Október 22-re az ősz már nemcsak a kert színeiben, hanem a napi teendőkben is egészen más arcát mutatja. A hajnalok hidegek, a lomb egyre gyorsabban hullik, a nyári növekedésnek már nyoma sincs, és minden elvégzett munka mögött ott motoszkál ugyanaz a gondolat: mi legyen készen, mire megérkezik a tél?
A régi kalendárium ezt a napot egyszerűen dolgos napként tartotta számon. Sok helyen ilyenkor már kifejezetten a hideg hónapokra készültek: kalákában indultak az erdőbe a nyáron kiszáradt fáért, amelyet hazaszállítva tüzelőnek hasogattak. Tokaj vidékén pedig az október végi napokhoz egy egészen másféle, különleges betakarítás kapcsolódott: az aszúszemek válogatása.
Amikor együtt indultak a fáért
A régi falusi életben a télre való tüzelő biztosítása alapvető feladat volt. Nem lehetett egyszerűen az első hideg reggelen rájönni, hogy elfogyott a száraz fa, ezért a behordás, felvágás és tárolás az őszi gazdasági munkák fontos része volt.
Az október 22-i kalendáriumi feljegyzés szerint több helyen kalákában dolgoztak. Szekerekkel vonultak ki, hogy a nyáron kiszáradt fát behordják, majd otthon felhasogassák. A kaláka lényege az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség volt: ma az egyik család munkáját végezték el közösen, máskor a másikét.
A nagy és nehéz feladatok így nem egyetlen ember vállát nyomták. Favágásnál, szüretnél, aratásnál vagy építkezésnél a közösség ereje különösen sokat számított.
A száraz fa valóban többet ér
A régi gazda tapasztalatból tudta, hogy a nyáron kiszáradt fa egészen másképp ég, mint a frissen vágott. A nedves fa energiájának egy része először a benne lévő víz elpárologtatására fordítódik, ezért rosszabbul ég, többet füstöl és kevésbé hatékony tüzelő.
A megfelelően kiszárított fa ezért nem pusztán kényelmi kérdés volt. Egy hosszú télen szó szerint azon múlhatott a ház melege, hogy milyen tüzelőt sikerült előkészíteni.
A farakás helye ma is számít. A tüzelőt érdemes csapadéktól védeni, ugyanakkor úgy elhelyezni, hogy a levegő átjárhassa. A teljesen lezárt, nedvességet bent tartó takarás inkább hátráltatja a száradást.
Nem minden holt fa tüzelő
A mai természetbarát kertészet ugyanakkor hozzátesz valamit ehhez a régi történethez. A korhadó, földön fekvő fa az élővilág számára rendkívül értékes lehet: gombák, rovarok, ászkák és sok más apró élőlény használja táplálékként vagy búvóhelyként.
Ezért a saját kertben sem feltétlenül kell minden vastagabb ágat és farönköt eltüntetni. Ha biztonságos helyen van, nem akadályozza a közlekedést és nem hordoz veszélyes növénybetegséget, egy kisebb holtfa-rakás a kert félreeső részében értékes élőhely lehet.
A természetes erdőből természetesen nem hordunk el csak úgy fát. Ami ott korhad, annak az erdei ökoszisztémában van szerepe, ráadásul a fa gyűjtésének jogi szabályai is vannak.
Tokajban közben valami egészen különleges történt
A régi kalendárium október 22-éhez azt is feljegyezte, hogy Tokaj vidékén ekkortól kezdték szedni az aszúszemeket. Ez a néhány szó különleges világot rejt, hiszen az aszúszem nem egyszerűen túlérett szőlő.
Kialakulásához megfelelően érett szőlő, a Botrytis cinerea nevű gomba nemesrothadást létrehozó jelenléte és különösen kedvező őszi időjárás szükséges. A fertőzött bogyó vizet veszít, töppedni kezd, miközben cukrai, savai és aromái koncentrálódnak.
A végeredmény első látásra talán nem túl látványos: barna, ráncos, töppedt szőlőszem. Értékét azonban éppen ez a különleges átalakulás adja.
Nem rothadt szőlő, hanem nemesrothadás
A „rothadás” szó alapján könnyű arra gondolni, hogy egyszerűen tönkrement szőlőről beszélünk, pedig az aszúsodás nagyon különleges folyamat. Nem minden Botrytis-fertőzés lesz nemesrothadás, és nem minden nedves ősz terem aszút.
Ha tartósan túl nedves marad az idő, a szőlő közönséges rothadásnak indulhat. Az aszúsodáshoz a nedvesség és a szárazabb periódusok megfelelő váltakozása szükséges: a pára segíti a gomba megtelepedését, a későbbi száraz, napos idő pedig elősegíti a bogyók töppedését.
Ezért lehet ugyanazon a tőkén egyszerre ép, túlérett, aszúsodó és már tökéletes aszúszem is. A szedőnek egyenként kell eldöntenie, melyik érett meg arra, hogy a kosárba kerüljön.
Az aszúszemet egyenként válogatják
A tokaji aszú egyik legkülönlegesebb része maga a betakarítás. Nem egyszerűen levágják az egész fürtöt, hanem az elkészült aszúszemeket egyenként, kézzel választják ki.
Ráadásul egy szőlőtáblát többször is végigjárhatnak. Ami az első alkalommal még nem megfelelő, az a fürtön marad, és néhány hét alatt újabb aszúszemmé válhat.
Egy jó évben ugyanazon a területen több „aszúnemzedék” is kialakulhat. Ezért az aszúszüret rendkívül munkaigényes, és az időzítéshez nagy tapasztalat szükséges.
Az október 22-i régi határnap tehát nem azt jelenti, hogy minden tokaji aszúszemet ezen a napon kezdenek vagy kezdtek szedni. Inkább annak az őszi időszaknak egyik kalendáriumi jelzőpontja, amikor Hegyalján már valóban az aszú körül foroghatott az élet.
Az aszúszüret akár november végéig is tarthat
A mai Tokaji Borvidéken az aszúszemek képződése már szeptemberben megindulhat, különösen bizonyos fajtáknál. A nagyobb mennyiségű aszúsodás rendszerint szeptember második felétől kezdődik, a kézi válogatás pedig akár november végéig is eltarthat.
Ez különösen jól mutatja, mennyire megtévesztő lenne az aszúszüretet egyetlen naphoz kötni. A természet itt diktál: ugyanazon év két dűlője között is jelentős különbség lehet.
A szedő nem a naptárt kérdezi meg, hanem a bogyót nézi.
A köd ilyenkor nem feltétlenül ellenség
Az októberi köd a kertésznek sokszor kellemetlen: lassabban száradnak a levelek, és a tartós nedvesség kedvezhet bizonyos gombás betegségeknek. Tokaj-Hegyalján azonban a nedves őszi reggelek egészen más szerepet is játszhatnak.
A folyók, különösen a Bodrog és a Tisza környezetében kialakuló párás, ködös mikroklíma kedvező lehet a Botrytis megtelepedéséhez. Ha ezt szárazabb, napos idő követi, megteremtődhetnek az aszúsodás feltételei.
Ugyanaz a köd tehát, amely miatt reggel bosszankodunk a kertben, néhány dűlővel arrébb egy világhírű bor történetének része lehet.
A kertben viszont figyeljünk a tartós nedvességre
A házikertben október végén egyre hosszabb ideig maradhat harmatos, nedves a növényzet. Rövidebbek a nappalok, alacsonyabban jár a nap, és egy árnyékos ágyás akár egész délelőtt nedves maradhat.
Ez kedvezhet a szürkepenésznek és más gombás betegségeknek. A rothadó, beteg növényi részeket ezért érdemes eltávolítani, a túl sűrű növényállományt pedig ne öntözzük este fölöslegesen.
Az egészséges, száraz évelőszárakat viszont továbbra sem szükséges automatikusan levágni. Téli élőhelyként és madártáplálékként is szerepet kaphatnak.
A szőlőtőkével szüret után sem ért véget a munka
Ha a házikerti szőlő már letermett, ne feltétlenül essünk neki azonnal erős metszéssel. A levelek, amíg egészségesek és fenn vannak a növényen, továbbra is dolgoznak, a tőke pedig tartalékokat halmoz fel.
A nagyobb téli metszésnek később jön el az ideje. Most inkább a beteg növényi részek eltávolítására, a támrendszer ellenőrzésére és a tőke környezetének rendezésére koncentrálhatunk.
A lehullott, erősen beteg szőlőlevelet célszerű eltávolítani a tőke alól. Az egészséges szerves anyag viszont megfelelő módon komposztálható.
A késői alma sem vár örökké
Október 22-re a legtöbb kertben már kevés alma marad a fán, de késői fajták még előfordulhatnak. Ami beérett és tárolásra szánjuk, azt már ne hagyjuk fölöslegesen kitéve a hidegnek, szélnek vagy őszi esőknek.
Az almát óvatosan szedjük, ne rázzuk le a fáról. A tárolásra szánt gyümölcsnél egy kisebb ütődés is későbbi rothadási góccá válhat.
A már betárolt almát és körtét is ellenőrizzük rendszeresen. A romlásnak indult darabokat vegyük ki, mielőtt a mellettük lévő egészséges gyümölcsöket is veszélyeztetnék.
A dió is csak szárazon szeret telelni
A később lehulló diót még mindig érdemes rendszeresen felszedni. A nedves földön fekvő termés gyorsan veszít minőségéből, ezért tisztítás után jól szellőző helyen szárítsuk.
Csak teljesen száraz dió kerüljön hosszabb távú tárolásra. Vastag, levegőtlen kupacban könnyen penészedhet.
A dióval is ugyanaz a régi őszi szabály érvényes: a betakarítás csak fél munka. Meg is kell őrizni azt, amit leszedtünk.
Most már jó helyen van a fokhagyma a földben
Október második fele továbbra is alkalmas az őszi fokhagyma ültetésére. A gerezdeket közvetlenül az ültetés előtt válasszuk szét, és mindig egészséges szaporítóanyagot használjunk.
A fokhagyma napos, jó vízelvezetésű helyet szeret. Az őszi ültetés egyik előnye, hogy a gerezdek a tél előtt gyökeret fejleszthetnek, a hideg időszak pedig több fajtánál fontos a későbbi megfelelő hagymaképződéshez.
Most még kevés látványos változás történik a felszínen, de odalent már elkezdődött a következő szezon.
A tulipánnal most már egyre kevésbé kell várni
Ha eddig halogattuk a tulipánhagymák ültetését, lassan közeledik az idejük. A tulipánokat ősszel, gyakran októberben és novemberben ültetik, sőt a későbbi ültetés sok esetben kifejezetten megfelelő.
A többi tavaszi hagymás – például krókusz, nárcisz vagy jácint – is kerülhet még a földbe, ha korábban elmaradt. Minél tovább tároljuk azonban a hagymákat, annál fontosabb ellenőrizni, hogy egészségesek, kemények és sérülésmentesek maradjanak.
A talaj jó vízelvezetése minden esetben kulcsfontosságú. A téli pangó víz sokkal veszélyesebb számukra, mint maga a hideg.
A dézsásoknak lassan tényleg bent a helyük
Október 22-én a fagyérzékeny növények teleltetését már nem érdemes sokáig halogatni. A leander, citrusfélék, muskátlik és más érzékeny növények esetében figyeljük az éjszakai minimumokat és a saját kert mikroklímáját.
A beköltöztetés előtt nézzük át a növényeket kártevők szempontjából. Egyetlen pajzstetves vagy takácsatkás növény kellemetlen meglepetést okozhat a teleltetőben.
A sérült, beteg részeket távolítsuk el, de nagy, erős visszametszésre csak akkor van szükség, ha az adott növény és teleltetési mód ezt indokolja.
A dér már mindennapos vendéggé válhat
A tiszta, szélcsendes októberi éjszakák gyors lehűlést hozhatnak. Fagyzugos helyeken a talaj közelében már akkor is nulla fok alá eshet a hőmérséklet, amikor a hivatalos mérési magasságban ennél melegebb van.
A késői zöldségféléknél ezért érdemes ismerni a növény hidegtűrését. Kelkáposzta, póréhagyma vagy egyes káposztafélék jóval többet elviselhetnek, mint egy paprika vagy paradicsom.
Nem kell mindent egyszerre betakarítani csak azért, mert október vége közeledik. A döntést a növény és az időjárás együtt határozza meg.
A sütőtök azonban már ne maradjon próbaképpen kint
Az érett sütőtök hosszabb tárolásához különösen fontos, hogy ne kapjon komoly fagyot. A beérett terméseket ezért október végére már jobb védett helyre vinni.
A kocsány maradjon rajtuk, mert a letört kocsány helyén könnyebben megindulhat a rothadás. A sérült tököt használjuk fel előbb, a hibátlan darabokat pedig száraz, fagymentes, jól szellőző helyen tároljuk.
Az őszi kert egyik visszatérő leckéje ez: nem minden termésnek tesz jót, ha a végsőkig a növényen hagyjuk.
A lehullott lomb most már komoly mennyiség
Október 22-re sok lombhullató fa látványosan megkopaszodik. A gyepen a vastag levélréteget érdemes felszedni, hogy ne zárja el a fényt és a levegőt.
A bokrok alatt, sövények tövében és egyéb nyugodt helyeken viszont egészséges lombot hagyhatunk. Talajtakaró, szervesanyag-forrás és telelőhely lesz belőle.
A fölöslegből külön lombkomposzt készülhet. Ami ma egy halom barna levél, idővel értékes, morzsalékos talajjavítóvá válhat.
A kert sarkában hagyott farakás most különösen értékes
Ha a régi október 22. egyik fő munkája a tűzifa behordása volt, a mai kertben egy kisebb farakásnak más szerepet is adhatunk. Vastagabb ágakból, korhadó rönkökből egy csendes sarokban élőhelyet készíthetünk.
A rovarok, pókok, ászkák és más apró állatok a fa repedéseit és kérge alatti tereit használhatják. A lebontók lassan visszajuttatják az anyagot a talajba.
A tüzelő valóban kerüljön száraz helyre. De ami nem tüzelőnek való, annak nem feltétlenül kell hulladékká válnia.
Kétféle októberi kincs
A régi október 22. két nagyon különböző kincsről mesél. Az egyik a nyáron kiszáradt fa volt, amely télen meleget adott. A másik egy ráncos, barnás szőlőszem, amely első látásra talán értéktelennek tűnt, mégis a tokaji borvidék egyik legkülönlegesebb termékének alapanyaga lett.
Mindkettőhöz idő kellett.
A fának ki kellett száradnia. A szőlőnek túl kellett érnie, nemesrothadáson kellett átmennie, majd össze kellett töppednie.
Az ősz gyakran éppen ezt tanítja a kertésznek: ami későn készül el, attól még nem feltétlenül késett el.
A mai nap üzenete a kertésznek
Október 22. régi kalendáriuma nem nagy ünnepet őriz, hanem két jellegzetes őszi munkát: készülni a télre, és begyűjteni azt, aminek éppen most jött el az ideje.
Régen szekerekkel hozták be a kiszáradt fát, Tokaj-Hegyalján pedig aprólékosan válogatták a töppedő aszúszemeket. Ma közben fokhagymát és virághagymát ültetünk, betakarítjuk a fagyérzékeny termést, lombot komposztálunk, teleltetjük a dézsás növényeket és lassan téliesítjük a kertet.
Az október végi kertben egyre kevesebb munka látványos, de egyre többnek lesz jelentősége hónapokkal később.
A jó tűzifa télen ad meleget. A most elültetett hagyma tavasszal virágzik. Az aszúszem pedig talán mindennél szebb példája annak, hogy néha éppen a hosszú várakozásból születik valami igazán értékes.