Már októberben befejeződött a szőlőszüret és méltatlan volna elégedetlenkednünk a terméssel: a szőlősgazdák jó közepes mennyiségű és jó minőségű szőlőt takaríthattak be. Nekem is módomban állott egy szép, derűs, október végi napon részt venni Tokaj-Hegyalján egy szüreten: élvezhettük a táj szépségét, a fürtökkel gazdagon megrakott szőlőtőkék és a szüretelő, vidám társaság hangulatát, meg a jól végzett munka után felszolgált kiváló ételek ízét, zamatát és a házigazdák vendégszeretetét. A szüretre készülve ismételten átlapoztam a Tokaj-hegyaljai Albumot, amely 1867-ben (a kiegyezés évében) jelent meg és ebből másoltam ki a következő mondatot: "A tokaj-hegyaljai bor termesztéséhez s hitele fenntartásához nem csak megért, de túlért szőlő kívántatik meg." Ezért szüretelnek itt akkor, amikor az ország többi borvidékén már fogyasztják is a jóféle újborokat.