A mész-sók kiválását lágy vízzel, tehát esővízzel próbálják meg lemosni. A későbbiekben az öntözőrendszer szórófejeit úgy állítsák be, hogy csak a talaj felszínére szórják ki a vizet. Az átlagosnál meszesebb, tehát kemény víz a talajon keresztül is károsan hat(hat) a tujafélékre, mert a talaj pH-ját lúgos tartományba tolja. A tujafajok többsége érzékeny a lúgos talajra, ilyen körülmények között bár nem pusztulnak ki, de növekedésük gyengül vagy megáll, a növény "beteges" kinézetű. A talaj savanyítását, tehát a lugosság csökkentését savanyított, ecetsavas öntözővízzel, savanyú kémhatású műtrágyákkal vagy tőzeggel lehet elérni. Az évelő, már kifejlett gyökérzettel rendelkező növényeknél a műtrágya vagy tőzeg talajba dolgozásának technikai akadályai vannak. Az enyhén savas kémhatású öntözővízhez 10 liter (1 vödör) vízbe 1 evőkanál 20 %-os ételecetet oldjon fel, és ezzel pótolja a vízhiányt 2 hetente.