Március 19. a Kerti Kalendáriumban már nem pusztán a várakozás napja, hanem a figyelésé. A néphagyomány szerint József-nap megmutat valamit abból, milyen arcát fordítja majd felénk a tavasz, és a régi gazda ilyenkor nemcsak az eget nézte, hanem a szelet, a füvet, a madarakat és a ház körüli élet minden apró jelét is.
József-napkor mindenfele figyelik az időjárást mind a földművesek, mind a pásztorok, mert József időjósló, mégpedig 40 napra előre, ezenkívül még baj- meg termésjósló nap is. Ezen a napon érkeznek a fecskék.
Az a hiedelem terjedt el, hogy József napján, ha fúj a szél, sok tűz lesz. Ezért mondták: "Sándor, József a szegény ember ellensége." Az e napok táján fújó böjti szelek sok kárt tettek régen, nagyon sokszor letépték a kis falusi házak tetejét. Amilyen az idő Józsefkor, olyan lesz Péter-Pálkor és szénahordáskor. Ha József napján derült, hőség hozzánk beül – tartják a muravidékiek.
A régi ember számára József napja egyszerre volt jósló és intő nap. Ha mozgott a szél, azt nem pusztán kellemetlenségnek vették, hanem jelnek: lehet benne tűzveszély, lehet benne nyugtalan nyár, lehet benne valami, ami a munkát nehezíti. Ha viszont derült volt az ég, abból bőséget, erőt és melegebb időt reméltek. A népi időjóslás ilyenkor nem egyetlen pillanatra figyelt, hanem egész évszakok ritmusát próbálta kiolvasni egyetlen napból.
A fecskék és a tavasz hírnökei
A fecskék József-napi érkezése az egyik legszebb tavaszi hiedelmünk. Nem szó szerinti naptárpont ez, inkább régi megfigyelés: valamikor ilyentájt tér vissza az a könnyű, cikázó élet a házak eresze alá, amelyről a falu népe biztosan tudta, hogy a tél már nem uralkodhat sokáig.
A fecske nemcsak madár volt, hanem jel is. Az ő visszatérése azt üzente, hogy a levegő megváltozott, a rovarélet éledezik, a táj pedig lassan ismét alkalmassá válik a teljes tavaszi mozgásra. Nem véletlen, hogy más vidékeken is összekapcsolódott március 19. a fecskékkel: a kaliforniai San Juan Capistranóban máig Szent József napjához kötik a fecskék visszatérésének ünnepét.
Mit kell most vetni és eldugdosni?
A háziasszonyok házi regulája szerint most kell vetni a krumplit, a hagymamagot, eldugdosni a fokhagymát. A bánáti székelyek azt ajánlják, hogy olyan sekélyre ültessük a krumplit, hogy meghallja a déli harangszót.
Ez a kedves túlzás valójában pontos kertészeti érzéket takar. Március közepén-végén a talaj sok helyen már alkalmas lehet a korai munkákra, de még mindig számítani kell lehűlésre, hideg éjszakákra, sőt visszatérő fagyokra is. A korai burgonya, a hagyma és a fokhagyma ilyenkor valóban a figyelem középpontjába kerülhet, ha a föld nem túl vizes, nem túl hideg, és morzsalékos szerkezetű.
A régi regulák itt is inkább ritmust adnak, mint merev parancsot. A kertész ma is ugyanazt kérdezi, mint egykor: engedi-e már a föld a vetést? Meg lehet-e kezdeni a szezont anélkül, hogy a korai lendületet egyetlen fagyos hajnal visszaverje?
József után már nem lehet visszaverni a füvet
Bácska népe tapasztalatból tudja, hogy József-nap után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet, végleg kizöldült a rét, a legelő. De azt is mondták, hogy ha a gazda kiad valamit ezen a napon a házból, akkor a méhek rajzáskor elrepülnek. Tilos e napon a gazdának elmenni a házból.
Ebben a hiedelemvilágban különösen szépen látszik, hogy a tavasz nemcsak természeti, hanem gazdasági és lelki esemény is volt. A zöldülés visszafordíthatatlansága reményt jelentett, a házból való kiadás vagy távozás tilalma pedig a jövőbeni veszteségtől való félelmet. A méhek, a fű, a ház és a gazda sorsa ilyenkor még egyetlen nagy rendbe tartozott.
Tisztítónap a háznál és a testen
Tisztítónap is József. József-napkor illik mindenkinek megfürdeni és tiszta fehérneműt venni – tartották és gyakorolták a szlavóniai nagycsaládban.
Ez a szokás különösen szép lezárása a nap jelentésének. Nemcsak a természet tisztul, nemcsak a rét zöldül, nemcsak a vetés indul, hanem az ember is igyekszik rendbe tenni önmagát. A tavasz kezdete itt testi, házi és lelki megújulás egyszerre.
Mit súg ma mindebből a kert?
József napja a Kerti Kalendáriumban a jelek olvasásának napja. A szél, a fény, a föld állapota, a visszatérő madarak és a zöldülő gyep mind ugyanarról beszélnek: a kert már mozdul, de még óvatosan kell vele együtt mozdulni.
Talán épp ezért olyan gazdag ez a nap a hiedelmekben. Mert március 19-én az ember még nem birtokolja a tavaszt, csak sejti. És ebben a sejtésben egyszerre van jelen a remény, az elővigyázatosság, a munka és a megújulás öröme.