November 5. Imre napja, hódara és a fonók kezdete

November 5. Imre napja, hódara és a fonók kezdete

November 5-én már nem lehet úgy tenni, mintha csak egy kicsit hűvösebb ősz lenne. A reggeli dér mind gyakrabban fehéríti ki a kertet, a lombok nagy része a földön hever, a délutáni fény gyorsan elfogy, és egy-egy hidegebb napon már az első havas jelenségek is megjelenhetnek. A régi kalendáriumban Imre napja pontosan ebbe az átmeneti időszakba esett: még dolgoztak odakint, de az élet egyre inkább behúzódott a házakba.

November 5. Szent Imre herceg ünnepe, de a népi naptár ennél jóval több emléket őrzött meg erről a napról. Ősz végi vásárok, búcsúk, az első fonók, különös hójóslás és még a következő évi termésnek szánt pogácsamorzsa is kapcsolódott hozzá. A mai kertész számára pedig ugyanez az időszak a szabadgyökerű faültetés, a tulipánhagymák, a fokhagyma, a lombkomposzt és a télre készülő kert ideje.

Ki volt Szent Imre?

Imre Szent István király és Boldog Gizella fia volt, valamikor 1000 és 1007 között született. Nevelését Szent Gellért püspökre bízták, és mivel fiútestvérei korán meghaltak, idővel ő lett a magyar trón várományosa.

Szent István híres Intelmei is hozzá szóltak: olyan uralkodói és erkölcsi útmutatásként, amely felkészítette volna az ország vezetésére. Erre végül nem kerülhetett sor, mert Imre 1031-ben egy vadászat során halálos sérülést szenvedett.

A magyar egyház november 5-én azért ünnepli, mert 1083-ban ezen a napon emelték oltárra, vagyis ekkor történt szentté avatásának ünnepélyes mozzanata Szent László király idején.

A liliomos herceg

Szent Imrét a képzőművészetben rendszerint fiatal hercegként ábrázolják, gyakran liliommal a kezében. A liliom tisztaságának jelképe lett, a hercegi viselet pedig származására és el nem nyert királyi szerepére utal.

Kertészszemmel különös találkozás ez a növénnyel, hiszen november elején a liliomok már régen nem virágoznak. Hagymáik azonban a föld alatt várják a következő szezont, sőt egyes liliomhagymákat novemberben is lehet még cserépbe ültetni.

A kert novemberi világa tele van ilyen láthatatlan ígéretekkel. Ami odafent eltűnt, az odalent gyakran már készül a következő évre.

Imre napja régen is dolgos nap volt

Egy régi kalendáriumi gyűjtés november 5-ét dolgos napként jegyezte fel. A napi és idényjellegű munkák folytatódtak, több városban pedig ősz végi nagyvásárt tartottak.

A vásár ilyenkor nem pusztán szórakozás volt. A tél előtt még lehetett adni-venni terményt, állatot, ruhát, eszközt, és beszerezni mindazt, amiből az otthoni készlet kevésnek bizonyult.

November elején már egyre kevesebb munkát lehetett biztonsággal későbbre tolni. A tél ugyanis nem a naptár engedélyére várt.

Az Imre-napi búcsú után kezdődött a fonó

A Magyar Néprajz különösen érdekes helyi szokást őrzött meg Nógrádsipekről: ott az Imre-napi búcsú után kezdődött a fonás időszaka.

Ez nem országosan egységes kezdőnap volt. Más falvakban Mihály-naptól, a kukoricaszedés befejezésétől vagy akár csak decemberben indult a fonó. Mégis nagyon jól érzékelteti, milyen változás zajlott november elején.

A hosszú nappali mezei munkák ideje véget ért, a sötét esték pedig megteltek olyan tevékenységekkel, amelyeket már fedél alatt lehetett végezni.

A fonó jóval több volt munkahelynél

A fonó a női társasmunka egyik legfontosabb hagyományos helyszíne volt. Az asszonyok és lányok együtt fontak, miközben beszélgettek, énekeltek, történeteket meséltek, a legények pedig szintén megjelentek az esti összejöveteleken.

Voltak házról házra járó fonók, közösen bérelt helyiségek, asszonyfonók és lányfonók. A munka mellett az ismerkedés és a szórakozás is természetes része lett az estének.

Tulajdonképpen egy egész évszakváltás bújik meg ebben. A nyári és kora őszi közösségi élet nagy része kint zajlott, novembertől viszont egyre inkább a meleg szoba lett az együttlét helye.

Hajóson és Doroszlón nagy vendégség is járt Imre napjához

Szent Imre több település templomának védőszentje volt, így november 5-én búcsút is tartottak. Hajóson például ekkor rendezték a templombúcsút, amelyhez nagy vendéglátás társult: hazalátogattak az elszármazottak, rokonok és ismerősök, és a házaknál ünnepi asztal várta őket. Doroszlón szintén Imre napján tartottak torkosbúcsút.

Az őszi búcsúnak külön előnye volt: addigra már bekerült a termés, volt mit az asztalra tenni, és a nagy mezőgazdasági munkák is jórészt befejeződtek.

A kamra telt meg, miközben a kert lassan kiürült.

Ha hódara hullik, Katalinra bokáig ér a hó?

Imre napjához időjóslás is kapcsolódott. Egy régi kalendáriumi feljegyzés szerint néhol úgy vélték, hogy ha november 5-én hódara hullik, akkor Katalin napjára, november 25-re már bokáig érhet a hó.

Ez természetesen népi regula, nem meteorológiai törvény. Egyetlen novemberi havas záporból nem lehet húsz nappal későbbi hómennyiséget megjósolni.

Maga a megfigyelés azonban érthető. November elején egy hódarás nap már világosan jelezte, hogy a légkörben megjelent a télies hideg, ezért az ember joggal érezhette úgy: innen már nincs messze az igazi tél.

Mi is az a hódara?

A hódara apró, fehéres, jégből álló csapadékszemcsék formájában érkezhet, és első pillantásra úgy festhet, mintha a hó és a jégdara között lenne valahol félúton. Nem feltétlenül marad meg sokáig a talajon, mégis látványosan télies hangulatot teremthet.

A kertész számára a hódara nem önmagában érdekes, hanem a vele érkező lehűlés miatt. Az érzékeny növények, vízzel telt cserepek és kültéri szerelvények szempontjából november elején már minden ilyen hidegbetörést érdemes komolyan venni.

Ha az első fehér szemcsék megjelennek, a teleltetésnek már nem tervnek, hanem többnyire elvégzett munkának kell lennie.

Mindenszentek pogácsájából a földnek is jutott

Az Imre-napi kalendárium egy másik különös szokást is feljegyez. Néhol a Mindenszentek napjára sütött pogácsa vagy béles megmaradt morzsájából egy marékkal szétszórtak a mezőn, abban a reményben, hogy a föld a következő évben jó termést ad.

Mai szemmel ez mágikus termékenységi gesztusnak tűnik: az idei kenyérből vagy süteményből visszaadnak valamit annak a földnek, amelyből majd a jövő évi termés születik.

A gesztus logikája azonban különösen szép. A betakarítás után nemcsak elvenni kell a földtől, hanem vissza is adni valamit.

Ma természetesen nem pogácsamorzsával trágyázunk. Komposzttal viszont pontosan ezt tesszük.

A modern kert „morzsája” a komposzt

A kertben keletkező lomb, egészséges növényi maradvány, konyhai zöldhulladék és más komposztálható anyag idővel újra a talaj részévé válik.

Az ősszel kijuttatott érett komposzt javíthatja a talaj szerkezetét, szervesanyag-tartalmát és vízháztartását. Az üres ágyásokon talajtakaróként is használható.

A régi ember rituálisan dobott vissza néhány morzsát. A modern kertész tudatosan forgat vissza szerves anyagot.

A két világ között sok évszázad van, az alapgondolat azonban ismerősen cseng: amit a föld adott, abból jusson vissza a földnek is.

November a szabadgyökerű fák ideje

A modern kert egyik legfontosabb novemberi munkája a fák és cserjék ültetése. Ebben a hónapban már nagy választékban jelennek meg a szabadgyökerű gyümölcsfák, sövénynövények és más lombhullató fajok.

Ezeket lehetőleg minél hamarabb ültessük el, nehogy a gyökerek kiszáradjanak. Ha a talaj átmenetileg fagyott vagy vízzel telített, ideiglenesen vermelhetjük őket megfelelő helyen.

Ültetéskor ne csak mély, hanem kellően széles gödröt készítsünk. A gyökerek természetes helyzetben terüljenek el, ne legyenek visszahajtva vagy összegyűrve.

A novemberi faültetés nem jelenti azt, hogy nem kell öntözni

Gyakori tévedés, hogy hideg időben a frissen ültetett fát már nem szükséges megöntözni. Az ültetés utáni alapos beöntözés azonban nemcsak vízpótlás: segít abban is, hogy a talaj megfelelően körülölelje a gyökereket.

Ha a november száraz, később is ellenőrizzük a talajt. A lombhullató fa ugyan nyugalomba kerül, de a gyökerek számára továbbra is fontos a megfelelő nedvesség.

Más a helyzet, ha a föld eleve vízzel telített. Ilyenkor inkább várjunk az ültetéssel, mert a gyökereknek levegőre is szükségük van.

Most van igazán jó ideje a tulipánnak

Ha a tulipánhagymákat eddig szándékosan félretettük, novemberben elérkezik az idejük. A kertészeti ajánlások kifejezetten ezt a hónapot tartják jó időszaknak a tulipán ültetésére.

A hagymákat jó vízelvezetésű talajba ültessük, és ne kerüljenek olyan mélyedésbe, ahol télen tartósan áll a víz.

Nárcisz, krókusz és más tavaszi hagymások is földbe kerülhetnek még, ha korábban elmaradtak, bár minél tovább várunk, annál kevesebb idő marad a megfelelő begyökeresedésre.

A novemberi kert talán kívülről egyre üresebb, közben a föld alatt már egész tavaszi virágoskert rejtőzhet.

Fokhagymát is ültethetünk még

Az őszi fokhagyma ültetése novemberben is folytatható, ha a talaj jó vízelvezetésű, és nem fagyott vagy átázott.

Egészséges, kemény gerezdeket válasszunk, a fejeket pedig közvetlenül az ültetés előtt szedjük szét. A gerezd csúcsa kerüljön felfelé.

A fokhagyma hideget jól visel, de a téli pangó vizet rosszul tűri. Ha a kertünk talaja nagyon kötött és télen rendszeresen vizenyős, jobb lehet emelt ágyás vagy más, jobb vízelvezetésű hely.

A levélhullásból most már lombkomposzt lehet

Novemberben hatalmas mennyiségű lomb gyűlik össze. A gyepen érdemes rendszeresen összeszedni, mert a vastag levélréteg elzárhatja a füvet a fénytől és levegőtől.

A falevél azonban nem hulladék. Külön gyűjtve lombföldet készíthetünk belőle, amely később kiváló talajjavító anyag lesz.

A bokrok és fák alatt egy részét nyugodtan meghagyhatjuk, ahol természetesen lebomolhat és téli búvóhelyet biztosíthat apró élőlényeknek.

A jó kertész novemberben nem feltétlenül kevesebb levelet lát, hanem több lehetőséget benne.

Ne vágjuk le automatikusan az összes száraz szárat

Az évelők nagy része novemberre már elszáradt, de az egészséges magfejek és üreges növényszárak télre is hasznosak lehetnek. Madarak fogyaszthatják a magokat, rovarok húzódhatnak meg bennük, és deres időben látványt is adnak a kertnek.

A rothadó vagy beteg részeket természetesen távolítsuk el.

Az őszi rendrakásban tehát továbbra sem a teljes „sterilitás” a cél. A kertnek télen is maradhat szerkezete és élővilága.

A dér után a dáliák is sorra kerülnek

Ha az első komolyabb fagy már megcsípte a dáliák, kánnák vagy gumós begóniák lombját, a fagyérzékeny gumókat és rizómákat fel lehet szedni és télre védett helyre tenni.

A felszedett részeket hagyjuk megszikkadni, tisztítsuk meg a fölösleges földtől, majd az adott növénynek megfelelő, fagymentes körülmények között tároljuk.

Ne a naptár döntsön önmagában. A helyi időjárás és a növény állapota fontosabb.

A cserepek alatt se álljon meg a víz

A teraszon maradó fagytűrő cserepes növényeket emeljük kis lábakra vagy téglára, hogy az edény alján lévő vízelvezető nyílások szabadon maradjanak. A novemberi téli csapadék és a fagy együtt könnyen problémát okozhat.

A fagyérzékeny edényeket szigetelhetjük, illetve védettebb helyre húzhatjuk.

A növény lehet teljesen télálló, miközben maga a cserép nem az. Egy vízzel átitatott edény egy fagyos éjszakán könnyen megrepedhet.

A még földben lévő zöldségek közül nem mindent kell sietve felszedni

Póréhagyma, paszternák és több hidegtűrő növény még novemberben is maradhat a kertben. A paszternák íze például a hideg hatására még javulhat is.

A kel- és káposztaféléknél távolítsuk el a sárguló, beteg leveleket, mert a nedves időben könnyebben indulhat rothadás.

Az érzékenyebb termések azonban már ne maradjanak kint. Novemberben a kertésznek egyre inkább növényenként kell eldöntenie, mi élvezi a hideget, és mi az, amit már védeni kell tőle.

A tárolt gyümölcsöt továbbra is nézzük át

A kamra ősszel megtelt, de ettől még nem lehet becsukni az ajtót tavaszig. Az almát és más tárolt gyümölcsöt rendszeresen ellenőrizzük, és a sérült vagy rothadásnak induló darabokat távolítsuk el.

A romlás sokszor egyetlen apró sérülésből indul, majd gyorsan továbbterjed.

A régi Imre-napi nagyvásárok idején a télre való készlet biztosítása volt fontos. A modern kertésznek már az is feladata, hogy amit betárolt, azt valóban megőrizze.

Az üres ágyás se maradjon feltétlenül csupaszon

A felszabadult veteményeságyásokat saját komposzttal vagy más megfelelő szerves anyaggal takarhatjuk. A novemberi talajtakarás védi a talajfelszínt, és lassan szerves anyaggal is gazdagítja.

A nagyon nedves, kötött talajt azonban ne tapossuk és ne dolgozzuk föl fölöslegesen. A vízzel telített föld szerkezete könnyen károsodik.

Novemberben sokszor több hasznot hajt a talaj békén hagyása, mint a lelkes ásás.

A fonó modern megfelelője talán a tervezés

Nógrádsipeken Imre napja után kezdődött a fonó. A kertész ma aligha ül rokkához, de a korai sötétedés neki is másféle munkákat hoz.

Este előkerülhet a jegyzetfüzet, a vetőmagdoboz vagy a következő évi terv. Érdemes felírni, melyik fajta vált be, hol volt túl száraz vagy túl nedves a talaj, miből ültetnénk jövőre többet.

A kert télen nem szűnik meg. Csak részben átköltözik a fejünkbe és a papírra.

És ha ma hódara esik?

A régi regula szerint akkor Katalin napjára már bokáig érhet a hó.

Ezt természetesen ne tekintsük valódi előrejelzésnek, de érdemes megjegyezni a nap időjárását. A régi gazdák generációkon át úgy ismerték meg környezetüket, hogy figyeltek, összehasonlítottak és emlékeztek.

Ma sokkal pontosabb meteorológiai adataink vannak. A saját kertünk mikroklímáját azonban továbbra is csak mi tudjuk igazán jól megismerni.

Ha tehát november 5-én megjelennek az első fehér szemcsék, nézzük meg, hol maradnak meg először.

A mai nap üzenete a kertésznek

November 5. Szent Imre ünnepe, de a régi kalendáriumban egyben az ősz és a tél közötti átmenet nagyon emberi napja is volt. Dolgoztak, vásárba mentek, búcsút tartottak, figyelték a hódarát, és néhol még Mindenszentek pogácsájának morzsájából is visszajuttattak a földre.

Nógrádsipeken pedig az Imre-napi búcsú után kezdődött a fonó. A mezőről lassan a szobába költözött az élet.

A mai kertben ugyanez a váltás zajlik. Még fát ültetünk, fokhagymát és tulipánt teszünk a földbe, levelet gyűjtünk és termést ellenőrzünk, de közben egyre több munka várhat már tavaszig.

Talán november 5. legszebb üzenete éppen ez: a kerti év nem ér véget – csak kívülről lassan befelé fordul.