A régi falusi világban november 10. már a várakozás ideje volt. A gazdák és háziasszonyok tudták: másnap, Márton-napkor, kezdődik a tél igazi kapuja. Ez a nap nem önálló ünnep, inkább Márton előestéje, amikor a természetet és az eget figyelték, mert úgy tartották, az időjárás ilyenkor már elárulja, milyen lesz a tél.
Az ég jelei
A parasztok tapasztalata szerint, ha Márton előtt fagy, az egész tél hideg lesz. Ha viszont enyhe, ködös idő jár, akkor a tél is hasonlóan szelíd marad. Úgy mondták: "Ha Márton előtt enyhe az idő, Márton hideget hoz" – vagyis a természet egyensúlya mindig helyreállítja önmagát.
Az előkészület ideje
Ez a nap a Márton-napi bőség előtti elcsendesedésé volt. A házaknál takarítottak, rendbe hozták a konyhát és a pincét, készítették a libákat és az új bort. A pásztorok a jószágokat télre rendezték, a gazdák pedig még egyszer végignéztek az udvaron: minden rendben legyen a nagy napra.
A várakozás csendje
Márton előestéjén a munka már tilos volt, a családok korán behúzódtak a házba. Ez a csendes este a megfigyelésé és a háláé volt – a föld pihent, az emberek pedig figyeltek az ég jeleire. A néphit szerint amit ezen az estén az ég mutat, azt hozza a tél. Nem szóltak jóslatok, csak a természet válaszolt csendben.