Szeptember 23-án idén tényleg megtörténik az, amit a régi kalendáriumok ehhez a naphoz olyan gyakran kapcsoltak: elérkezik az őszi napéjegyenlőség, és csillagászati értelemben is megkezdődik az ősz. 2026-ban Magyarországon hajnali 02:05-kor halad át a Nap látszólagos égi útján az égi egyenlítőn, ettől kezdve pedig az északi féltekén egyre hosszabb éjszakák következnek.
A régi kalendárium szeptember 23-át Tekla napjaként, dolgos napként és az ősz kezdeteként említi. Egyes helyeken berkenye- vagy bodzafürtöt akasztottak az eresz alá szerencsehozóként, másutt az estét közös szabadtéri étkezés, tűz és jóslás tehette ünnepibbé. A kertben közben nagyon is földi dolgok történnek: szőlőt, almát és diót szedünk, vetünk, hagymát ültetünk, talajt takarunk, és egyre komolyabban készülünk arra, hogy a nyári kertből őszi kert legyen.
Tekla napja a régi kalendáriumban
Szeptember 23. Szent Tekla napja. Tekla alakja az ókeresztény legendahagyományhoz kapcsolódik, tisztelete pedig már nagyon korán elterjedt. A paraszti kalendáriumban azonban a vallásos háttér mellé fokozatosan gazdasági és évszakjelző jelentések is társultak.
Egy régi kalendáriumi gyűjtés ezen a napon külön kiemeli az ősz kezdetét, ami különösen érdekes, mert 2026-ban valóban erre a dátumra esik a csillagászati fordulópont. Nem minden évben pontosan szeptember 23-án következik be a napéjegyenlőség, ezért most ritka szép egyezés van a régi naptári kép és az aktuális csillagászati esemény között.
Berkenyét vagy bodzát akasztottak az eresz alá
A kalendáriumi hagyomány szerint egyes helyeken szeptember 23-án néhány berkenye- vagy bodzafürtöt akasztottak a ház eresze alá vagy az ajtó fölé, hogy szerencsét hozzon az év hátralévő részére. Nem általános magyar szokásról van szó, inkább egy helyi, kalendáriumi motívumról, de nagyon szépen illik az őszi bogyós termések világához.
A berkenye és a bodza ráadásul valóban feltűnő őszi növény. Színes termésük messziről látszik, madarak számára is fontos táplálék lehet, és a régi ember szemében könnyen válhatott a bőség vagy védelem jelképévé.
A mai kertésznek természetesen nem kell szerencsehozó ágakat az ereszre akasztania. Arra viszont érdemes figyelnie, milyen bogyós terméseket hagy meg a kertben az őszi-téli madaraknak.
A bodza termése nem egyszerű dísz
A fekete bodza, Sambucus nigra, ősszel sötét bogyófürtöket érlel. Terméseit több madárfaj fogyasztja, így egy jól elhelyezkedő bodzabokor a természetbarát kert értékes része lehet.
Emberi fogyasztásra a bodzatermést megfelelő feldolgozással használjuk, nyersen nagy mennyiségben nem célszerű fogyasztani. A növény más részei sem egyszerűen „ehető gyógynövények”, ezért a hagyományos felhasználást mindig pontos növényismerettel kell kezelni.
Kertészeti szempontból viszont a bodza kifejezetten hasznos lehet. Gyorsan növő, madárbarát cserje, amely természetesebb kertrészekben jól beilleszthető.
A berkenye is valódi őszi madárasztal
A berkenyék több faja él és ültethető nálunk. A madárberkenye, Sorbus aucuparia, élénk narancsvörös termései ősszel különösen látványosak, és sok madár számára fontos táplálékot jelenthetnek.
Díszfaként vagy természetközeli kertrészben is értékes növény lehet, de mindig az adott faj és fajta végső méretével, talaj- és fényigényével számoljunk. Nem minden berkenye ugyanolyan termetű, és nem minden kertbe fér el problémamentesen.
A régi ember szerencsét akasztott belőle az eresz alá. A mai kertész inkább meghagyhatja a fán.
A rigó valószínűleg ezt a változatot támogatja.
Este tűz, közös étkezés és jóslás is előkerült
A régi kalendáriumi gyűjtés szeptember 23-ához olyan hagyományt is kapcsol, amelyben napnyugta után kivonultak a természetbe, tüzet gyújtottak, közösen ettek és mulattak. Jósló és mágikus elemek is kapcsolódhattak az évszakváltáshoz.
Ezeket a motívumokat nem érdemes automatikusan egységes, ősi magyar népszokásként kezelni. A napéjegyenlőséghez világszerte sokféle évszakváltó rítus társult, és a későbbi kalendáriumi gyűjtések gyakran különböző eredetű hagyományokat is egymás mellé helyeznek.
Ami biztos, hogy a fény és sötétség arányának változása minden mezőgazdasági kultúrában feltűnő jelenség volt.
Aki a szabadban dolgozott, annak nem kellett csillagászati tankönyv ahhoz, hogy észrevegye: gyorsan rövidül a nap.
2026-ban ma hajnalban kezdődik a csillagászati ősz
A HungaroMet adatai szerint 2026-ban az őszi napéjegyenlőség szeptember 23-án 02:05-kor következik be magyarországi zónaidő szerint. Ekkor a Nap az égi egyenlítő síkján halad át, és az északi féltekén megkezdődik a csillagászati ősz.
A „napéjegyenlőség” elnevezés azonban kissé leegyszerűsítő. A nappal és az éjszaka hossza a gyakorlatban nem pontosan tizenkét-tizenkét óra, többek között a légköri fénytörés és a napkorong látszó mérete miatt.
Kertészeti szempontból ez persze kevéssé számít. A fontos változást már hetek óta érzékeljük: egyre rövidebb ideig süt a Nap, alacsonyabb a napállás, hosszabbak és hűvösebbek az éjszakák.
Mostantól tényleg az éjszaka nyer
A napéjegyenlőség után az északi féltekén minden nappal egyre hosszabbá válik az éjszaka egészen a téli napfordulóig. A változás nemcsak nekünk látványos, hanem a növények számára is fontos környezeti jel.
Sok növény fotoperiódus-érzékeny, vagyis fejlődésére hat a nappal és az éjszaka hossza. Virágzás, nyugalmi állapot, rügyképződés és lombhullás is összefügghet a fényviszonyok változásával.
Ezért hiába van még délután húsz fok fölötti meleg, a kert már nem úgy működik, mint júliusban. A hőmérő lehet optimista.
A Nap kevésbé az.
A levelek lassan elkezdik lebontani a nyarat
A lombhullató fák leveleinek zöld színét elsősorban a klorofill adja. Ősszel a rövidülő nappalok és a változó hőmérséklet hatására a klorofill fokozatosan lebomlik, és előtérbe kerülnek a korábban is jelen lévő sárgás karotinoid pigmentek.
Egyes növények vöröses, lilás antociánokat is felhalmoznak, ezért az őszi lomb színe fajonként és évenként is nagyon eltérő lehet. A napos nappalok és hűvösebb éjszakák sok fajnál különösen szép színeződést eredményezhetnek.
A fa tehát nem „meghal” ősszel.
Nagyon szervezett visszavonulást végez.
A lehulló lombból hamarosan főszereplő lesz
Szeptember végén még csak kezdődik az igazi lombhullás, de napról napra több levél kerül a földre. Az egészséges lomb értékes szerves anyag, amelyet komposztálhatunk, levélkomposzttá érlelhetünk vagy megfelelő helyen mulcsként használhatunk.
A gyepen viszont ne hagyjunk hosszú ideig vastag, összetapadó levélréteget, mert leárnyékolhatja és befüllesztheti a füvet. Beteg lomb esetében pedig mindig az adott kórokozó alapján döntsük el, hogyan kezeljük.
Nem minden levél szemét.
De nem minden levél kerül ugyanoda.
Most már valóban érdemes az első fagyra gondolni
A napéjegyenlőség nem jelent automatikusan fagyot, de szeptember végén egyre közelebb kerülünk ahhoz az időszakhoz, amikor hűvösebb fekvésű területeken már komolyabban kell figyelni az éjszakai minimumokat.
A kert fagyzugos pontjai rendszerint ugyanazok évről évre. Mélyebben fekvő területen a hideg levegő összegyűlhet, míg egy déli fal tövében több fokkal enyhébb lehet a mikroklíma.
Figyeljük meg ezeket a különbségeket már most. Az első dér reggele nagyon jó tanár.
Csak néha túl szigorú.
A paradicsommal most már hetente új döntést hozunk
Ha az idő továbbra is enyhe, a kifejlett zöld paradicsomok közül még sok beérhet a tövön. Az egészséges lombot ezért érdemes meghagyni, míg a beteg, erősen károsodott leveleket távolítsuk el.
Az új virágoknak viszont egyre kisebb az esélyük arra, hogy szabadtéren teljesen érett termést hozzanak. Szeptember végén már a meglévő termések beérlelése legyen az elsődleges cél.
Ha az előrejelzés komoly lehűlést mutat, a fejlett zöld paradicsomok egy része beltérben is utóérhet.
Nem minden paradicsomnak kell hősi halált halnia az első hideg éjszakán.
A paprika még tovább húzhatja
A paprika sokszor meglepően jól kihasználja a kellemes szeptember végi időt. A kifejlett termések tovább színeződhetnek, ezért meleg fekvésben még nem feltétlenül kell leszedni mindent.
Az éjszakai hőmérsékletet azonban már rendszeresen ellenőrizzük. A paprika valódi fagyérzékeny növény, ezért egy erősebb lehűlés sokkal gyorsabban lezárhatja a szezonját, mint az almáét vagy a káposztafélékét.
Ha cserepes paprikát akarunk teleltetni, ne az első fagy estéjén kezdjük keresni neki a helyet.
A növényköltöztetés is jobb előre tervezve.
A szőlőben javában zajlik az ősz egyik fő művelete
Szeptember 23. sok borvidéken és házikertben már valódi szüreti időszak. A pontos időpont természetesen fajta, termőhely és évjárat kérdése, ezért ne a naptár diktálja a szedést.
A bogyók íze, cukor- és savtartalma, egészségi állapota, valamint a következő napok időjárása együtt adja a döntés alapját. Házikertben rendszeres kóstolással és a fürtök állapotának figyelésével sokat megtudhatunk.
Esős idő előtt egy érzékeny, már majdnem érett fajta esetében néha jobb kissé korábban szedni, mint rothadást kockáztatni.
A tökéletes szüret időpontja ritkán fér rá egyetlen dátumra.
Az alma és körte tárolása most már komoly munka
A későbbi fajták közül több szeptember végén kerül le a fáról. A tárolásra szánt termést óvatosan kezeljük, mert az ütődés és a sérülés később rothadási problémát okozhat.
A hibás példányokat használjuk fel hamarabb, az ép terméseket pedig tiszta, hűvös, megfelelően szellőző helyen tároljuk. A tárolt gyümölcsöt időnként ellenőrizzük, és a romlásnak induló példányokat távolítsuk el.
Az almafán végzett utolsó mozdulat valójában már téli kertészkedés.
Csak még kosár van a kezünkben.
A dió alatt most már nincs kifogás
A lehullott diót rendszeresen gyűjtsük össze, tisztítsuk meg a külső burkától és alaposan szárítsuk meg. Nedves földön hosszabb ideig fekve romolhat a minősége, és a héj is elszíneződhet.
Nagyobb termésnél érdemes vékony rétegben kiteríteni, időnként átforgatni és jó légmozgást biztosítani körülötte.
A diófa ebben az időszakban különösen jó naptár.
Ha reggel koppanással ébreszt, tudjuk, mi a program.
A sütőtök is közeledik a betakarításhoz
A tárolásra szánt sütőtököt hagyjuk teljesen beérni, amennyire az időjárás engedi. A héj keményedik, a kocsány száradni kezd, és a termés színe is eléri a fajtára jellemző árnyalatot.
Fagy előtt azonban mindenképpen takarítsuk be. A sérült példányokat ne hosszú tárolásra szánjuk, hanem használjuk fel előbb.
Szedéskor lehetőleg hagyjunk kocsányrészt a termésen, és ne annál fogva cipeljük.
A tök nem bőrönd.
Most már komolyabb az őszi ültetési szezon
A hűvösebb levegő és még viszonylag meleg talaj kedvezhet sok konténeres fa, cserje és évelő ültetésének. A frissen ültetett növényeket azonban alaposan öntözzük be, és száraz ősz esetén továbbra is ellenőrizzük a talajnedvességet.
A gyökérnyakat ne temessük túl mélyre, a mulcsot pedig ne halmozzuk a törzs közvetlen közelébe. Szerves takarás segíthet a nedvesség megtartásában és a talaj hőmérsékletének kiegyenlítésében.
Az őszi ültetés nem azért könnyebb, mert nincs utógondozás.
Hanem mert a növény kedvezőbb körülmények között kezdhet gyökeresedni.
A tavaszi virágokat most rejtjük el
Szeptember végén sok tavasszal virágzó hagymás növényt ültethetünk. Nárciszok, krókuszok és más fajok most kerülhetnek a földbe, míg a tulipánnal sok esetben kissé később is várhatunk.
Mindig egészséges, kemény hagymákat válasszunk, és ügyeljünk a jó vízelvezetésre. A téli pangó víz sok hagymásnak nagyobb veszély, mint a hideg.
Az egész művelet kissé bizarrnak tűnik.
Ősszel gödröt ásunk.
Beleteszünk valami barna, száraz tárgyat.
Aztán hónapok múlva virág lesz belőle.
A kertészet időnként nagyon lassú varázslat.
A teleltetés előtt vizsgáljuk át a cserepes növényeket
A leanderek, citrusok, muskátlik és más fagyérzékeny cserepes növények egy része még kint maradhat, ha enyhe az idő, de már most érdemes megvizsgálni őket.
Nézzük át a levelek fonákját és a hajtásokat pajzstetű, takácsatka, levéltetű vagy más kártevő után. A teleltetőbe bekerülő kártevő sokkal nehezebben kezelhető, amikor minden növény egymás mellett áll.
A beköltöző növény kapjon helyet.
A potyautas inkább ne.
Az üres földet se hagyjuk magára
A betakarítás után felszabaduló ágyásokat takarhatjuk szerves mulccsal, komposzttal vagy a megfelelő időzítés esetén zöldtrágyanövénnyel. Ezzel mérsékelhetjük a csupasz talaj erózióját, cserepesedését és nedvességingadozását.
Egyes helyeken még hidegtűrő növények vetése is szóba jöhet, de ilyenkor már mindig a helyi klíma és a konkrét fajta legyen a döntő.
Szeptember végén nincs általános „még lehet vetni” szabály.
Van viszont rengeteg apró, helyhez kötött lehetőség.
Tekla napján a szerencsehozó bogyó jó madárbarát ötletté alakítható
Ha a régi hagyomány szerint berkenyét vagy bodzát akasztottak az ereszre, ma ezt egészen másképp is folytathatjuk. Hagyjunk a kertben termő bogyós cserjéket és fákat, amelyek ősszel és télen táplálékot adnak a madaraknak.
Berkenye, galagonya, csipkebogyó, som és több más termés fontos lehet a hideg időszakban. Természetesen a növényeket mindig a kert méretéhez, talajához és körülményeihez válasszuk.
A madárbarát kert nem etetővel kezdődik.
Hanem növényválasztással.
A napéjegyenlőség jó időpont egy kerti fényképhez
Készítsünk ma egy képet ugyanarról a pontról, ahonnan tavasszal vagy nyáron is fotóztuk a kertet. A lomb, fény, árnyék és növénymagasság összehasonlítása nagyon látványosan megmutatja az évszakváltást.
Ha ezt több éven át megismételjük, saját fenológiai naplót kapunk. Láthatjuk, mikor kezdett színeződni ugyanaz a fa, meddig virágzott egy évelő, vagy milyen gyorsan változott a kert az egyes években.
A fénykép nemcsak emlék.
Adat is.
És ezen a napon született Thomas Martyn
1735. szeptember 23-án született Thomas Martyn, angol botanikus, aki később a Cambridge-i Egyetem botanikaprofesszora lett. Apjától, John Martyntól vette át a professzori munkát, és hosszú pályája során fontos szerepet játszott abban, hogy Linné modern, kettős nevezéktana és növényrendszertani szemlélete meghonosodjon Cambridge-ben.
A Cambridge University Herbarium történeti anyaga szerint Thomas Martyn gondosan átrendezte és feliratozta apja herbáriumi gyűjteményét, a példányokhoz Linné-féle nemzetség- és fajneveket rendelt, és több helyen még a Species Plantarum oldalszámait is feltüntette.
Ez ma apró adminisztrációs részletnek hangzik.
A 18. században azonban tudományos forradalom volt.
Linné rendszere rendet tett a növénynevek dzsungelében
Carl von Linné egyik legnagyobb hatású újítása az volt, hogy következetesen alkalmazta a két részből álló tudományos növényneveket: nemzetségnév és fajnév együtt azonosítja az adott fajt.
Ez ma természetesnek tűnik. A kertész azt írja, Lavandula angustifolia, és a világ sok országában ugyanarra a növényre gondolnak.
Korábban a növénynevek sokkal hosszabbak és bizonytalanabbak lehettek, ráadásul különböző szerzők eltérő leírásokat használtak.
Martyn felismerte a Linné-féle rendszer gyakorlati jelentőségét, és segített meghonosítani ezt a szemléletet Cambridge-ben.
A növény kapott nevet.
A kertész pedig végre tudta, miről beszél a másik kertész.
Miért fontos ez nekünk ma is?
A köznyelvi növénynevek nagyon szépek, de gyakran több fajra is használjuk ugyanazt a nevet. A „jázmin”, „liliom”, „muskátli” vagy éppen „cédrus” szó különböző helyeken egészen eltérő növényeket jelenthet.
A tudományos név segít pontosan azonosítani a növényt. Ez azért fontos, mert csak így tudunk megbízható információt keresni a méretről, fagytűrésről, mérgezőségről vagy gondozási igényről.
Egy címkén tehát a latin név nem fölösleges tudálékosság.
Használati útmutatóhoz vezető kulcs.
A cambridge-i botanikus kertet is rendszerezték
Thomas Martyn professzorsága idején a Cambridge-i Botanikus Kert növényeit Linné rendszere alapján kezdték elrendezni. A Cambridge Plant Sciences történeti összefoglalója szerint a kert ezzel Nagy-Britannia egyik korai, Linné elvei szerint felépített botanikus kertjévé vált.
A botanikus kert nem csupán szép növények gyűjteménye volt. Oktatási eszköz lett, ahol a hallgató egymás mellett láthatta azokat a fajokat, amelyeket a növényrendszertan rokonként kezelt.
Ma is ezért értékesek a botanikus kertek.
Élő könyvek.
Csak a lapjaikat öntözni kell.
Cook első útjának növényei is bekerültek a gyűjteménybe
A Cambridge University Herbarium adatai szerint Thomas Martyn botanikai kapcsolati hálózatot működtetett, és gyűjteményébe Joseph Bankstől olyan herbáriumi duplumok is kerültek, amelyek James Cook első csendes-óceáni útjáról származtak.
Ez különösen jól mutatja, milyen nemzetközivé vált a 18. századi botanika. Növények, magvak, szárított példányok és könyvek mozogtak kontinensek között, a tudományos gyűjtemények pedig egyre inkább a Föld növényvilágának térképeivé váltak.
A mai kertész egyetlen kattintással rendelhet külföldi vetőmagot.
Martyn korában egy növénypéldány néha fél világot hajózott.
A herbáriumi címke ma is ugyanazért fontos
Egy növénypéldány önmagában sokat veszít az értékéből, ha nem tudjuk, hol, mikor és ki gyűjtötte. Ezért a herbáriumi laphoz pontos címke tartozik.
A saját magfogásnál ugyanez a gondolat kicsiben is működik. A zacskóra írjuk rá a fajta nevét, gyűjtés évét, és ha fontos, a termőhelyet is.
A „szép virág a kerítés mellől” szeptemberben még teljesen érthető.
Márciusban már kevésbé.
Thomas Martyn valószínűleg kérne pontosabb címkét.
A kertben is lehet egy kis rendszertan
Szeptember végén jó időpont lehet a növénycímkék pótlására. Sok évelő visszahúzódik, és tavasszal meglepően könnyű elfelejteni, pontosan hol volt egy kisebb hagymás vagy melyik fajta került az ágyás szélére.
Készítsünk térképet vagy digitális jegyzetet. Írjuk fel a gyümölcsfák fajtáját, az újonnan ültetett cserjék nevét, és azt is, honnan szereztük be őket.
A kert címkézése nem látványos munka.
Viszont megakadályozza, hogy tavasszal egy ásóval véletlenül nagyon fontos botanikai felfedezést tegyünk.
Tekla napja és Martyn ugyanazt a gondolatot köti össze
Elsőre nagyon távolinak tűnik egymástól egy régi szerencsehozó berkenyefürt és a cambridge-i növényrendszertan. Valójában mindkettő ugyanarról szól: az ember megpróbál rendet találni a természet változásaiban.
A régi kalendárium dátumokat, időjóslást és rítusokat adott az évhez. A botanikus növényeket nevezett el, csoportosított és katalogizált.
Az egyik az időben keresett rendet.
A másik a növényvilágban.
A kertésznek mindkettőre szüksége van.
Szeptember 23. üzenete a kertésznek
Tekla napján a régi kalendárium szerint megkezdődött az ősz. Berkenye- vagy bodzafürt került az eresz alá, elvégezték az esedékes munkákat, és egyes hagyományokban estére tűz, közös étkezés és az évszakváltás szertartása következett.
2026-ban mindehhez különösen pontos csillagászati háttér társul: szeptember 23-án 02:05-kor valóban beköszönt a csillagászati ősz. A kertben közben szüretelünk, almát és diót szedünk, hagymákat ültetünk, talajt takarunk, cserepes növényeket készítünk a teleltetésre, és figyeljük, hogyan változik a fény napról napra.
Ugyanezen a napon született Thomas Martyn, aki később abban segített rendet teremteni, amit a kertben látunk: nevet adott, rendszerezett és megőrzött növényeket.
Szeptember 23-án a Kerti Kalendárium ezért arra emlékeztet: ma nemcsak az évszak fordul át. A kert is lassan új rendbe áll – nekünk pedig az a dolgunk, hogy észrevegyük, mi változik, mit kell még befejezni, és mit érdemes már a következő tavasznak eltenni.