Még novemberi kirándulások alkalmával is találkozhatunk velük.
Harmatcseppek a fűszálon, színes virágok elhullott szirmai és a fák vörös-barna levelei... ez a látvány tárul elénk a szunnyadó természetben járva. És nem is gondolnánk, hogy léteznek olyan növények, amik még ilyenkor is színes virágaikkal díszítik környezetünket. Lássuk, melyek ezek!
Mezei katáng (Cichorium intybus)
A köznyelvben cikória néven is ismert vadon termő évelő növény Európa, Nyugat-Ázsia és a Földközi tenger mediterrán területein fordul elő. Erőteljes növekedésű, akár 100 cm magasságot is elérheti. Csak a reggeli órákban nyíló, legyező formájú, égszínkék virágai 4-5 cm nagyok, melyek júliustól november elejéig díszítik a természetet.
Közép-Európában, mint vadon termő növény gyakran megtalálható akár utak mentén parlagon hagyott területeken vagy erdők-mezők növényei között. Nagyon jó a tűrőképessége, hiszen akár a száraz talajban is megél, sőt a sózott utak mentén is kiválóan érzi magát.
A különlegessége ennek a növénynek a gyökerében rejlik. Inulin tartalmú cukorszerű anyag gyógyhatásának köszönhetően serkenti az étvágyat és elősegíti az epetermelést, sőt akár a gyomorfekély kezelésére is jótékony hatással van. A föld alatti megvastagodott karógyökeret legjobb ilyenkor ősszel begyűjteni, majd tisztítás után kiszárítani. Egy kávéskanálnyi felaprított száraz gyökérdarabokból jóízű tea készíthető, amely akár édesítés nélkül is fogyasztható.
Kőfali pintyő (Cymbalaria muralis)
A kőfali pintyő vagy zsidószakáll az útifűfélék családjába tartozó kedves kis növény, amely saját magját elszórva képes szaporodni, akár a járdalapok közötti kis területen is. Európa Földközi-tenger területéről származó kúszónövény közkedvelt a sziklakerti növények között, mely különleges halványlila színű, sárga ajakú apró virágai a fagyokig díszítik a sziklakerteket. Mérete ugyan alig éri el az 5-10 cm magasságot, de vékony hajtásaival képes akár 1 méterre is felkúszni.
A kőfali pintyőt meleg, napos helyre ültessük, lehetőleg humuszban gazdag, savanyú erdőtalajba. Gyakran fedezhetjük fel a növényt sziklák, vagy támfalak repedéseiben, ahol szintén jól érzik magukat. A népi gyógyászat szerint a növényből készült főzet eredményesen alkalmazható bőrgyulladások, égési sérülések kezelésére. A levele pedig magas C-vitamin tartalmának köszönhetően salátának elkészítve frissen is fogyasztható.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
Az őszi kikerics erősen mérgező növény, amely a nyirkosabb réteken és legelőkön sokszor nagy tömegben virágzó évelő növény. A Közép- és Dél-Európában honos gumós növény alig 15-20 cm magas, leveleit már kora tavasszal felfedezhetjük, de a rózsaszín-lila árnyalatú virágai csak ősszel bújnak ki. Tápanyagban szegény, nedves, enyhén savanyú erdei talajokat kedveli.
A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot és zsírosolajat tartalmaz, melyet sejtosztódást gátló erős mérgező hatása miatt kizárólag heveny köszvényes betegségre alkalmazható!
Vigyázat!
Tavasszal könnyen össze lehet téveszteni a növényt a medvehagymával, hiszen a levelei nagyon hasonlóak. Mielőtt leszedjük a leveleket szagoljuk meg, ha erős foghagyma illatot érzünk, akkor az a medvehagyma, de ha nem akkor az őszi kikerics erősen mérgező levelére bukkantunk.
Vesszős aggófű (Senecio inaequidens)
A többéves, de rövid életű növényt először Dél-Afrikában fedezték fel és alig 10 éve megtalálható Magyarországon is. 6-7 cm hosszú lándzsás leveleivel és 2 cm átmérőjű citromsárga virágaival késő őszig díszít a természetet.
Akár a természetben járva gyűjtögetjük, akár a vadon élő állatok fogyasztják vigyázni kell, mert vesszős aggófű mérgező! Mivel ez egy dekoratív és viszonylag új növény, sokan gyűjtik és viszik haza. Dél-Afrikából a gyapjúimportálással került Európába a növény magja, ami széllel nagyon gyorsan elterjedt és könnyen csírázva telepedett le a műveletlen területeken.
