Ahogy a ködös novemberi napok egyre rövidülnek, a természet is elcsendesedik. November 12-én a katolikus egyház Szent Jozafát püspök és vértanú emlékét ünnepli. A népi naptárban ez a nap nem tartozik a legismertebb jeles napok közé, mégis különös jelentőséget kapott a paraszti világban: a Márton-napi időszak lezárását és a télre fordulást jelképezte.
A Márton-napi jóslások visszhangja
A falusi ember számára november közepe mindig az idő figyeléséről szólt. Bár Szent Jozafáthoz nem kapcsolódik ismert, országos hiedelem, a gazdák sok helyen úgy vélték, hogy amit Márton napján megmutatott az ég, azt november 12-én megerősíti vagy éppen cáfolja. Az ilyen megfigyelések inkább helyi tapasztalatokon alapultak, és az őszi munkák lezárásához kötődtek.
A természet pihenése
Ezen a napon már minden a télre készült: a föld pihent, az állatok az istállóban voltak, a gazdák pedig a ház körüli munkákat fejezték be. A csendes, hidegre hajló napok idején a falusi élet ritmusa lelassult – a természethez igazodva az ember is megállt, és hálát adott az elmúlt év terméséért.
Az elcsendesedés ideje
Szent Jozafát emléknapja a paraszti év csendes lezárása volt. A munka már mögöttük, az adventi várakozás még előttük – ez a nap a pihenésé, a visszatekintésé és a természetbe vetett bizalomé. A föld szinte lélegzetet vett a tél előtt.