amikor a sövény is megszólal
A sövényről sokszor úgy beszélünk, mintha csak elválasztana. Májusban viszont gyakran éppen ő az, ami összeköt. A virágzó galagonya, a fehérbe boruló bokorsáv, a kerítés mellett sűrűsödő zöld mind azt üzeni, hogy a kert nem egyetlen ágyásban vagy veteménysorban él, hanem a szélein is. Sőt néha ott beszél a legszebben.
A Kerti Kalendáriumban ez azért fontos, mert emlékeztet rá: a kert hangulata nemcsak a közepén dől el. Nagyon sokat számít az is, hogyan találkozik a külvilággal. Egy virágzó sövény egyszerre oltalom, háttér, élőhely és szépség. Nem harsány, mégis egész udvarokat tud májusivá tenni.
Virág a küszöbnél
A májusi virágokhoz sokfelé kapcsolódott az a szokás, hogy a kertből vagy a mezőről hozott ágat, virágot a házhoz vitték: az ajtó mellé, az ablakhoz, a küszöbre vagy a szentképek közelébe. Ez a gesztus nemcsak díszítés volt, hanem annak jele, hogy a tavaszt nem hagyják kint a kert végében. Beengedik az életükbe.
A Kerti Kalendáriumban május 7. szépen illik ehhez a gondolathoz. A kert ekkor már ad annyit magából, hogy egy ága vagy virága a ház része lehessen. A kertből vitt virág ilyenkor nem hiány a bokron, hanem jelenlét a küszöbnél.
Májusi tájérzet és Berzsenyi neve
Május 7-éhez Berzsenyi Dániel születésnapja is kapcsolódik, és ez a magyar részben finom, de jól illő hangulati réteget adhat. Nem azért, mintha ez közvetlenül kertészeti ünnep volna, hanem mert Berzsenyi tájérzete, földközelisége és természethez hangolt költői világa jól simul ehhez a naphoz. A virágzó sövény, a táguló zöld, a ház és a táj egymásba futó látványa nagyon is berzsenyis kép tud lenni.
A Kerti Kalendáriumban ez arra emlékeztet, hogy a kert nemcsak munkatér, hanem látványvilág is. És vannak napok, amikor ezt a látványt szinte versszerűen érzékeli az ember.
Mit üzen május 7. a kertben?
Ez a nap arra hív, hogy ne csak a veteményesre vagy a látványos virágágyásra figyeljünk, hanem a kert széleire is. Hol szépül most igazán a sövény? Melyik bokor áll most a legteljesebb virágzásban? Miből lehetne egy ágat a házhoz vinni? Hol ér össze a kert és az emberi tér úgy, hogy egyik sem sérül, csak gazdagodik?
Május 7. a Kerti Kalendáriumban azt mondja: a május akkor érkezik meg igazán, amikor már a küszöbnél is észrevehető.