Csípős ízű levelek.
A közönséges borbálafű (Barbarae vulgaris) vadon növő, a keresztesvirágúak közé tartozó növény. Természetes előfordulási helyeit leginkább a patakpartok, árokpartok, erdőszélek, nedves, felhagyott helyek, félárnyékos zugok jelentik.
Érdemes a termesztésével otthon is próbálkozni, mert egész télen vitamindús zöldhöz juthatunk.
A levelek tőrózsában nőnek, gyakorlatilag egész évben szedhetők. Salátaként fogyaszthatjuk, vagy olajban, vajban párolva köretként, de főzelék is készülhet belőle. A csípős íz jól illik a húsokhoz, sajtokhoz. A levelek C-vitaminban és ásványi anyagokban gazdagok.
Legfinomabb a virágzás előtti levele, mert az idősebb levelek kesernyések lehetnek, ezeket előfőzve eltűnik a kellemetlen íz. A levelek jellegzetesen csípősek, a mustárolaj-glikozid miatt, ezért téli tormának vagy téli zsázsának is nevezik a növényt. Ehető a virághajtás is, bimbósan vagy kinyílt állapotban.
A népgyógyászat sebgyógyító balzsamokban alkalmazta.
A közönséges borbálafű 30-100 cm magasra nő. Élénk sárga virágait április-májusban hozza. Akár egy balkonládába is vethetjük!