Október 8-án már mélyen benne járunk az őszben. A reggelek hűvösek, a leveleken harmat ül, a diófa alatt újabb termés várja, hogy felszedjük, az almafákon pedig sok helyen még ott függ az év utolsó nagyobb adagja. A kert egyszerre mutatja a betakarítás és a visszavonulás jeleit, miközben már a következő tavaszért is dolgozunk.
A magyar kalendáriumban ez a nap különleges ünnep: október 8. Magyarok Nagyasszonyának, Magyarország főpátrónájának ünnepe. A hozzá kapcsolódó hagyomány messzebb nyúlik vissza magánál az október 8-i ünnepnapnál, egészen Szent István koráig.
A Kerti Kalendáriumban ezen a napon ezért egy kicsit messzebbről indulunk. Megnézzük, hogyan lett Mária a magyar hagyomány Nagyasszonya, miért szerepel az ábrázolásain országalma – és ha már almáról esik szó, azt is, mi történik éppen a valódi almával a kertben.
Szent István országfelajánlásának emlékezete
A magyar keresztény hagyomány szerint Szent István király élete végén, 1038-ban Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát és népét. A középkori hagyomány ezt Nagyboldogasszony ünnepéhez, augusztus 15-éhez kapcsolja.
Ebből fejlődött ki az évszázadok során a Patrona Hungariae, vagyis Magyarország Pátrónája, illetve a Magyarok Nagyasszonya tisztelete.
Az október 8-i külön ünnep azonban jóval későbbi. 1896-ban, a magyar állam fennállásának ezredik évében Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarország számára a Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Eredetileg október második vasárnapján tartották, később X. Piusz pápa október 8-ra helyezte. Egy időre más dátumra került, majd 1984-től ismét október 8. lett az ünnep napja.
Vagyis a mai dátum egyszerre őriz középkori hagyományt és egy jóval későbbi, 19–20. századi egyházi ünneptörténetet.
Miért „Nagyasszony”?
A mai fülnek a szó egyszerűen tekintélyes asszonyt jelenthet, a régi magyar nyelvben azonban ennél többet hordozott. Az „asszony” szóhoz az úrnő, fejedelemasszony, királyné jelentésköre is kapcsolódott.
Ez segít megérteni a régi magyar Mária-elnevezéseket is: Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Olvasós Boldogasszony vagy éppen Magyarok Nagyasszonya.
A megnevezés tehát nem egyszerűen kedves megszólítás volt, hanem rangot és oltalmazó szerepet is kifejezett.
Korona, jogar és országalma
A Magyarok Nagyasszonya-ábrázolások egyik legérdekesebb vonása, hogy Mária nemcsak vallási, hanem kifejezetten magyar jelképekkel is megjelenhet.
A Patrona Hungariae hagyományos ábrázolásain a fején a Szent Korona, kezében gyakran jogar látható, a gyermek Jézus pedig országalmát tart. Ez a képi forma különösen jól felismerhetővé tette a Magyarország patrónájaként ábrázolt Máriát.
És itt álljunk meg egy pillanatra az almánál.
Az országalma valójában nem alma
Az „országalma” elnevezés könnyen megtévesztő lehet egy kertészeti kalendáriumban. Nem valamely régi magyar almafajtáról van szó.
Az országalma gömb alakú uralkodói jelvény, amelynek tetején kereszt áll. A gömb a világot, a kereszt pedig a keresztény uralkodói hatalmat jelképezte. Formája miatt magyarul mégis az alma nevét kapta.
Így október 8-án egyszerre találkozhatunk az országalmával a történeti ábrázolásokon és egészen valódi almákkal a kerti kosárban.
Utóbbiakkal ilyenkor jóval több dolgunk akad.
Az almafák alatt még tart a betakarítás
Október elején számos késői almafajta szedése még tart vagy éppen most fejeződik be. A megfelelő szedési idő fajtafüggő, ezért nem jó módszer pusztán a naptárt nézni.
Az érett alma rendszerint könnyen elválik a termőrésztől, ha finoman megemeljük és megfordítjuk. Nem érdemes letépni vagy lerángatni, mert megsérülhet a gyümölcs és a termőnyárs is.
A tárolásra szánt almát különösen óvatosan kezeljük. Az ütődött, héjsérült vagy beteg példányokat válogassuk külön, mert ezek sokkal gyorsabban romlanak, és a mellettük fekvő egészséges gyümölcsöket is veszélyeztethetik.
A betárolt almát később sem szabad elfelejteni. Időről időre nézzük át, és a romlásnak indult darabokat azonnal vegyük ki.
Októberben az alma, körte, szőlő és dió betakarítása több kertben még javában tart.
Régi almafajták: egy kertben őrzött örökség
Egy jeles nap, amely ennyire erősen kötődik a magyar történelemhez, jó alkalom arra is, hogy a kertben őrzött örökségről beszéljünk.
Régen egy-egy tájnak saját, jól ismert alma-, körte-, szilva- vagy szőlőfajtái lehettek. Sokuk nem azért maradt fenn évszázadokon át, mert minden tulajdonságában tökéletes volt, hanem mert alkalmazkodott a helyi talajhoz, időjáráshoz és felhasználási szokásokhoz.
Az egyik jó volt frissen enni, a másik télire eltartható, a harmadikból aszalvány, lekvár vagy must készült.
A régi gyümölcsfajták megőrzése ezért nem pusztán nosztalgia. Genetikai változatosságot, helyi alkalmazkodóképességet és kertészeti kultúrát őriznek.
Ha új gyümölcsfát választunk, érdemes tehát nemcsak azt kérdezni, melyiknek a legnagyobb a termése, hanem azt is: megfelel-e a kertünk adottságainak?
Október kiváló időszak lehet új fák ültetésére
A következő évek termésére éppen most is gondolhatunk. Az ősz kedvező időszak számos fa és cserje telepítésére, mert a talaj még viszonylag meleg, miközben a levegő hűvösebb, így a növény kevesebb vizet veszít.
Októbertől megkezdődik a lombhullató fák és cserjék egyik fontos telepítési időszaka. Konténeres növényeket már most is ültethetünk, a szabadgyökerű gyümölcsfák fő szezonja pedig a nyugalmi időszak beköszöntével érkezik el.
A frissen ültetett fát mindig alaposan öntözzük be, még akkor is, ha előtte esett. A föld felszíne nedves lehet úgy is, hogy a gyökérlabda belseje még száraz.
A megfelelő hely kiválasztása legalább ilyen fontos. Egy gyümölcsfa évtizedekre kerül a kertbe, ezért számoljunk a végleges méretével, fényigényével és azzal is, hogyan mozog majd körülötte a levegő.
Ne az ültetőgödörbe akarjuk tenni a teljes trágyadombot
Az őszi faültetésnél gyakori tévedés, hogy minél több trágyát vagy tápanyagot próbálunk közvetlenül a gyökerek alá tenni.
A jó ültetés alapja elsősorban a megfelelő talajszerkezet, a helyes ültetési mélység és a gondos beöntözés. A fa ne kerüljön mélyebbre, mint ahogyan korábban nevelkedett.
A gyökérnyak túl mélyre kerülése hosszú távon komoly problémát okozhat.
A talajt inkább szélesebb területen javítsuk, és a későbbi években szerves mulccsal, komposzttal építsük tovább. A jó gyökérzetnek ugyanis nem egy apró, túltrágyázott „virágcserépre”, hanem jól átszőhető környező talajra van szüksége.
A fokhagyma és a hagyma sem vár tavaszig
Miközben a gyümölcsöst tervezzük, a veteményesben is folytatódhat az ültetés.
Október alkalmas lehet őszi fokhagyma és áttelelő dughagyma telepítésére. Az egészséges fokhagymagerezdeket közvetlenül ültetés előtt válasszuk szét, és jó vízelvezetésű helyre kerüljenek.
A gerezd csúcsa természetesen felfelé nézzen.
A növények még a tél előtt gyökeret fejleszthetnek, majd tavasszal gyorsan folytathatják a fejlődést. Az októberi konyhakert egyik különlegessége éppen ez: miközben egy ágyásból még termést viszünk be, a mellette lévőben már a következő év növénye indul.
A tavaszi virágoskert is most készül
Nárcisz, krókusz, jácint és több más tavasszal virágzó hagymás továbbra is kerülhet a földbe.
A hagymáknak jó vízelvezetésű talajra van szükségük, mert a téli pangó víz sokkal veszélyesebb lehet számukra, mint maga a hideg.
A tulipánnal viszont még nem kell kapkodni. Annak ültetését sokszor célszerű későbbre hagyni.
Az októberi hagymaültetés mindig egy kis hitgyakorlat a kertész számára: elásunk valamit a hideg földbe, hónapokig semmit sem látunk belőle, mégis tudjuk, hogy odalent már a tavasz készül.
A kert magyar őszének színei
Október első harmadában már látványosan színesedhetnek a juharok, cseresznyék, díszkörték és más lombhullató fák. A csipkebogyó, galagonya, madárbirs és számos más cserje termése is egyre erőteljesebb színt kap.
A kert ilyenkor nem csupán elvirágzik – átalakul.
Az őszirózsák, krizantémok, varjúhájak és más késői virágok még komoly színfoltot adhatnak, ráadásul enyhe időben a későn aktív beporzók számára is fontos táplálékforrások lehetnek.
Ezért sem érdemes október elején mindent azonnal visszavágni.
Amit már elszáradt, nem feltétlenül kell eltüntetni
A száraz virágszárak, magfejek és az egészséges növényi maradványok egy része télen is hasznos.
Madár találhat rajta magot, rovar telelhet az üreges szárban, a deres magfejek pedig még látványt is adhatnak a téli kertnek.
A beteg, erősen fertőzött vagy összeesett, rothadó részeket természetesen távolítsuk el.
A cél nem a rendetlenség, hanem az, hogy különbséget tegyünk felesleges növényi hulladék és hasznos téli élőhely között. A mai kertészeti ajánlások is inkább azt javasolják, hogy az egészséges évelők szárait ne feltétlenül vágjuk vissza automatikusan ősszel.
Az avar is a kert része
Október 8-ra egyre több falevél gyűlhet össze a földön. A gyepen a vastag lombszőnyeget érdemes felszedni, mert elzárhatja a füvet a fénytől és a levegőtől.
A bokrok és fák alatt azonban egy vékony egészséges lombtakaró sokszor kifejezetten hasznos.
Védi a talajfelszínt, lassan lebomolva szerves anyagot szolgáltat, és számos apró állat számára nyújt búvóhelyet.
A fölösleges lombból lombkomposztot készíthetünk, vagy megfelelő arányban a komposztba is keverhetjük.
A lehullott levél tehát nem automatikusan szemét. Inkább olyan nyersanyag, amelyet a kert maga termelt meg.
Ideje ellenőrizni a kamrát is
Az őszi számvetés nem ér véget a kertkapunál. Októberben már egyre több termést tárolunk, ezért a kamrára, pincére vagy más tárolóhelyre is figyelni kell.
Az almát és körtét rendszeresen válogassuk át. A megpuhult, sérült vagy rothadó darabokat távolítsuk el.
A sütőtökök kocsánya maradjon ép, a dió pedig csak alapos szárítás után kerüljön hosszabb távú tárolásra.
A jó tárolás nem látványos kerti munka, mégis sokszor ezen múlik, hogy az októberben betakarított termést decemberben vagy akár később is élvezhetjük-e.
Magyarok Nagyasszonya és a kert öröksége
Október 8. nem klasszikus mezőgazdasági jeles nap. Nem kötődik hozzá olyan országosan elterjedt vetési vagy betakarítási szabály, mint néhány más őszi naphoz.
Éppen ezért nem érdemes utólag népszokásokat gyártani hozzá.
A Magyarok Nagyasszonya ünnepének azonban önmagában is rendkívül erős történeti és kulturális tartalma van. A Patrona Hungariae képe koronával, jogarral és országalmával évszázadok óta része a magyar vizuális kultúrának.
A Kerti Kalendáriumban pedig ehhez természetesen kapcsolódhat mindaz, amit ősszel a saját kertünkben örökségként őrzünk: egy öreg almafa, egy nagyszülőtől kapott szőlőtő, egy régi rózsafajta vagy akár egy olyan diófa, amely már előttünk is ott állt.
A kert ugyanis különös örökség. Nem vitrinben őrizzük.
Évről évre tovább nő.
A mai nap üzenete a kertésznek
Október 8-án a Magyarok Nagyasszonya ünnepe évszázados történeti hagyományt idéz fel. A kert közben sokkal hétköznapibb dolgokat kér tőlünk: szedjük le az érett almát, nézzük át a tárolt termést, ültessük el, aminek most jött el az ideje, és készüljünk a hidegebb éjszakákra.
A kettő mégsem áll olyan messze egymástól.
A hagyomány lényege sokszor éppen az, hogy valamit nemcsak megkapunk az előttünk járóktól, hanem tovább is adunk.
Egy jól gondozott kerttel ugyanezt tesszük. Ami ma egy marék fokhagyma, egy frissen ültetett almafa vagy néhány földbe rejtett virághagyma, abból jövőre már valaki más is kaphat termést, árnyékot vagy virágot.