Szeptember 17-én a régi gazda nemcsak azt nézte, milyen idő lesz holnap. Lambert napjának jóval nagyobb feladatot adott: egyes vidékeken úgy tartották, amilyen ezen a napon az idő, olyan lesz majd a következő tavasz. Vojlovicán a székelyek sokévi megfigyelés alapján kifejezetten tavaszra mutató napként tartották számon, vagyis Lambertnek hónapokkal előre kellett volna megmutatnia, mire számíthatnak a vetések, a gyümölcsfák és a földek.
A naphoz más jóslatok is kapcsolódtak. Ha még itt találták a fecskéket, úgy vélték, újévig nem érkezik meg az igazi hideg; ha pedig Lambert mennydörgéssel és villámlással érkezett, szép, hosszú őszt és vénasszonyok nyarát vártak, utána viszont kemény telet. A mai meteorológia természetesen nem tud ilyen kapcsolatot igazolni egyetlen szeptemberi nap és a hónapokkal későbbi időjárás között, de a hagyomány nagyon jól mutatja, mennyire fontos volt a földből élő ember számára az idő megfigyelése.
Szeptember közepe ráadásul nemcsak jóslásra adott alkalmat. A kertben és a gazdaságban javában folyt a betakarítás, helyenként elkezdődött a hagyma felszedése, más kalendáriumi feljegyzés szerint pedig erre az időszakra esett a juhok fejésének és a szezonális sajtkészítésnek a lezárása is. Az ősz tehát már határozottan jelen volt: nemcsak az égen kellett keresni, hanem a kamrában és az üresedő ágyásokban is.
Lambert megmutatja, milyen lesz a tavasz
Az eredeti hagyomány egyik legérdekesebb mondata szerint „Lambert megmutatja a tavasz időjárását.” Vojlovicán a székelyek sokévi megfigyelésre hivatkozva tartották ezt a napot tavaszra mutatónak.
A népi időjóslásban gyakori volt az a gondolat, hogy egyetlen jeles nap időjárása egy későbbi időszak tükre lehet. Hasonló logika alapján jósoltak Katalin, Luca vagy Pál napján, és ezért figyelték különös gonddal a felhőket, szelet, csapadékot és hőmérsékletet. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a paraszti időjósló tudás jelentős része hosszú természeti megfigyelésekből származott, majd szentenciákba és kalendáriumi regulákba sűrűsödött.
A gond ott kezdődik, amikor a jó megfigyelést összekeverjük a biztos előrejelzéssel. Attól, hogy egy adott időjárási helyzet többször követte ugyanazt a mintát, szeptember 17-ből még nem lehet megbízható márciusi prognózist készíteni.
A régi regulát ezért érdemes inkább kulturális emlékként olvasni. Azt viszont nyugodtan megtarthatjuk belőle, hogy figyeljük az időjárást.
Ki volt Lambert?
A nap névadója Lambert, a 7–8. század fordulóján élt maastrichti püspök. Az eredeti cikk szerint előbb bencés apát, később püspök volt, és a karoling középkor egyik legnépszerűbb szentje lett. Kemény, harcias egyénisége miatt különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte, ereklyéit pedig Lüttichben őrzik.
Halálát hagyományosan 705 körülre teszik. Kultusza főként a mai Belgium, Hollandia, Németország és Franciaország területén volt erős, de neve a közép-európai kalendáriumokba is bekerült.
A paraszti naptárban azonban a szent életrajza sokszor háttérbe szorult ahhoz képest, amit a nap időjárásáról tartottak. Egy névhez idővel egész időjósló rendszer kapcsolódhatott, és Lambertből így lett nálunk mindenekelőtt „időjós”.
Ha még itt vannak a fecskék, sokáig marad a meleg?
Az eredeti Lambert-napi regula szerint ha szeptember 17-én még itt találják a fecskéket, újévig nem érkezik meg az igazi hideg. Nyilvánvalóan nem kell szó szerint arra számítanunk, hogy december végéig őszi idő lesz, de a megfigyelés mögött valós természeti jelenség áll.
A füsti és molnárfecskék vonulása augusztus második felétől egyre feltűnőbb. A madarak gyülekeznek, majd fokozatosan dél felé indulnak afrikai telelőterületeikre. Az indulás azonban nem történik minden évben ugyanazon a napon, és nem minden egyed egyszerre hagyja el Magyarországot. Szeptember második felében még bőven találkozhatunk fecskékkel.
A később induló madarak jelenléte valóban együtt járhat tartósabb meleg idővel és megfelelő rovarkínálattal. Ebből azonban nem következik, hogy megmondanák, milyen lesz december.
A fecske nem meteorológus.
De nagyon érzékeny évszakjelző.
Ha sokáig maradnak a rovarok, a fecskéknek is van miért maradniuk
A fecskék elsősorban repülő rovarokkal táplálkoznak. Ha szeptember közepén tartósan enyhe, napos idő van, több rovar maradhat aktív, így a madarak számára is tovább fennmaradhat a megfelelő táplálékforrás.
Ez az egyik oka annak, hogy az állatok viselkedéséből született régi időjárási regulák nem teljesen légből kapottak. A madár nem a decemberi időjárást érzi, hanem a jelenlegi körülményekre reagál, az ember pedig ebből próbált messzebbre következtetni.
A módszer első fele tehát kitűnő:
figyeld meg a természetet.
A második felével – „ebből biztosan ilyen lesz a tél” – már bánjunk óvatosabban.
Ha dörög Lambert, szép ősz után kemény tél jön?
Az eredeti cikk másik jóslata szerint ha Lambert mennydörgéssel és villámlással érkezik, szép lesz az ősz és a vénasszonyok nyara, utána viszont kemény télre számíthatunk.
A szeptemberi zivatar egyáltalán nem lehetetlen. Ha még elegendő meleg és nedvesség áll rendelkezésre, ősszel is kialakulhatnak zivatarok, bár egyre ritkábban, mint a nyári hónapokban.
Azt azonban mai meteorológiai ismereteink alapján nem mondhatjuk, hogy egy szeptember 17-i zivatarból következne a téli hideg erőssége. A légkör ennél jóval összetettebb rendszer.
A régi gazda viszont egy látványos, szokatlan szeptemberi jelenséget megjegyzett, és összevetette azzal, ami az adott évben utána következett. Így születtek a regulák.
A vénasszonyok nyara még bőven visszatérhet
Szeptember második fele gyakran hozhat meleg, napos, nyugodt időszakokat. Ezeket nevezzük vénasszonyok nyarának, bár a népi és modern szóhasználatban nincs egyetlen szigorú kezdő- és végdátuma.
A meleg szeptember a kertnek valódi ajándék lehet. Tovább érhet a paradicsom és a paprika, cukrosodhat a szőlő, beérhetnek későbbi gyümölcsök, és kellemes körülmények között végezhetjük az őszi munkákat.
A veszély éppen az, hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, visszatért a nyár. A nappalok azonban közben folyamatosan rövidülnek, az éjszakák hosszabbodnak és hűlnek.
A nap délután még nyarat játszhat.
A hajnal már tudja, hogy szeptember van.
A harmat egyre tovább marad a növényeken
Szeptember közepén a reggeli harmat már nemcsak szép látvány, hanem növényvédelmi tényező is. A hűvösebb, hosszabb éjszakák után a levelek lassabban száradnak fel, különösen árnyékos vagy sűrű növényállományban.
A tartós levélnedvesség több gombás betegség számára kedvező környezetet teremthet. Paradicsomnál és szőlőnél ezért egyre fontosabb a jó légmozgás, valamint az, hogy öntözéskor ne nedvesítsük fölöslegesen a lombot.
A talajt locsoljuk, ne a levelet.
Nyáron is jó szabály.
Ősszel még jobb.
Hagymabetakarítás is kezdődhetett Lambert körül
Egy kalendáriumi gyűjtés szerint egyes helyeken szeptember 17. táján kezdődött a hagyma betakarítása. Természetesen ez sem országos, napra pontos előírás volt, hiszen a felszedés idejét a fajta, a vetési vagy duggatási idő és az adott év időjárása határozta meg.
A vöröshagyma akkor érett a betakarításra, amikor a lombja természetes módon megdől, sárgulni és száradni kezd. Nem érdemes pusztán a naptár miatt felszedni egy még aktívan növő állományt.
Ha viszont a hagyma beérett, a tartósan nedves őszi idő előtt érdemes megfelelő időpontot választani a kiszedésre és szárításra.
A hagyma hosszú téli eltarthatósága jelentős részben már most eldől.
A hagymát tárolás előtt szárítsuk meg
A felszedett vöröshagymát száraz, jól szellőző helyen hagyjuk megszikkadni és megszáradni. A nyakrésznek is megfelelően be kell száradnia, mert a nedves, vastag hagymanyak növeli a tárolási problémák kockázatát.
A sérült, megvágott vagy rothadásnak induló példányokat válogassuk külön, és használjuk fel hamarabb. Hosszabb tárolásra az ép, jól beérett hagyma alkalmas.
A tárolóhely legyen száraz és megfelelően szellőző.
A hagyma nem szereti a téli wellnessrészleget.
A száraz levegővel sokkal elégedettebb.
Ne tapossuk le erőszakkal a még zöld lombot
Régi és ma is előforduló gyakorlat, hogy a hagyma lombját mesterségesen megtörik vagy letapossák annak reményében, hogy ezzel gyorsítják az érést.
A növény természetes lombdőlése azonban az érési folyamat része. Ha a lomb még teljesen zöld és aktív, nem érdemes csak a naptár miatt kényszeríteni a befejezésre.
Ugyanaz az alapelv működik itt is, mint sok más növénynél:
a kertész segítsen.
Ne sürgesse azt, ami még nincs kész.
Egy másik kalendárium a juhfejés végét köti ehhez a naphoz
Más kalendáriumi gyűjtés szeptember 17-hez a juhok fejésének befejezését és a sajtkészítési időszak végét kapcsolja. Ez jól mutatja, mennyire összetett volt a régi gazdasági naptár: ugyanaz a nap egyszerre jelezhetett időjárást, növényi betakarítást és állattartási fordulópontot.
A fejési idény lezárása természetesen területenként és tartási módtól függően változhatott. A jeles nap itt is inkább kapaszkodót jelentett: nagyjából eddigre ért egy adott munkafolyamat az éves ciklus következő szakaszához.
A régi gazdaságban sok feladatnak volt ilyen kalendáriumi „határköve”.
Ma értesítést állítunk be rá.
Akkor nevet adtak a napnak.
Villám- és tűzveszélyes napnak is tartották
Egyes vidékeken szeptember 17. villám- és tűzveszélyes nap hírében állt. A hiedelem valószínűleg összefügghetett a Lambert-napi mennydörgés jelentőségével és azzal az általános vallásos-népi gondolkodással, amely bizonyos jeles napokhoz különleges veszélyeket társított.
Ma a tűzveszélyt természetesen nem Lambert napjából számítjuk. A száraz növényzet, szél, csapadékhiány és hatósági figyelmeztetések sokkal jobb támpontok.
A kalendáriumi emlék azonban jól illeszkedik a nap időjárás-központú karakteréhez.
Lambert körül úgy tűnik, mindenki az eget nézte.
A paradicsomnak most már minden napsütéses nap ajándék
Szeptember 17-én a paradicsom még sok kertben bőségesen teremhet. Ha az ősz meleg, akár hetekig szedhetünk, de egyre fontosabbá válik a már kialakult termések beérlelése.
A beteg, elszáradt lombot távolítsuk el, az egészséges leveleket viszont hagyjuk dolgozni. A túlzott lombritkítás nem segít, mert a növénynek továbbra is szüksége van fotoszintetizáló felületre.
A későn megjelenő új virágoknak már egyre kisebb esélyük van teljesen érett szabadtéri termést adni.
Szeptember közepén ezért nem a virágok száma a legfontosabb.
Hanem az, ami már a növényen van.
A paprika még kihasználhatja Lambert szép őszét
Ha valóban megérkezik a régi regula által ígért szép ősz, annak egyik legnagyobb nyertese a paprika lehet. A kifejlett zöld termések tovább színeződhetnek, és enyhe időben sokáig folytatódhat a szedés.
Az éjszakai minimumokra azonban már figyeljünk. A paprika kifejezetten melegkedvelő növény, a tartós hideget rosszul viseli.
Nem kell szeptember 17-én felszámolni.
Csak innentől érdemes naponta egy kicsit komolyabban venni az időjárás-előrejelzést.
Lambert helyett inkább azt.
A szőlőben az időjárás most valóban sokat dönt
A szőlő szeptember második felében sok helyen már szüretre érik. A pontos időpont azonban fajtától, termőhelytől és az adott év időjárásától függ.
A tartós napos, száraz idő kedvezhet az érésnek, míg az esős, párás idő fokozhatja a rothadási problémák kockázatát. A sérült, repedt bogyókat rendszeresen ellenőrizzük, és ahol szükséges, távolítsuk el.
Itt különösen jól látszik, miért volt régen létfontosságú az időjóslás.
Néhány napnyi jó vagy rossz idő valóban komoly különbséget jelenthetett a szüretben.
Az alma és körte is a kosárra vár
Szeptember közepén több alma- és körtefajta eléri a szedési érettséget. A pontos időpont itt is fajtafüggő, ezért ne pusztán a gyümölcs színéből induljunk ki.
A tárolásra szánt termést óvatosan szedjük, és ne dobáljuk a kosárba. A nyomódott, sérült darabokat különítsük el, mert ezek hamarabb romlanak.
A lehullott gyümölcsöt rendszeresen gyűjtsük össze.
A téli tárolás sikerét nem januárban kell elkezdeni.
Hanem a szeptemberi szedésnél.
A dió alatt továbbra sincs szabadnap
A dió is folyamatosan hullhat. A termést szedjük össze rendszeresen, távolítsuk el a külső burkot, majd jól szellőző, száraz helyen terítsük ki.
A nedves földön hagyott dió minősége romolhat, héja pedig elszíneződhet. Nagy fa alatt ezért jobb néhány naponta kisebb mennyiséget felszedni, mint hosszú idő után egyszerre nekilátni.
A diófa nem ismeri a hétvégét.
Lambert napját sem.
Csak hullik, amikor elkészült.
Az üresedő ágyásokat ne hagyjuk automatikusan csupaszon
A betakarítás után egyre több szabad terület jelenik meg a veteményesben. Helyi körülményektől függően még vethetünk retket, rukkolát, spenótot vagy egyes salátákat, máshol zöldtrágya vagy talajtakarás lehet jó választás.
A csupasz föld kitettebb az eróziónak, kiszáradásnak és hőingadozásnak. Szerves talajtakaróval védhetjük a felszínt és közben szerves anyagot is visszaadhatunk a talajnak.
Az ősz nem azt jelenti, hogy a földdel már nincs dolgunk.
Éppen most kezdődik a következő szezon előkészítése.
És ugyanezen a napon született egy ember, aki egész tájakat járt végig növényekért
1853. szeptember 17-én született Louis Forniquet Henderson amerikai botanikus, aki az Egyesült Államok északnyugati részének egyik jelentős korai növénykutatója lett. Oregon, Idaho és Washington területén gyűjtött hatalmas mennyiségű növényi anyagot, és legalább tizenhét északnyugati növényfaj viseli a nevét.
Cornellben tanult, majd nyugatra költözött. Tanított Oregonban és Washingtonban, dolgozott állami botanikusként és erdészként, 1893-ban pedig a University of Idaho első botanikaprofesszora lett.
Ott herbáriumot is alapított.
Vagyis egy olyan gyűjteményt, amelyben a növényeket nem egyszerűen összeszedik.
Dokumentálják is.
Miért fontos egy herbárium?
A herbárium préselt, szárított és pontos adatokkal ellátott növénypéldányok tudományos gyűjteménye. Egy jó herbáriumi lap megőrzi a növény nevét, a gyűjtés helyét, idejét, a gyűjtő személyét és gyakran az élőhelyre vonatkozó információkat is.
Egy több mint száz éve gyűjtött példány így ma is kutatható.
Segíthet annak megértésében, hol élt korábban egy faj, hogyan változott az elterjedése, vagy milyen volt egy adott terület növényvilága.
Henderson egész pályájának egyik nagy értéke éppen a terepi gyűjtés és dokumentáció volt.
A növény nem csak akkor érdekes, amikor virágzik előttünk.
Az adat, amit mellé teszünk, évtizedekkel később is érték maradhat.
A saját kertünkről is készíthetünk „herbáriumot” – növényszárítás nélkül
Nem kell tudományos gyűjteményt alapítanunk. A Henderson-féle gondolat azonban remekül használható a saját kertben is.
Szeptemberben készítsünk fényképeket, és írjuk melléjük, melyik fajta hol nőtt, hogyan teljesített, mennyit öntöztük, milyen betegséget kapott el, és mikor kezdett érni.
Egyetlen szezon emléke gyorsan elmosódik.
Három-négy évnyi feljegyzés viszont már nagyon komoly saját tapasztalat.
A kertészeti napló a saját kertünk herbáriuma.
Csak kevesebb ragasztó kell hozzá.
Most érdemes felírni, melyik fajta bírta az évet
Szeptember 17-re már bőven van tapasztalatunk az idei szezonról. Tudjuk, melyik paradicsom termett jól, melyik paprika viselte a meleget, melyik virágot látogatták szívesen a beporzók, és melyik növény igényelt aránytalanul sok gondozást.
Jegyezzük fel ezeket, mielőtt elfelejtjük.
A kertészet egyik nagy csapdája, hogy tavasszal nagyon optimisták vagyunk.
Az előző év összes problémáját hajlamosak vagyunk márciusra megszépíteni.
A szeptemberi jegyzet sokkal tárgyilagosabb.
Ne csak a növényt dokumentáljuk, hanem a helyét is
Henderson számára nemcsak az volt fontos, milyen növényt talált, hanem az is, hol találta. Ugyanez a saját kertben is sokat jelent.
Lehet, hogy ugyanaz a növény a déli fal mellett kiválóan fejlődött, az árnyékos ágyásban viszont gyengén. Egyik helyen folyamatosan szomjazott, máshol túl nedves volt számára a talaj.
Ha ezt felírjuk, jövőre már nem pusztán a növény nevét ismerjük.
A kertünk működését is jobban értjük.
Lambert tavaszjóslása helyett készítsünk saját tavaszi előrejelzést
A régi gazda szeptember 17. időjárásából próbálta megtudni, milyen lesz a következő tavasz. Mi ennél valamivel biztosabb módszerrel is készülhetünk rá.
Nézzük meg, mely ágyások szabadulnak fel. Tervezzük meg, hová kerülhet őszi talajtakarás, komposzt vagy zöldtrágya. Jelöljük meg, mely évelőket szeretnénk ősszel átültetni, és írjuk fel, milyen magból van már saját készletünk.
A következő tavasz időjárását nem tudjuk szeptemberben megjósolni.
A következő tavaszi kertet viszont már most sokkal jobbá tehetjük.
Szeptember 17. üzenete a kertésznek
Lambert napján a régi gazda az eget nézte. Figyelte, elmentek-e már a fecskék, dörög-e az ég, és abból próbálta kitalálni, milyen lesz az ősz, a tél, sőt még a következő tavasz is. Közben azonban nagyon is földi munkája akadt: hagymát takarított be, termést gyűjtött, és egyes gazdaságokban lezárult a juhfejés és a sajtkészítés éves időszaka.
A modern kertésznek már pontosabb meteorológiai előrejelzés áll rendelkezésére, de a régi nap legfontosabb tanulságát nem érdemes elveszíteni: figyeljünk. Nézzük a madarakat, az időt, a talajt, a növényeket, és jegyezzük meg, mi történik velük.
Louis Henderson 1853. szeptember 17-én született, és később éppen ebből csinált életre szóló munkát: növényeket keresett, megfigyelt, összegyűjtött és pontosan dokumentált.
Szeptember 17-én a Kerti Kalendárium ezért arra emlékeztet: a jövőt nem biztos, hogy meg tudjuk jósolni, de minél pontosabban figyeljük a kertet ma, annál felkészültebben várhatjuk a következő tavaszt.