Szeptember 4-én a kert még egyáltalán nem csendes. A paradicsom tovább érik, a paprika színesedik, a késői virágokon méhek dolgoznak, a szőlőben pedig egyre több fürt kerül abba az állapotba, amikor a gazda naponta többször is szükségét érzi az „ellenőrző kóstolásnak”. A reggelek viszont már frissebbek, a harmat lassabban szárad fel, és az este is feltűnően hamarabb érkezik, mint néhány héttel korábban.
Szeptember 4. különösen jól illik ehhez az átmeneti világhoz. A naptárban Rozália napja van, miközben ezen a napon született egy magyar ember is, aki életének jelentős részét a szőlőnek szentelte. 1848. szeptember 4-én Pécsett látta meg a napvilágot Horváth Antal, ügyvéd, szőlész és gyűjtő, akinek neve a filoxéravész és az azt követő pécsi szőlőrekonstrukció történetéhez is kapcsolódik.
Így ezen a napon rózsát és szőlőt is nézhetünk. Az egyik még virágzik, a másik már a szüret felé tart, és mindkettő arra emlékeztet, hogy szeptemberben a kert egyszerre búcsúztat és készülődik.
Rozália napja: egy régi név, amely mögött nem csak rózsa van
Szeptember 4-én Palermói Szent Rozáliára emlékezik a katolikus hagyomány. Életének történetét erősen átszövi a legenda: előkelő szicíliai családból származott, majd visszavonult a világtól, és remeteként élt Palermo közelében.
Kultusza évszázadokkal később vált különösen erőssé, amikor Palermóban pestisjárvány idején hozzá fordultak segítségért. Ettől kezdve a járványos betegségek egyik legismertebb védőszentjeként tisztelték, és kultusza Magyarországra is eljutott.
A régi magyar vallásos népéletben Rozália tehát nem egyszerűen kellemes hangzású női név volt. Oltalmat, menedéket és reményt jelentett egy olyan korban, amikor egy járvány ellen nagyon kevés valódi eszköz állt az emberek rendelkezésére.
A kertben azonban a név hallatán ma óhatatlanul a rózsa jut eszünkbe, és szeptember elején érdemes is megnézni, hogyan készülnek ezek a növények az őszre.
A rózsa szeptemberben még nincs kész az évvel
Sok ismételten virágzó rózsafajta szeptemberben is hoz bimbókat és virágokat, különösen akkor, ha az idő enyhe és napos. A nyári nagy virágzási hullámhoz képest ilyenkor általában kevesebb a virág, de a hűvösebb időben gyakran tovább maradnak szépek.
Most már azonban másképpen bánjunk velük, mint júniusban. Az elnyílt virágokat még eltávolíthatjuk, ha további virágzást szeretnénk, de erős visszavágással már ne ösztönözzük a növényt nagy mennyiségű zsenge új hajtás nevelésére. Az ilyen hajtásoknak ősz végéig kevesebb idejük marad beérni.
Ha pedig szeretnénk csipkebogyót, néhány elnyílt virágot már hagyjunk a bokron.
A rózsa ugyanis szeptemberben lassan ugyanazt teszi, mint a kert számos más növénye: a virágról átvált termésre és felkészülésre.
A csipkebogyó nem „elrontott” rózsa
Kertészként sokszor reflexből levágjuk az elnyílt rózsát, pedig egyes fajták és különösen a vadrózsák termése ősszel nagyon mutatós lehet. A vöröses-narancsos csipkebogyók hónapokig díszíthetik a bokrot, és több madárfaj számára táplálékot is adhatnak.
Ha minden virágot folyamatosan eltávolítunk, ezt az őszi látványt soha nem kapjuk meg.
A szeptemberi kertben ezért egyre fontosabb kérdés lesz: valóban mindent le akarunk-e vágni, ami már nem virágzik?
A válasz sokszor az, hogy nem.
A kert ősszel nem rosszabb lesz, csak másfajta szépséget mutat.
Közben Pécsett egy másik növény volt főszerepben
-
szeptember 4-én megszületett Horváth Antal, aki eredetileg jogi pályát választott. Pécsett ügyvédként dolgozott, de mellette szenvedélyesen foglalkozott szőlőtermesztéssel.
A 19. század második felének magyar szőlészete hatalmas változások előtt állt. A legnagyobb veszélyt a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű jelentette, amely Európa szőlőültetvényeinek óriási részét elpusztította.
Horváth Antal az elsők között figyelmeztetett Magyarországon a veszélyre. Nemcsak elméletben érdekelte a szőlő: európai fajtákat gyűjtött, keresztezett, fajtahitelesen fenntartott, és később komoly szerepet vállalt a pécsi szőlők újjáépítésében.
A kertészeti katasztrófát tehát nem pusztán elszenvedte.
Megpróbált választ keresni rá.
Mi volt a filoxéra, amely egész borvidékeket változtatott meg?
A filoxéra Észak-Amerikából származó apró rovar, amelynek európai szőlőn okozott kártétele a 19. század végére szőlészeti válságot idézett elő. A gyökereken táplálkozó kártevő fokozatosan legyengítette és végül elpusztította az érzékeny európai tőkéket.
A megoldást végül az jelentette, hogy az európai borszőlőfajtákat filoxérának ellenálló amerikai eredetű alanyokra oltották.
Ez a módszer ma annyira természetes része a szőlőtermesztésnek, hogy könnyű elfelejteni: egykor egész Európa szőlőkultúrájának túlélése függött tőle.
A filoxéra után sok borvidéket gyakorlatilag újra kellett telepíteni.
Pécsett Horváth Antal ennek a munkának egyik jelentős alakja lett.
Egy régi fajtagyűjtemény valójában élő könyvtár
Horváth Antal Európa különböző részeiről származó szőlőfajtákat gyűjtött össze, és fajtahitelesen fenntartotta őket. A Krímtől Gibraltárig terjedő területről származó növényanyag egy ilyen gyűjteményben nem pusztán látványosság volt.
Minden fajta külön genetikai örökséget jelentett.
Más volt az érési ideje, a fürt és bogyó mérete, a betegségekkel szembeni érzékenysége, a bora, az íze és a termőhelyi alkalmazkodása.
A fajtagyűjtemény ezért valójában kertészeti könyvtár.
Csak könyvek helyett élő növényekből áll.
Ma is érdemes megőrizni a régi fajtákat
A modern kertészet és mezőgazdaság gyakran néhány széles körben elterjedt fajtára épül. Ennek számos gyakorlati oka van, de közben könnyen háttérbe szorulhatnak régi helyi vagy tájfajták.
Pedig ezek között lehetnek különlegesen jó ízű, helyi körülményekhez alkalmazkodott vagy genetikai szempontból értékes növények.
Ha egy régi családi szőlőtőkét, gyümölcsfát vagy más növényt őrzünk a kertben, könnyen lehet, hogy nem pusztán „egy öreg növényünk” van.
Egy kis darab kerttörténetet tartunk életben.
Szeptember 4-én Horváth Antal története erre is emlékeztet.
Szeptember elején a szőlő mindennap más
A szőlő érése ilyenkor már gyorsan változhat. A bogyó puhává válik, nő a cukortartalom, csökken a savasság, kialakulnak a fajta jellegzetes aromái.
A szín azonban önmagában nem mindig jelzi, hogy készen áll-e a szüretre.
Házikertben továbbra is az egyik legjobb módszer a kóstolás. Ne egyetlen bogyóból ítéljünk, hanem több fürt különböző részéről vegyünk mintát.
Ez természetesen jelentősen növelheti a vizsgálathoz szükséges szőlőmennyiséget.
A kertészettudomány néha komoly személyes áldozatokat kíván.
A darazsak is elvégzik a cukorfokmérést
Ha a szőlő egyre édesebb, hamarosan a darazsak, madarak és más állatok figyelmét is felkeltheti.
A sérült bogyókat érdemes rendszeresen eltávolítani, mert a felrepedt vagy megcsípett szemek könnyebben rothadnak. A fürtök állapotát különösen esős, párás idő után ellenőrizzük.
Madárháló használatakor pedig ügyeljünk arra, hogy megfelelően feszes legyen, és ne váljon csapdává.
A kertben nem az a cél, hogy minden termést kizárólag mi ehessünk meg.
De azért némi tárgyalási pozíciót fenntarthatunk.
A hosszabb harmatos időszak új problémát hozhat
Szeptemberben a reggeli harmat egyre tovább maradhat a leveleken és a fürtökön. Ha ehhez esős időjárás és sűrű lombozat társul, egyes gombás betegségeknek kedvezőbb körülmények alakulhatnak ki.
A szőlő körül legyen megfelelő légmozgás, de most már ne kezdjünk drasztikus lombtalanításba. Ha a korábban árnyékban fejlődő fürtöket hirtelen erős napsütés éri, napégés is kialakulhat.
A jó szőlőgondozás szeptemberben már inkább apró korrekciókból áll.
A nagy nevelési döntések ideje elmúlt.
Most őrizni kell azt, ami egész évben felépült.
A rózsánál ugyanez a gondolat érvényes
Szeptember elején a rózsánál sem az a cél, hogy látványos új növekedést indítsunk. Inkább az egészséges lomb megőrzésére, a beteg levelek eltávolítására és a növény megfelelő vízellátására figyeljünk.
Ha a nyár végén száraz az idő, továbbra is szükség lehet öntözésre. A vizet lehetőleg közvetlenül a talajra adjuk, ne a levelekre.
A rózsa fekete foltossága és más gombás betegségei nedves lombon könnyebben terjedhetnek.
Az ősz elején tehát a locsolókanna iránya legalább olyan fontos, mint a tartalma.
A lehullott beteg levelet ne hagyjuk a bokor alatt
Ha a rózsán beteg, foltos levelek vannak, ezeket érdemes összegyűjteni, és nem a növény alatt hagyni. Több kórokozó képes fertőzött növényi részeken fennmaradni.
Ugyanez a jó kerti higiénia vonatkozik a gyümölcsösre és a szőlőre is. A rothadó gyümölcsöt, beteg fürtöt vagy mumifikálódott termést ne hagyjuk helyben.
A szeptemberi „rendrakás” tehát nem azt jelenti, hogy mindent kopaszra vágunk.
Hanem azt, hogy megkülönböztetjük a hasznos száraz növényi részt a fertőzöttől.
Ez sokkal okosabb rend.
Rozália napja régen az oltalomról szólt
Palermói Szent Rozália magyarországi kultusza különösen a barokk korban erősödött meg. A járványokkal sújtott közösségek védelmezőként fordultak hozzá, és tiszteletére kápolnák, oltárok és fogadalmi emlékek születtek.
A mai kertészeti kalendáriumból nézve ez egészen távoli világnak tűnhet, mégis van benne ismerős gondolat.
A gazdálkodó ember mindig próbálta megóvni azt, amit felnevelt.
Régen imádsággal, hiedelmekkel és szokásokkal is.
Ma növényvédelemmel, megfelelő fajtaválasztással, higiénével és megfigyeléssel.
A cél ugyanaz maradt: ne vesszen kárba egy egész év munkája.
Horváth Antal története pontosan erről szól
Amikor megjelent a filoxéra, a magyar szőlészetben nem egyszerűen egy új kártevő ütötte fel a fejét. Egy évszázados gazdálkodási rendszer került veszélybe.
Horváth Antal felismerte a fenyegetést, figyelmeztetett rá, gyűjtött, kísérletezett és részt vett az újjáépítésben. A munkája azt példázza, hogy a kertészet nemcsak az egészséges növény neveléséről szól.
Néha arról is, hogyan kezdjük újra, amikor valami elpusztul.
Ez különösen fontos tanulság ma, amikor új kártevők, betegségek és szélsőségesebb időjárási helyzetek ismét próbára teszik a növénytermesztést.
Szeptember elején már az őszre is készülhetünk
A virágoskertben gyűjthetjük az érett magokat, a felszabaduló veteményeságyásokban még vethetünk bizonyos rövid tenyészidejű növényeket, és lassan elkezdhetjük megtervezni az őszi fa- és cserjeültetéseket is.
Ne kapkodjunk, hanem figyeljük a kertet. Hol volt túl száraz a nyár? Melyik növény került rossz helyre? Hol lenne szükség árnyékra, szélvédelemre vagy jobb talajtakarásra?
Szeptember eleje remek tervezési időszak, mert még pontosan előttünk vannak az egész nyár tapasztalatai.
Tavasszal már hajlamosak leszünk elfelejteni őket.
A kertész optimizmusa ugyanis kiválóan telel.
Szeptember 4. üzenete a kertésznek
Ma nézzünk meg egy rózsát, majd egy szőlőtőkét. Az egyik virággal, a másik terméssel mutatja, hol tart az év, de mindkettő ugyanarra készül: az idei növekedés lezárására és a következő időszak túlélésére.
Ha van szőlőnk, kóstoljuk meg a fürtöket, ellenőrizzük a sérült szemeket és figyeljünk a rothadásra. A rózsán ne kezdjünk erős visszavágásba, viszont a beteg leveleket távolítsuk el, és néhány virágot hagyjunk csipkebogyót érlelni.
Közben gondoljunk arra a pécsi szőlészre is, aki több mint száz éve felismerte, hogy egy veszélyeztetett növénykultúrát csak tudással, megfigyeléssel és új megoldások keresésével lehet megmenteni.
Szeptember 4-én a Kerti Kalendárium így egyszerre szól Rozália oltalmáról, a rózsa őszi átalakulásáról és Horváth Antal szőlőmentő munkájáról. Mert a kertben az ősz kezdete nemcsak a szüretről szól, hanem arról is, hogyan őrizzük meg azt, amit érdemes továbbvinni.