Szeptember 24. a magyar kalendáriumban Szent Gellért napja. Nem tartozik azok közé a dátumok közé, amelyekhez országszerte hosszú sor vetési regula, időjóslás vagy dologtiltás kapcsolódott, mégis különleges helye van a magyar emlékezetben. Gellért Velencéből érkezett Magyarországra, Szent István korában lett a csanádi egyházmegye első püspöke, a hagyomány Imre herceg nevelőjeként is számon tartja, 1046. szeptember 24-én pedig vértanúhalált halt. Nevét ma is őrzi Budapest egyik legismertebb hegye.
A kertben közben már félreérthetetlenül ősz van. A napéjegyenlőség mögöttünk, az éjszakák hosszabbak a nappaloknál, a reggeli harmat tovább marad a leveleken, hullik a dió, érik az alma és a szőlő, az üresedő ágyásokban pedig lassan már nem az idei, hanem a következő szezon a főszereplő. Gellért napja ezért jó szeptemberi határpont: egyszerre nézhetünk vissza arra, amit az év adott, és előre arra, amit meg szeretnénk őrizni belőle.
A velencei szerzetes, aki Magyarországon maradt
Gellért a 10. század végén született Velencében, és már gyermekkorában a bencésekhez került. A róla fennmaradt egyházi hagyomány szerint súlyos betegsége után szülei Isten szolgálatára ajánlották, később pedig magas szintű tanulmányokat folytatott, és monostori elöljáróvá is választották.
Eredetileg a Szentföldre készült. Útja azonban nem úgy alakult, ahogyan eltervezte, és végül Magyarországra került. Szent István udvarában maradt, majd a király az újonnan szerveződő csanádi egyházmegye élére állította.
Élettörténete ebből a szempontból nagyon emberi: elindult valahová, és egészen máshol találta meg a feladatát. A kertben is gyakran történik hasonló. A terv szerint egy növény az ágyás közepére kerül, aztán két év múlva kiderül, hogy a félárnyékos sarokban sokkal jobb helye lenne.
Imre herceg nevelője és csanádi püspök
A magyar hagyomány Gellértet Szent Imre herceg nevelőjeként is számon tartja. Később püspökként nagy szerepet kapott az új magyar egyházszervezet kiépítésében, és Csanádon egyházi, oktatási és kulturális központ kialakításán dolgozott.
A középkori monostori és püspöki központokat nem szabad kizárólag templomként elképzelni. Gazdasági egységek is voltak, amelyekhez földek, kertek, gyümölcsösök és állattartás kapcsolódott. A növények élelmiszert, fűszert, gyógyszert és sokszor vallási jelképet is jelentettek.
A kert tehát abban a korban nem kikapcsolódás volt. Az élet működésének egyik alapfeltétele.
Bakonybélben az erdő lett a környezet
Gellért életének ismert állomása Bakonybél, ahol egy időre visszavonultan élt. A bakonyi erdők közelsége ma is könnyen elképzelhetővé teszi azt a környezetet, amelyben egy középkori szerzetes élt: erdő, patak, gyümölcsöt és gyógynövényt adó növények, kis művelt területek és a természet évszakos változásai vették körül.
Nem arról van szó, hogy Gellért valamiféle korai természetvédő lett volna. A középkori ember egyszerűen sokkal közvetlenebb kapcsolatban állt a környezetével. Ha rossz volt a termés, kevesebb étel jutott, ha nem volt elegendő tűzifa, megérezte a tél, ha pedig egy növény gyógyító hatását ismerték, annak valódi jelentősége volt.
A természet nem külön program volt a hétvégére. Az élet helyszíne volt.
Gellért napjához nem kell kitalálnunk időjóslást
A szeptemberi kalendárium tele van időjósló napokkal, ezért könnyű lenne azt feltételezni, hogy Gellért napjához is tartozik valamilyen országosan ismert regula. A megbízható források alapján azonban nincs olyan széles körben dokumentált magyar Gellért-napi időjóslás, amelyet érdemes lenne általános hagyományként bemutatni.
Ez nem hiányosság. Éppen ellenkezőleg: a Kerti Kalendáriumban nem kell minden dátumhoz mesterségesen hozzáragasztani egy „ha esik, ilyen lesz a tél” mondást. Gellért napja elsősorban történelmi és vallási emléknap, a kerthez pedig maga a szeptember végi évszak adja a kapcsolódást.
A növényeknek egyébként sincs szükségük népi regulára ahhoz, hogy jelezzék: megérkezett az ősz.
A napéjegyenlőség után már az éjszaka a hosszabb
2026-ban az őszi napéjegyenlőség szeptember 23-án következett be, így Gellért napján már csillagászati értelemben is ősz van. Az éjszaka fokozatosan hosszabbodik, a Nap egyre alacsonyabban jár, és a kert több része egyre kevesebb közvetlen fényt kap.
A növények számára ez nagyon is valós jelzés. Számos faj fejlődésére hat a nappalok és éjszakák hosszának változása, miközben a hőmérséklet csökkenése és a talaj nedvességének átalakulása is az őszi átállást erősíti.
Lehet még meleg, napos délutánunk. A fény azonban már nem nyári.
A kert ezt hamarabb tudja, mint mi.
A harmat egyre tovább marad a leveleken
Szeptember végén a hűvösebb éjszakák után gyakori az erős harmat. A levelek délelőttig is nedvesek maradhatnak, főleg árnyékos, sűrű növényállományban vagy szélvédett kertrészekben.
Ez növényvédelmi szempontból fontos, mert a tartós lombnedvesség több gombás betegségnek kedvezhet. Paradicsomnál, szőlőnél és más érzékeny növényeknél most különösen ügyeljünk a légjárásra, és ha még szükség van öntözésre, lehetőleg közvetlenül a talajra juttassuk a vizet.
A leveleket az ősz reggelente úgyis meglocsolja.
Nekünk nem kell rásegíteni.
A paradicsom még dolgozik, de már versenyt fut az idővel
Meleg őszben szeptember 24-én még bőven lehet érett paradicsom a kertben, és a kifejlett zöld termések közül is sok beszíneződhet. Pusztán a dátum miatt ezért nem kell felszámolni az egész állományt.
Az erősen beteg, elhalt vagy károsodott leveleket viszont távolítsuk el, és figyeljünk arra, hogy a növényállomány ne legyen túlságosan sűrű. Az egészséges lomb továbbra is szükséges a meglévő termések érleléséhez, az újonnan nyíló virágokból viszont egyre kisebb eséllyel lesz már szabadtéren érett paradicsom.
Most nem az számít, hány új virágot tud még hozni.
Hanem hogy befejezze, amit nyáron elkezdett.
A paprika is minden enyhe napot kihasznál
A paprika meleg, védett fekvésben még sokáig színezheti a terméseit. Ha az időjárás kedvező, a már kifejlett zöld paprikát hagyhatjuk tovább érni a növényen.
Ettől az időszaktól azonban rendszeresen érdemes figyelni az éjszakai minimumokat. A paprika valódi fagyérzékeny növény, ezért egy hirtelen lehűlés gyorsan véget vethet a szezonnak.
Ha cserepes példányt szeretnénk átteleltetni, ne az első hideg estén kezdjük keresni neki a helyet. Most még kényelmesen átvizsgálhatjuk, kezelhetjük az esetleges kártevőket, és eldönthetjük, hová kerül télre.
A szőlőben most már valódi tétje van néhány napnak
Szeptember végén számos szőlőfajta érett vagy nagyon közel jár a szürethez. A megfelelő időpont azonban továbbra sem egyetlen naptári naphoz kötődik, hanem a fajtától, termőhelytől, érettségtől és időjárástól függ.
Esős, párás időben a sérült vagy repedt bogyók gyorsabban rothadhatnak, ezért rendszeresen nézzük át a fürtöket. Házikertben a kóstolás is nagyon jó iránytű: ha az íz, édesség és állag megfelelő, nem mindig érdemes egy tökéletesnek elképzelt későbbi időpontra várni.
Az ősz gyakran kompromisszumot kér.
A szőlőnél különösen.
Az alma már a téli tárolásra készül
A későbbi alma- és körtefajták közül több most éri el a szedési érettséget. Tárolásra csak egészséges, sérülésmentes gyümölcsöt válasszunk, mert az ütődött vagy repedt példány sokkal gyorsabban romlik.
Szedéskor bánjunk óvatosan a terméssel, és már a kosárba kerüléskor válogassunk. A hibás gyümölcsből lehet lé, sütemény, befőtt vagy más gyorsan felhasználható étel, de ne keverjük a hosszú tárolásra szánt almák közé.
A téli alma sorsa nem januárban dől el.
Hanem most.
A diófa továbbra is munkát oszt
A lehullott diót rendszeresen szedjük össze, távolítsuk el a külső zöld burkot, majd jól szellőző, száraz helyen hagyjuk kiszáradni. Esős időben különösen fontos, hogy ne maradjon napokig a nedves földön.
A szárítás során inkább vékonyabb rétegben terítsük ki, és időnként mozgassuk át. A megfelelően kiszárított dió sokkal jobban tárolható.
A diófa szeptember végén nem kér időpontot.
Egyszerűen ledobja, ami elkészült.
A sütőtök is lassan eléri a kamraérettséget
A téli tárolásra szánt sütőtököt hagyjuk teljesen beérni, amíg az időjárás lehetővé teszi. A termés héja keményedik, a kocsány száradni és fásodni kezd, a szín pedig eléri a fajtára jellemző árnyalatot.
Fagy előtt azonban mindenképpen takarítsuk be. A sérült vagy ütődött terméseket használjuk fel hamarabb, míg a hibátlan példányok jó körülmények között hónapokig tárolhatók.
A kocsány maradjon a tökön, de ne annál fogva cipeljük.
A tök nem bevásárlótáska.
A gyökérzöldségeknek nem kell mind egyszerre kijönniük
A sárgarépa, petrezselyem, pasztinák és több más gyökérzöldség még hosszabb ideig maradhat a földben. Nem szükséges mindent szeptember végén egyetlen nagy betakarítással felszedni.
Figyeljük az időjárást, a talaj állapotát és saját felhasználási igényünket. Sok esetben praktikusabb folyamatosan szedni, amíg a körülmények megfelelőek.
A kertben nem minden növény egyszerre fejezi be az évet.
Szerencsére.
Most már igazán jó időszak az őszi ültetésre
Sok konténeres fa, cserje és évelő számára kedvező lehet a szeptember végi ültetés. A levegő már hűvösebb, a talaj azonban még viszonylag meleg, így a növény kisebb párologtatási terhelés mellett kezdheti meg a gyökérképződést.
Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a növény ne kerüljön túl mélyre. Különösen fánál fontos a gyökérnyak helyzete. A gödör visszatöltése után alaposan öntözzük be a növényt, és száraz ősz esetén később is ellenőrizzük a talaj nedvességét.
Az októberi eső nem garantált szolgáltatás.
Az örökzöldekkel ne várjunk az utolsó pillanatig
Az örökzöld fák és cserjék télen is párologtatnak, ezért fontos, hogy megfelelő vízellátással és minél jobban begyökeresedve érkezzenek meg a fagyos időszakba.
Ha most ültetünk örökzöldet, rendszeresen ellenőrizzük a földjét, különösen hosszabb száraz időszak esetén. A talajtakarás segíthet megőrizni a nedvességet, de ne halmozzuk közvetlenül a törzs vagy hajtások tövéhez.
A mulcs takaró.
Nem garbó.
A tavaszi hagymásokat most kell elrejteni
Szeptember végén sok tavasszal virágzó hagymás növény ültethető. Nárciszok, krókuszok és több más faj már a földbe kerülhet, míg tulipánnal gyakran később is lehet várni.
A hagymák számára a jó vízelvezetés különösen fontos. A téli pangó víz sokszor nagyobb veszély, mint maga a hideg.
Most még csak barna hagymát temetünk el.
Tavasszal viszont virágmezőként kapjuk vissza.
A kertészkedés egyik leglassabb, de legjobb üzlete.
A cserepes növények teleltetésére már készüljünk
Leander, citrus, muskátli és más fagyérzékeny cserepes növények még kint maradhatnak, ha kellemes az idő, de a teleltetésük helyét már érdemes előkészíteni.
Beköltöztetés előtt nézzük át a levelek fonákját, hajtásokat és levélnyeleket. Levéltetű, pajzstetű vagy takácsatka könnyen észrevétlenül kerül be a teleltetőhelyre, ahol aztán kedvező körülmények között elszaporodhat.
A növényt vigyük be.
A teljes kártevőállományt lehetőleg ne.
Az üres ágyásoknál már a talaj a főszereplő
A nyári növények kifutása után egyre több terület szabadul fel. Ne hagyjuk automatikusan csupaszon a talajt. Helyzettől függően szóba jöhet őszi vetés, zöldtrágya, komposzt vagy szerves talajtakarás.
A fedett talajt kevésbé veri közvetlenül az eső, kisebb lehet az erózió és a cserepesedés veszélye, miközben a szerves takaróanyag lassan visszakerülhet a talaj körforgásába.
A kert télre sem lesz üres.
Csak másképp él.
A lehullott lomb nem automatikusan hulladék
Az egészséges falevélből kiváló komposzt vagy levélkomposzt készülhet, és aprítva több helyen talajtakaróként is használható. A gyepen azonban ne maradjon vastag, összetapadó rétegben, mert leárnyékolhatja és hosszabb ideig nedvesen tarthatja a füvet.
Erősen beteg lombnál mérlegeljük külön a kezelést. Nem minden házi komposzt melegszik fel annyira, hogy minden kórokozót megbízhatóan ártalmatlanítson.
Az ősz nem hulladékot termel.
Alapanyagot.
Csak tudni kell, melyiket hová tegyük.
A kert egyik sarkában ne takarítsunk túl jól
Nem szükséges minden elszáradt szárat, levelet és magfejet egyszerre eltüntetni. Számos rovar növényi szárakban, avarban vagy más természetes maradványok között telel, madarak pedig ősszel és télen is fogyaszthatják több növény magját.
Egy nyugodtabb, kevésbé bolygatott sarok sünnek és más apró állatoknak is értékes lehet. A természetbarát kertnek nem kell rendetlennek lennie, de nem is kell minden pontján sterilnek látszania.
A katalóguskép és az élőhely nem mindig ugyanaz.
A kertnek nem feltétlenül az előbbit kell választania.
Most még sok mag begyűjthető
Száraz napokon több egynyári virág, bab és más növény érett magja gyűjthető. Olyan egészséges, jól teljesítő példányokat válasszunk, amelyek tulajdonságait jövőre is szívesen látnánk.
A magot alaposan szárítsuk meg, majd feliratozott papírzacskóban tároljuk. A növény neve és az évszám mellett a fajta, termőhely vagy valamilyen fontos tulajdonság is felkerülhet.
A felirat szeptemberben fölösleges részletnek tűnhet.
Februárban életmentő információ.
Szeptember 24-én született Charles Noyes Forbes
-
szeptember 24-én született Charles Noyes Forbes amerikai botanikus, aki fiatalon Hawaiʻira került, és pályájának jelentős részét a szigetvilág növényeinek kutatásával töltötte. A Bishop Museum botanikai munkatársaként és kurátoraként dolgozott, terepgyűjtéseket végzett, herbáriumi anyagokat rendezett, és több tanulmányban ismertetett új hawaiʻi növényeket.
A Bishop Museum korabeli jelentései azt is megőrzik, hogy Forbes rendszeresen végzett terepmunkát Oʻahu és Maui területén, miközben az intézmény herbáriumi anyagát is feldolgozta. A múzeum mai botanikai gyűjteménye továbbra is őrzi Forbes példányait és a Hawaii-szigetek korai növénykutatóinak munkáját.
Gellért története egy Magyarországra érkező idegenből lett magyar szentről szól.
Forbesé egy amerikai botanikusról, aki egy távoli szigetvilág növényeiben találta meg élete munkáját.
Hawaiʻi növényvilága miért ennyire különleges?
A Hawaii-szigetek rendkívül elszigetelten fekszenek a Csendes-óceánban. Az őshonos növények elődei hosszú idő alatt jutottak el a szigetekre széllel, vízzel vagy állatok – különösen madarak – segítségével. Ezután az izoláció miatt sok csoport sajátos irányban fejlődött tovább.
Ennek eredményeként rendkívül magas az endemikus, vagyis kizárólag Hawaiʻin természetesen előforduló növényfajok száma. A Bishop Museum jelenlegi összefoglalója körülbelül 1100 ma is élő endemikus növényfajt említ, miközben több mint száz hawaiʻi endemikus faj már kihaltnak tekinthető.
Ez a különlegesség egyben sebezhetőséget is jelent.
Ha egy csak egyetlen szigeten élő faj eltűnik onnan, nincs máshol tartalék állománya.
Forbes nem egyszerűen szép virágokat gyűjtött
A botanikai terepmunka célja nem az volt, hogy minél látványosabb növény kerüljön egy présbe. A példányhoz pontos hely, időpont és gyakran élőhelyi információ társult.
Ez teszi ma is tudományosan használhatóvá a régi gyűjteményt. A Bishop Museum herbáriuma jelenleg több százezer hawaiʻi és csendes-óceáni növénypéldányt őriz, köztük számos olyan gyűjtést, amely fontos bizonyítéka annak, hogyan változott a szigetek növényvilága.
Egy préselt növény első látásra halott anyagnak tűnik.
Valójában adat.
Vannak növények, amelyekből már csak gyűjteményi emlék maradt
A Bishop Museum herbáriumában több olyan hawaiʻi faj példánya található, amelyet később kihaltnak nyilvánítottak. Az intézmény szerint a gyűjtemény őrzi több olyan növény utolsó ismert példányait is, amelyeket azóta már nem sikerült élve megtalálni a természetben.
Ez különösen megrázó szerepet ad a herbáriumnak. Nem egyszerűen segít meghatározni egy növényt, hanem olykor az egyetlen tárgyi bizonyíték marad arról, hogy egy faj valaha létezett.
Egy kerti címke elvesztése bosszantó.
Egy faj elvesztése végleges.
Miért ennyire veszélyeztetett sok szigeti növény?
A szigeti élővilág hosszú idő alatt különleges, izolált környezethez alkalmazkodott. Az ember által behurcolt növények és állatok ezért rendkívül komoly változásokat okozhatnak.
Inváziós növények kiszoríthatják az őshonos fajokat, új növényevők károsíthatják azokat a növényeket, amelyek ilyen terheléshez nem alkalmazkodtak, kórokozók jelenhetnek meg, közben pedig az élőhelyek átalakulása is csökkenti a fennmaradás esélyét.
A Bishop Museum szerint Hawaiʻin ma több ezer nem őshonos termesztett növény található, és több mint ezer faj már a természetben is meghonosodott.
A kertből kiszökő növény egy szigeten egészen más történetet írhat, mint amire az ültetője számított.
Nálunk is számít, mit ültetünk
Magyarország nem elszigetelt óceáni sziget, de az inváziós növények kérdése nálunk is valós. Egyes dísznövények könnyen kijuthatnak a kertekből, elszaporodhatnak természetes élőhelyeken, és kiszoríthatják az őshonos növényeket.
Ezért különleges növény vásárlásakor ne csak azt nézzük, hogy szép-e és fagytűrő-e. Érdemes annak is utánanézni, mennyire terjed agresszívan és szerepel-e problémás vagy inváziós fajként.
A növényválasztás nem kizárólag esztétikai döntés.
Ökológiai is.
A saját kertünk régi növényei is megőrzésre érdemesek lehetnek
Nem kell Hawaii ritka fajaira gondolnunk ahhoz, hogy a növénymegőrzés jelentőségét megértsük. Lehet a kertben egy régi gyümölcsfa, amelynek fajtanevét már senki sem tudja, családban továbbadott bab, különleges paradicsom vagy olyan évelő, amely nagyszülőktől maradt ránk.
Ha ezekből nincs más példány, elvesztésükkel egy kis darab kerttörténet is eltűnhet.
Fotózzuk le őket, próbáljuk meg azonosítani, és ahol lehet, szaporítsuk tovább. Gyümölcsfánál akár oltással is megőrizhető egy régi fajta.
A kert nem múzeum.
De őrizhet történetet.
A magfogás ezért nem csak spórolás
Saját vetőmag gyűjtésével nemcsak pénzt takaríthatunk meg. Stabil, szabad beporzású fajták esetében évről évre továbbvihetjük azokat a növényeket, amelyek a saját kertünkben jól teljesítettek.
Ha tudatosan az egészséges, jó termésű, számunkra kedvező egyedekről fogunk magot, egyszerű szelekciót is végzünk. Több év alatt érdekes tapasztalatokat szerezhetünk arról, hogyan viselkedik egy fajta a saját mikroklímánkban.
Nem leszünk ettől növénynemesítők.
De már nem is csak véletlenszerűen teszünk el magot.
A címke az emlékezet meghosszabbítása
Forbes munkájának egyik legnagyobb mai értékét az adja, hogy a gyűjtött növényeket dokumentálták. Hasonló elvet érdemes követni a házikertben is.
A magzacskóra írjuk rá a növény nevét, fajtáját és a gyűjtés évét. Ha érdekes, azt is feljegyezhetjük, melyik ágyásból származott vagy miért választottuk ki.
„Nagyon finom paradicsom” szeptemberben még tökéletesen világos.
Márciusban már legalább hat különböző paradicsomra illik.
A ceruza olcsó.
Használjuk.
Készítsünk most fényképes kertleltárt
Szeptember végére az idei szezon szinte minden erőssége és gyengesége látható. Most derül ki igazán, melyik növény bírta jól a nyári hőséget, hol volt állandó vízhiány, melyik ágyás maradt túl nedves, és mely fajta termett megbízhatóan.
Készítsünk fényképeket és rövid megjegyzéseket. Tavasszal ezekből nagyon jól eldönthető, mit ültessünk ugyanoda újra, és mit helyezzünk át.
A kertészeti emlékezet hajlamos márciusra kissé megszépíteni az előző nyarat.
A fénykép kevésbé érzelmes.
A vadon élő növény maradjon a helyén
A régi botanikusok korszakában a tudományos növénygyűjtés alapvető eszköz volt. Ma is gyűjtenek herbáriumi példányokat kutatási célra, de szigorú szakmai és természetvédelmi szabályok mellett.
Hobbikertészként vagy kirándulóként ne ássunk ki ritka vagy ismeretlen vadon élő növényt. Védett faj esetében ez jogilag is problémás, de nem védett növénynél sem szükséges mindent hazavinni, ami megtetszik.
Fotózzuk le.
Jegyezzük fel, hol láttuk.
A növény pedig maradjon ott, ahol működik az élőhely részeként.
A változatos kert több életnek ad helyet
A különböző magasságú növényekből, fákból, cserjékből, évelőkből, hagymásokból és természetesebb sarkokból álló kert többféle állatnak kínálhat táplálékot és búvóhelyet, mint egy teljesen egynemű növényállomány.
Nem kell minden négyzetmétert maximálisan beültetni. Egy sövény, virágzó évelősáv, avaros bokorsarok vagy termést hozó cserje önmagában is sokat adhat az élővilágnak.
A biodiverzitás nem azt jelenti, hogy káoszt kell teremteni.
Azt jelenti, hogy nem egyetlen növényre bízzuk az egész kertet.
Szeptember 24. jó nap a „jövőre is kell” lista elkészítésére
Írjuk össze, melyik növényből szeretnénk jövőre ugyanazt a fajtát. Miről fogunk magot? Melyik évelőt szeretnénk szaporítani? Van-e olyan régi gyümölcsfánk, amelynek megőrzéséről gondoskodni kellene?
Azt is írjuk fel, mit nem akarunk újra. Melyik növény volt folyamatosan beteg, melyik kérte túl sok vizet, és melyikből lett sokkal több, mint amennyit szerettünk volna.
A megőrzés nem azt jelenti, hogy mindent megtartunk.
Hanem azt, hogy tudjuk, mi értékes számunkra.
Gellért napja és Forbes története ugyanoda vezet
Első pillantásra alig lehet két távolabbi történetet találni. Az egyik egy Velencéből Magyarországra érkező 11. századi püspöké, a másik egy 20. század eleji amerikai botanikusé, aki Hawaiʻi hegyeit járta növények után.
Mégis van közös pontjuk. Mindketten olyan helyre kerültek, amely eredetileg nem az otthonuk volt, és életük végül szorosan összekapcsolódott azzal a tájjal.
A kertben mi is folyamatosan ezt próbáljuk megoldani.
Melyik növény talál valódi helyet nálunk?
Melyik alkalmazkodik?
Melyik marad fenn?
Szeptember 24. üzenete a kertésznek
Gellért napján a magyar kalendárium elsősorban egy olyan emberre emlékezik, aki messziről érkezett, de végül Magyarország történetének részévé vált. Nincs szükség arra, hogy kitalált időjóslással tegyük kertészibbé ezt a napot, mert szeptember végén maga a kert is elég sokat mond.
Szedjük a szőlőt, almát, diót és tököt, figyeljük az éjszakai lehűlést, ültessünk fákat, cserjéket és tavaszi hagymásokat, készítsük elő a teleltetést, takarjuk a talajt, és gyűjtsük be azoknak a növényeknek a magját, amelyeket jövőre is szeretnénk látni.
Charles Noyes Forbes 1883. szeptember 24-én született, és rövid életének jelentős részét Hawaiʻi különleges növényvilágának dokumentálására fordította. Munkája ma azért is értékes, mert több olyan növény történetét őrzi, amelyek élőhelye azóta drámaian megváltozott.
Szeptember 24-én a Kerti Kalendárium ezért arra emlékeztet: az ősz nemcsak lezárja a kert évét. Arra is lehetőséget ad, hogy eldöntsük, mit viszünk tovább belőle – magban, növényben, fényképen vagy egyszerűen emlékezetben.