A Fagél jó seblezáró, de semmi több, attól nem gyógyul semmi. Kb. mint ahogy a ragtapasztól sem gyógyul a seb, csak a fertőzéstől óv. Erre rákenni olyan lenne, mint egy évekkel ezelőtti seb hegét beragtapaszozni.Ilyen elhalt részre felesleges is pocsékolni, én sűrű motorolajat szoktam gépzsírral kikeverni baracklekvár-sűrűségűre, és az elhalt kéreg leszedése után felkenni, abból a száraz fa magába szívja az olajat, ami tartósítja, a rászáradt zsír kívülről védi, így nem korhad el olyan gyorsan, mechanikailag erősebb marad, más jelentősége ennek sincs.Ez nem betegség, hanem régi betegség vagy élettani behatás nyoma. Abból lehet tudni, hogy régi, hogy a törzs aljánál a háncs új része már kezd ránőni az elhalt fára. Persze, a javulás lehet csak ideiglenes, ezért kell megvizsgálni a lombozatot.Túl sok locsolástól nem lehet, szilvánál hosszabb ideig tartó magas talajvíz vagy belvíz se nagyon szokott ilyet csinálni, cseresznyénél igen, az nem bírja a magas vízállást.Mint írtam, fagyrepedés pl. lehet, ha télen a lehűlt törzsre reggel rásül a nap, és a hőtágulás miatt keletkezik egy repedés, háncselhalás. Romániában ezért van mai napig is minden gyümölcs- és díszfa törzse lemeszelve, nálunk ez már kiment a divatból.