Október 7-én már egészen más arcát mutatja a kert, mint akár két-három héttel korábban. A reggelek hűvösek és gyakran párásak, a fák lombja napról napra színesebb, az ágyások egy része kiürült, máshol viszont még javában tart a betakarítás.
Alma, körte, szőlő, sütőtök, cékla és káposztafélék kerülhetnek kosárba, miközben a kertész már a következő évet is készíti: fokhagymát és virághagymákat ültet, fákat és cserjéket telepít.
A régi kalendárium embere számára ez az időszak valóban a számvetés ideje volt. Megnézte, mennyi termés került a kamrába, hogyan sikerült a szüret, maradt-e elegendő takarmány és gabona, és mit kell még elvégezni a tél érkezése előtt. Október 7. régi magyar neve, Olvasós Boldogasszony napja különösen jól illik ehhez a hangulathoz.
Olvasós Boldogasszony napja
Október 7-én a katolikus egyház a Rózsafüzér Királynőjének emléknapját tartja, amelyet a magyar hagyomány Olvasós Boldogasszony néven is ismert.
Az „olvasó” itt természetesen nem könyvet olvasó embert jelent. Régi magyar nyelvünkben az imádság közben a szemek számlálására használt rózsafüzért nevezték olvasónak. A név tehát ugyanahhoz a tárgyhoz kapcsolódik, amelyet ma rózsafüzérnek nevezünk.
Az ünnep történelmi háttere 1571. október 7-éhez, a lepantói tengeri csatához vezet vissza. A keresztény flotta győzelmét a korabeli vallásos értelmezés Szűz Mária közbenjárásával és a rózsafüzér imádkozásával kapcsolta össze. V. Piusz pápa ennek emlékére rendelt el ünnepet, amely később az egész katolikus egyházban elterjedt.
A magyaroknál is régi hagyománya volt
A rózsafüzér használata Magyarországon sem új keletű. Bálint Sándor gyűjtése szerint a mai formájához hasonló rózsafüzér-ájtatosság a 15. században terjedt el Európában, az első ismert hazai rózsafüzér-társulat pedig 1496-ban Kolozsvárott alakult.
Régi magyar nyelvemlékeinkben még költőibb elnevezésekkel is találkozhatunk. A rózsafüzér különböző részeit fehér, vörös és arany rózsakoszorúként emlegették, vagyis a rózsa képe kezdettől fogva része volt ennek a vallási jelképrendszernek.
Ez azért is érdekes a Kerti Kalendáriumban, mert októberben maga a valódi rózsa is különös átmeneti állapotban van. Némelyik bokor még virágzik, másokon már érik a csipkebogyó, és közben lassan a növények téli nyugalma kerül előtérbe.
A rózsát ősszel nem kell „télire levágni”
Ha már Rózsafüzér Királynőjének napján járunk, érdemes a kerti rózsákra is ránézni. Október elején sok bokron még nyílnak az utolsó virágok, ezért nincs szükség arra, hogy hirtelen mindent visszavágjunk.
Az erős őszi metszést általában jobb tavaszra hagyni. Most legfeljebb a sérült, beteg vagy túlságosan hosszú, szél által könnyen megtépázott hajtásokkal foglalkozzunk. A nagyobb alakító metszés ideje akkor érkezik el, amikor a tél már elmúlt, és láthatóvá válik, mely hajtások teleltek át egészségesen.
Az elnyílt virágokat sem feltétlenül kell már mind eltávolítani. Ha egészséges a bokor, néhány termést nyugodtan meghagyhatunk rajta, hogy csipkebogyót érleljen.
A csipkebogyó most kezd igazán feltűnővé válni
Az ősz egyik legszebb kerti termése a rózsák vörös vagy narancssárga áltermése, a csipkebogyó. A vadrózsákon különösen látványos lehet, de számos kerti rózsafajta is nevel termést, ha az elnyílt virágokat nem vágjuk le folyamatosan.
A bokron maradó csipkebogyó nemcsak dísz. Több madár számára is táplálékot jelenthet, miközben télen, deres vagy havas időben színt visz a kertbe.
Ha viszont emberi fogyasztásra gyűjtünk csipkebogyót, csak biztosan azonosított, vegyszerrel nem kezelt növényről szedjünk. A felhasználáshoz pedig ne keverjük össze a díszkerti termést azzal, amit kifejezetten gyűjtésre alkalmas vadrózsáról szedünk.
Az októberi kert egyik tanulsága éppen az, hogy nem minden elnyílt virágot kell azonnal eltüntetni. Ami nyáron már „elmúlt virágnak” tűnt, abból őszre értékes termés lehet.
A számvetés ideje a régi gazdaságban
Olvasós Boldogasszony napjához egyes népies kalendáriumi gyűjtések a termés számba vételének gondolatát is kapcsolják. Ez nagyon jól illeszkedik az október eleji gazdasági évhez: ilyenkor már látható volt, mi került be a gabonából, mennyi lett a gyümölcs, hogyan alakul a szüret, és miből lesz elegendő télire.
Egy népies kalendáriumi összeállítás szerint egyes helyeken október 7. táján kezdték a cékla felszedését is, máshol pedig a betakarítás, cséplés és az őszi vásárok időszakába illeszkedett a nap. Ezeket nem érdemes egész Magyarországon egységesen követett szokásként kezelni, inkább annak példái, hogyan kapcsolódhattak helyi gazdasági munkák egy-egy jeles naphoz.
A kertész számára azonban ma is érdemes megtartani ezt az őszi számvetést.
Mi van még a veteményesben?
Október első hetében a veteményes korántsem feltétlenül üres. Cékla, sárgarépa, póréhagyma, káposzta, kel, mángold és több más hidegtűrő növény még szépen tarthatja magát.
A céklát, amelyet egyes régi kalendáriumi hagyományok éppen ehhez az időszakhoz kötnek, nem kell egyetlen napon felszedni. A betakarítás idejét a fajta, a vetés időpontja és természetesen az időjárás határozza meg.
Tárolásra egészséges, sérülésmentes gyökereket válogassunk. Felszedéskor ügyeljünk arra, hogy ne vágjuk vagy törjük meg őket, mert a sérült termés sokkal gyorsabban romlik.
A kisebb céklák frissen is kiválóak, így október elején a konyhakert még bőségesen adhat alapanyagot a konyhába.
A sütőtököt sem érdemes a fagyra bízni
Az érett sütőtökök nagy részét mostanra már érdemes begyűjteni. A fásodó kocsány, a fajtára jellemző szín és a megkeményedett héj mind az érettség jele lehet.
Betakarításkor hagyjunk rajta néhány centiméteres kocsányt, mert a letört vagy megsérült kocsány helyén könnyebben elindulhat a rothadás.
Száraz időben szedjük, és csak az ép terméseket tervezzük hosszabb tárolásra. A megvágott, ütődött vagy más módon sérült tök inkább kerüljön hamar a konyhába.
Ha pedig komolyabb lehűlést vagy fagyot jeleznek, a beérett termést már ne hagyjuk kint pusztán azért, mert még csak október eleje van.
A diót egyre gyakrabban kell összeszedni
Október első napjaiban sok diófa alatt már naponta új adag termés várja a gazdát. A lehullott diót érdemes rendszeresen összegyűjteni, különösen nedves időben.
A zöld burok maradványait távolítsuk el, majd a diót szellős, száraz helyen alaposan szárítsuk meg, mielőtt zsákba, ládába vagy más tárolóhelyre kerül.
A nedvesen eltett dió könnyen penészedhet, ezért a szárítás legalább annyira fontos része a betakarításnak, mint maga a felszedés.
Az ősz régi számvetésében a dió, az alma, a gabona és a bor mind a téli biztonságot jelentette. Ma talán kisebb mennyiségekkel dolgozunk, de a jól eltett termés öröme aligha változott.
Még mindig kerülhet valami a földbe
Az októberi kertben egyszerre zajlik betakarítás és ültetés. Miközben kosárba kerül az idei termés, már a jövő évi fokhagymát és a tavaszi virágokat is elültethetjük.
Az őszi fokhagyma egészséges gerezdjei jó vízelvezetésű talajba kerüljenek. A gerezdeket csak közvetlenül az ültetés előtt válasszuk szét, és csúcsukkal felfelé helyezzük a földbe.
Nárcisz, krókusz, jácint és sok más tavaszi hagymás szintén most ültethető. A tulipánnal viszont még lehet várni, mert annak gyakran kifejezetten előnyös a későbbi, hidegebb talajba történő ültetés.
Furcsa kettősség ez: miközben az idei kert lassan visszavonul, a következő tavasz már ott vár a föld alatt.
A fáknak és cserjéknek is kedvezhet az október
Az ősz sok lombhullató fa és cserje telepítésére kedvező időszak. A talaj még nem hűlt át, a párologtatás viszont jóval kisebb, mint nyáron.
A frissen telepített növényeket azonban alaposan öntözzük be. Az októberi esős idő könnyen megtévesztő lehet: a talaj felszíne nedvesnek látszik, miközben egy konténeres növény gyökérlabdájának belseje még mindig száraz.
A fiatal fákat szeles helyen szükség esetén támasszuk meg, de a kötözés ne sértse a kérget.
Ősszel nem az a cél, hogy nagy hajtásnövekedést érjünk el. A legfontosabb az, hogy a növény a tél előtt megfelelően begyökeresedhessen.
Ne gereblyézzünk ki minden életet a kertből
A lehullott lomb mennyisége most már napról napra nő. A gyepen a vastag, nedves levélszőnyeget valóban érdemes összegyűjteni, mert hosszabb idő alatt károsíthatja a füvet.
A bokrok és fák alatt azonban nem kell minden falevelet eltüntetni.
Az egészséges lomb talajtakaróként védi a földet, lassan lebomolva szerves anyagot ad, és sok apró állat számára búvóhelyet biztosít.
Az egészséges évelők száraz virágszárait és magfejeit sem szükséges most automatikusan levágni. Madarak táplálkozhatnak róluk, rovarok telelhetnek a növényi részek között, télen pedig még látványt is adhatnak.
A beteg, erősen fertőzött növényi részek természetesen más kategóriába tartoznak: ezeket célszerű eltávolítani.
A fagyérzékeny növények számára fogy az idő
Október 7-én Magyarországon még egyáltalán nem törvényszerű az éjszakai fagy, de a veszélye egyre több helyen valós.
A leander, muskátli, citrusfélék és más fagyérzékeny dézsás növények teleltetőhelye ezért már legyen készen.
Nem szükséges kizárólag a naptár miatt azonnal minden növényt behordani. Sokkal jobb a helyi időjárás-előrejelzést figyelni, hiszen egy védett városi kertben egészen más lehet a mikroklíma, mint egy fagyzugos vidéki kertben.
A beköltöztetés előtt viszont mindenképpen nézzük át a növényeket. A pajzstetű, levéltetű, takácsatka és más kártevő télen sokkal kellemetlenebb lakótárssá válhat odabent.
Rózsafüzér és rózsakoszorú
A Rózsafüzér Királynője ünnepének régi magyar hagyományában különösen szép a rózsakoszorú képe. A középkori ember a rózsafüzér imáit jelképesen Máriának adott rózsák sorozataként is elképzelte.
Ez nem azt jelenti, hogy október 7. valaha kifejezetten rózsakertészeti ünnep lett volna. A rózsa itt elsősorban vallási jelkép.
Mégis különös egybeesés, hogy egy enyhe októberben a kertben valódi rózsák is virágozhatnak mellette. Az egyik bokron még nyílik az utolsó virág, a másikon már pirosodik a csipkebogyó, körülötte pedig hullanak a levelek.
Talán kevés növény mutatja ilyen szépen egyszerre a nyár maradékát és az ősz érkezését.
A mai nap régi és új számvetése
Olvasós Boldogasszony napjának régi világában az ember imával, munkával és a termés számbavételével fordult az ősz következő szakasza felé. Mi már nem ugyanabban a gazdasági rendben élünk, de október első hete ma is kiváló időpont egy kis kerti számvetésre.
Mi maradt még a fán? Mi vár felszedésre a földben? Van-e még kint fagyérzékeny növény? Elültettük-e, amit ősszel szeretnénk? Melyik ágyás marad télre üresen, és mivel védjük a talaját?
A kérdések egyszerűek, de sok tavaszi problémát előzhetünk meg velük.
A kertben ugyanis az ősz nem csak lezárás. Ugyanannyi benne az előkészület, mint a búcsú.
A mai nap üzenete a kertésznek
Október 7. régi neve, Olvasós Boldogasszony, ma talán elsősorban vallási és kultúrtörténeti emléknek tűnik. A mögötte meghúzódó számvetés gondolata azonban a kertben nagyon is aktuális.
Itt az idő megnézni, mit adott az idei év, mi maradt még betakarításra, és mit szeretnénk jövő tavasszal viszontlátni.
Néhány csipkebogyó a rózsán, egy kosár alma, földbe kerülő fokhagymagerezdek és a lehullott lomb alatt készülődő apró élőlények ugyanannak az októberi történetnek a részei.
A kert egyre csendesebb – de még korántsem üres.